Adelaidei Magyar Hírlap, 1969 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

BEVALLJUK BŰNEINKET. Bevalljuk bűneinket, hogy mindig ma­gyar klubházat akartunk. Nem ilyen házat vagy olyan házat,hanem magyar klubházat. Bevalljuk bűneinket,hogy ebből sohasem csináltunk titkot. Megmondtuk kertelés nélkül mindenkinek.Megmond­tuk, hogy olyan házat akarunk, ahol nem a focisok,a kosarasok,az öregek vagy a fiatalok,a talicskatologatók vagy a plajbászhegyezők,a buddhis­ták vagy a tűzimádók,a feketehajúak vagy a szőkék,az énekesek vagy a táncosok parancsolnak,hanem egyesegyedül és együttesen a magyarok. Bevalljuk bűneinket , tudtuk előre,hogy még tyúkketrecet sem veszünk viták és veszekedések nélkül.Magyarok vagyunk.Csináltunk már valamit viták és veszekedések nélkül? Bevalljuk bűneinket.Nem vártuk meg,hogy mind egy szálig, minden magyar beleegyezzen.Ha megvártuk volna,az Adelaide-i ma­­gyar­ klubház ma nem az Osmond Terrace-on állna,hanem a Tejúton várná Csaba királyfi érkezését. Bevalljuk bűneinket sok haragost szereztünk,de még több jó­­barátot és munkatársat.Vitatkoztunk,de senkivel nem tartottunk és ma sem tartunk haragot ,legfeljebb mások tartanak velünk. Egyet­len cél vezetett bennünket,hogy magyar klubház legyen. Bevalljuk b­űe­inket.Magunkról sem felejtkeztünk el. Vásárol­tunk magunknak gondot,bajt aggódást, munkát, felelősséget, bontást civódást és álmatlan éjszakát. Bevalljuk bűneinket.Nem tudtunk klubházat venni baj nehézs­é­ség,akadály,vonakodás,ellenkezés,csalódás,zavar és izgalom nélkül. Mindent elkövettünk,hogy az akadályokat elhárítsuk és mind a ne-* hézséggel így nézünk szembe. Tehet-e valaki,hajlandó-e valaki ígé­retet tenni, hogy mindent elit­éz nehézség nélkül?Csak az mond­jon véleményt, aki már vett klubház­at. Bevalljuk bűneinket.Klubházat vettünk,takarítottunk,tiszto­gattunk, szemetet hord­tunk, túr­tuk a földet,fát vágtunk és füvet ültettünk,kocsiparkot és tornatermet szereztünk, szegeltünk,kala­pál­tunk,csövet fektettünk,padlót csiszoltunk,cementet öntöttünk, világítást,hangercsítet,acélvázat szereltünk és ha nagyon elfárad­tunk egy-egy összejövetelt rendeztünk,hogy asztalterítésben,pe­csenye sütésben,kiszolgálásban, sátorverésben,pohármosásban, szék­rendezésben pihenhessük ki magunkat. Szívesen tettük,mert magunk­nak, ma­gyar­oknak tettük. Bevalljuk bűneinket.A béketűrést még gyakorolnunk kell.Min­den ötödik pofon után már nem tartottuk oda képünk másik felét, hogy a hatodikat is elfogadjuk.Mi csak emberek vagyunk,enge­réke­­nyek és érzékenyek, és főleg magyarok. De van már hazánk és csak rajtunk múlik,hogy olyan szép legyen,amilyenre csak ez a civoda­, szívvel és tehetséggel született magyar fajta képes. 2

Next