A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 22. KÖTET (1934-1937)
1934. – 2. szám: Szászi Szászy Béla emlékezete írta Kolosváry Bálint l. tag
Szászi Szászy Béla 1. tag emlékezete. Irta : Kolosváry Bálint 1. 1. Tekintetes Akadémia! A tek. Akadémia megtisztelő megbízásából hárul reám a kötelesség, hogy felgyújtsam a lángot a kegyeletes emlékezés oltárán és a tek. Akadémia színe elé idézzem néhai Szászy Bélát, aki csendben, szinte észrevétlenül távozott el közülünk — alig, hogy sorainkba beléphetett. Itt hagyta azonban Akadémiánknak maradék nélkül mindazt a szellemi értéket, melyet munkás életének fáradhatatlanságában összegyűjtött és nem vitt magával semmi egyebet, mint az őt köszöntő — és aztán a ravatalánál elhangzott búcsú szavaknak megtiszteltetését. Sorsa, rendeltetése a dolgozó méhé volt. Fáradt, — az emberi erők teljesítőképességének határáig, sokszor talán roskadozva, de állott a vállaira nehezedő feladatok súlya alatt; — lelki energiáit, képességeit teljes kimerítettségükben adta oda hivatása szolgálatának — s tette mindezt: névtelen munkában, mely az alkotó egyéniséget elvonhatja, ugyan minden gáncs, de egyúttal minden elismerés elől is. Beteljesedett rajta a német szállóigének az örök idealisták vigaszára szolgáló igazsága: „Wenn einer thät den Faden spinnen, Ein Spätrer macht daraus das Linnen." Igen ; — szőtte és sodorta a durva, nyers anyagból azokat a finom, hajszálnyi fonalakat, melyeket más fog utána majd ragyogó, hímes szövetté összealkotni ; — vetette és hordta darabomként a téglát a nemzedékek számára szóló nagy törvényhozási alkotásokhoz s ezek a téglák.