Adelaidei Magyar Hírlap, 1968 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1968-10-01 / 1. szám
OKTÓBER ÜZENETE. Az elmúlt százhúsz év folyamán a magyar szabadság vagy már két ízben szomorú októberre virradt .Bánatra,gyászra, de a Gondviselés különös kegyelme folytán nem végpusztulásra.A könny és a vér özöne után a nemzeti öntudat mélyebb gyökerű életre támadt. Az újra zsendülő élet a pusztulást kiheveri, a fájdalom szaggatását az idő eltompítja, a megaláztatás az emberi feledés homályába merül. A történelmet azonban senki nem írhatja újra. Százhúsz év horizontján két nemzeti tragédia kísértetiesen életteljes lidércfénye táncol. A magyar nép természetes életösztöne túlélte a kettős tragédiát, de rábukkant-e a mélyén a félelmetes valóságra ? A történelmet senki sem írhatja újra, de tanulsága okosan vagy oktalanul levonható.A nemzeti tragédia két októberének belső értelmét a levont tanulság adja meg.Legyen ez a tanulság helyes vagy helytelen;mindenkép a jövőt határozza meg. A két október tragédiája mögött ne keressük az orosz elnyomást, az osztrák uralom vágyát .Keressük önmagunkat. A balsors nem ártatlan kívülállókra szakadt; résztvevői voltunk. Űzzük el lelki szemeink elől a véletlen utcai dráma képét : !!A gyanútlan járókelőt elütötte a szélsebe gépkocsi.” Mielőtt az úttestre lépett,óvatosan körül kellett volna,hogy nézzen. Akaratlanul, szándéktalanul, de saját elhatározásából, figyelmetlensége árán került a száguldó pusztulás útjába. A történelem országútjára tévedt népet a zabolátlan erők sodrából csak önereje emelheti biztonságba.Segíts magadon az Isten is megsegít. A tévhitnek azt a fényűzését, hogy nem ura saját végzetének, sorsa idegen erők játékszere,egyetlen életre vágyó nép sem fogadhatja el. Ideig-óráig fennállhat ez a bénító körülmény.A magyar történelemben is találunk ilyen időszakot.Igaz a magyar nemzet hosszú évtizedek idegen uralmát szenvedte történelme során,de hány szabad századot adott nemzeti létünk évezrede amikor saját szerencsénknek voltunk kovácsa ? A történelem országútjára jutottunk,mert sorsunk kormánykerekét bizonytalanulfogtuk.Letértünk a nemzeti, összetartozás, együttérzés, ragaszkodás egymásrautaltság egyenes, oltalmat adó útjáról; az egymás közötti igazságkeresés belső viszálya közben nem törődtünk a kívül tornyosuló veszedelemmel.Pusztulás, rabság szakadt reánk. Eza tanulság a magyar októberek mögött rejlő igazi tragédia. A kérdés ma az, hogy felfedezzük-e önmagunktól ezt a tanulságot ,mielőtt a ^magyar ^nemzeti lét kifut időből ? Ez az igazság a szórványmagyarságra is érvényes.Nem csak a Duna-Tisza közén hanem itt, Adelaide -ben is a világgá szórt nemzeti történelem egy másodpercnyi mozzanatára ez a tanulság. Gondolkozzunk el a magyar, október felett .Halljuk az idő intő, figyelmeztető üzenetét. . -z Mészáros László. Első kiadás: Október 1968.