Adelaidei Magyar Hírlap, 1968 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1968-10-01 / 1. szám

OKTÓBER ÜZENETE. Az elmúlt százhúsz év folyamán a magyar szabadság vagy már két ízben szomorú októberre virradt .Bánatra,gyászra, de a Gondviselés különös kegyelme folytán nem végpusztulásra.A könny és a vér özöne után a nemzeti öntudat mélyebb gyökerű életre t­ámadt. Az újra zsendülő élet a pusztulást kiheveri, a fájdalom szaggatását az idő eltompítja, a megaláztatás az emberi feledés homályába merül. A történelmet azonban senki nem írhatja újra. Százhúsz év horizontján két nemzeti tragédia kísérteti­esen életteljes lidércfénye táncol. A magyar nép­ természetes élet­ösztöne túlélte a kettős tragédiát, de rábukkant­­-e a mélyén a félelmetes valóságra ? A történelmet senki sem írhatja újra, de tanulsága oko­san vagy oktalanul levonható.A­ nemzeti tragédia két októberének belső értelmét a levont tanulság adja meg.Legyen ez a tanulság helyes vagy helytelen;mindenkép a jövőt határozza meg. A két október tragédiája mögött ne keressük az orosz el­nyomást, az osztrák uralom vágyát .Keressük önmagunkat. A balsors nem ártatlan kívülállókra szakadt; résztvevői voltunk. Űzzük el lelki szemeink elől a véletlen utcai dráma ké­pét : !!A gyanútlan járókelőt elütötte a szélsebe gépkocsi.” Mie­lőtt az úttestre lépett,óvatosan körül kellett volna,hogy néz­zen. Akaratlanul,­ szándéktalanul, de saját elhatározásából, fi­gyelmetlensége árán került a száguldó pusztulás útjába. A történelem országút­jára tévedt népet a zabolátlan erők sodrából csak önereje emelheti biztonságba.Segíts magadon az Isten is megsegít. A tévhitnek azt a fényűzését, hogy nem ura saját végzeté­nek, sorsa idegen erők játékszere,egyetlen életre vágyó nép sem fogadhatja el. Ideig-óráig fennállhat ez a bénító körülmény.A magyar történelemben is találunk ilyen időszakot.Igaz a magyar nemzet hosszú évtizedek idegen uralmát szenvedte történelme során,de hány szabad századot adott nemzeti létünk évezrede amikor sa­ját szerencsénknek voltunk kovácsa ? A történelem országútjára jutottunk,mert sorsunk kormány­kerekét bizonytalanul­­fogtuk.Letértünk a nemzeti, összetartozás, együtt­ér­zés, ragaszkodás egymásra­­utaltság egyenes, oltalmat adó útjáról; az egymás közötti igazság­keresés belső viszálya köz­ben nem törődtünk a kívül tornyosuló veszedelemmel.Pusztulás, rabság szakadt reánk. Ez­­a tanulság a magyar októberek mögött rejlő igazi tra­gédia. A kérdés ma az, hogy felfedezzük-e önmagunktól ezt a ta­nulságot ,mielőtt a ^magyar ^nemzeti lét kifut időből ? Ez az igazság a szórvány­magyarságra is érvényes.Nem­ csak a Duna-Tisza közén hanem itt, Adel­aide -ben is a világgá szórt nem­­zeti történelem egy másodpercnyi mozzanatára ez a tanulság. Gondolkozzunk el a magyar, október felett .Halljuk az idő intő, figyelmeztető üzenetét. . -z Mészáros László. Első kiadás: Október 1968.

Next