Adelaidei Magyar Hírlap, 1971 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

A­I GONDOLATOK ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN » Pusztulunk veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk, té­pelődött Tompa Mihály „ A gólyához” című költeményében több mint száz esztendeje... Azóta hazánk hat részre tépve, megszállva szen­ved, fiai a nyagvilágba szétszóródva hánykolódnak, nem találnak ki­vezető utat. Itt az emigrációban a lassú beolvadás csökkenti számun­kat. Odahaza nem virágzik a magyar nép, ott bimbókorban letépik bű­nös kezek. Fogyunk, hal­dokkunk, mint Berzsenyi Dániel mondja Romlásnak indult hajdan erős magyar Nem látod Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek ostorait Nymorult -hazádon? Sok külföldön élő magyarnak már nincs füle hogy meghallja nem­zetünk jajszavát, átérezzék a börtönben sínylődök kétségbeesését.Ki­apadt lelkükben a hazafias érzés és ennek hiányában már nem képesek vállalni halálra ítélt nemzetünk jövendőjét. fé­l­r Teimre hívom a 45-56-os emigrációt és felteszem a kérdést. Mit tettél és teszel a rabságban élő hazádért és népedért? Egyáltalán a­­karsz-e tenni valamit? Az emigráció felmérhetetlen előnyeinek a ki­ nem használása olyan mulasztás lenne, amely örökre megbélyegezne bennünket. Szabad földön korlátlanok a lehetőségeink és mi elnyomott­­ nemzetünk szószólói lehetünk. Ne azt keressük, ami elválaszt bennün­ket egymástól felekezet, származás hely, személyi szempontok. Egy nagy hatalmas összekötő kapocs legyen szemünk előtt az hogy „mindannyi­an magyarok vagyunk” Egy család vagyunk, találd meg a helyed köztünk mert összetar­tozásban van az erőc Szabadföldön egységesen hazánk felszabadításáért dolgozhatunk úgy hogy egyénileg oda ahova sorsod rendelt,munkáddal és viselkedéseddel vivőd ki a becsületet és az elismerést a d.41Br név­nek. Sok igazgyöngy ragyogása oly fényes, hogy nem lehet azt tudomá­sul nem venni.. . Ilyen gondolatokkal induljunk az uj esztendőnek! -s-n. Adelaidei Magyar Hirlap -5- 1971 Janár

Next