A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)
1926. – 11. szám: Matlekovits Sándor r. tag emlékezete írta Gaal Jenő r. tag
Mattekovits Sándor emlékezete. Irta és a M. T. Akadémia 1926. évi május hó 31-én tartott összes ülésén felolvasta : Gaal Jenő r. tag. Tegnap múlt fél esztendeje annak, hogy hazánk és korszakunk egyik legérdekesebb és érdemesebb fia, Mattekovits Sándor, nyolcvanhárom éves korában, végső percéig munkálkodva, örök nyugalomra hunyta be fáradt szemeit. Egy hasznos, rendkívül tartalmas és minden viszontagságai közt egységes élet zárult be akkor. Hasznos, mert közéletünkben évtizedeken át nélkülözhetetlennek bizonyulván, annak legkimagaslóbb mozzanataival össze volt forrva ; gazdag tartalmú, mivel a nemzeti lét egyik alapföltételét képező közgazdasági fejlődést fényes elme által vezetett tollal és tanáccsal teljes hat évtizeden át lankadatlanul sikeresen szolgálta ; és egységes, minthogy kora ifjúságának ragyogó eszményeihez sem mint lázasan dolgozó férfi, sem mint munkabírását gondos igyekezettel fenntartó aggastyán nem volt hitelen soha. Nem mondható szerencse fiának. Önerejéből úgy emelkedett, hogy semmihez, de igazán semmihez sem jutott könnyen. Oly küzdelmei valának, melyekhez hasonlókban közéleti embereink közül nem egy pályája közepén végképp elbukott s életében nem szedte magát többé össze. E küzdelmek fölidézéséhez ő írt.Ha csak jelentéktelenül s aránylag csak kevéssel járult, hanem azokat a társadalmunkban, sajnos, mélyen gyökerező s tudatalattian lappangó gonosz indulatok és szenvedélyek kényszerítették reá. Érdeme, hogy helyét mindig szilárdan megállta és a számára keletkezett kellemetlen helyzetekből újból fölemelkedett és pedig élete hullámvonalának korábban elért legmagasabb pontjára, ahonnan azontúl nem volt leszállítható. Ezt a jóságos természet által osztályrészéül juttatott rendkívül becses lelki tulajdonságoknak, továbbá annak köszönhette, hogy oly korban ismerte fel a neki való munka-