A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1933. – 20. szám: Magyar Géza r. tag emlékezete írta Vinkler János l. tag
Magyary Géza emlékezete. Irta : Winkler János 1. tag, öt éve immár, hogy Magyary Gézát 1928. október 11-én a budapesti egyetem előcsarnokából a kerepesi úti temetőbe örök pihenőjére kísértük. Nagy idő, ha az emlékállítás kötelességének értékmérőjéről nézzük, de szinte alig múló pillanat, ha a tanítvány hálájának s az atyai jóindulat és barátság melegének soha el nem múló erővilágából szemléljük. Nem tudtam tőle búcsúzni. Kegyelettel állok ugyan koporsója, vagy zarándokként sírja mellett, de úgy érzem, él, köztünk van, csak beszélni kell vele. Ő nem a mának, nem önmagának, de nemzetének, nemzete jövőjének élt s élete a legtisztább eszme, a legnemesebb idea szolgálata és megélése volt. Korának világképében élt, de arról a maga bensejéből alakuló rendszert formált. Minden gondolatából, minden mondatából sugárzik a meggyőződés, hogy »az ideák reális gyökere az életben nyilvánuló valóság«. E mellett érezte, hogy a lelkében felsorakozó ideák közülegynek vezető szerephez kell jutnia, amelyet mint központi ideát, mint eszmét, szükségszerűen követni kell, mert »minden rendszer merőben teleologikus Magyary Géza 1863-ban Alsólócon született. Középiskolai tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban (1874—1882.), az egyetemet Budapesten végezte (1882—1886.). Két évet töltött joggyakorlaton mint ügyvédjelölt, illetve mint budapesti kir. törvényszéki joggyakornok (1887—1889.). 1890-ben kecskeméti, 1893-ban nagyváradi jogakadémiai tanár, s 1905-től kezdve budapesti egyetemi tanár. 2 Bartók György: Az „Eszme" filozófiai vizsgálata. Akad. Ért. 1930. III. 9. sz. 13. old. 1