Adelaidei Magyar Hírlap, 1971 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
AI GONDOLATOK ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN » Pusztulunk veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk, tépelődött Tompa Mihály „ A gólyához” című költeményében több mint száz esztendeje... Azóta hazánk hat részre tépve, megszállva szenved, fiai a nyagvilágba szétszóródva hánykolódnak, nem találnak kivezető utat. Itt az emigrációban a lassú beolvadás csökkenti számunkat. Odahaza nem virágzik a magyar nép, ott bimbókorban letépik bűnös kezek. Fogyunk, haldokkunk, mint Berzsenyi Dániel mondja Romlásnak indult hajdan erős magyar Nem látod Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek ostorait Nymorult -hazádon? Sok külföldön élő magyarnak már nincs füle hogy meghallja nemzetünk jajszavát, átérezzék a börtönben sínylődök kétségbeesését.Kiapadt lelkükben a hazafias érzés és ennek hiányában már nem képesek vállalni halálra ítélt nemzetünk jövendőjét. félr Teimre hívom a 45-56-os emigrációt és felteszem a kérdést. Mit tettél és teszel a rabságban élő hazádért és népedért? Egyáltalán akarsz-e tenni valamit? Az emigráció felmérhetetlen előnyeinek a ki nem használása olyan mulasztás lenne, amely örökre megbélyegezne bennünket. Szabad földön korlátlanok a lehetőségeink és mi elnyomott nemzetünk szószólói lehetünk. Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket egymástól felekezet, származás hely, személyi szempontok. Egy nagy hatalmas összekötő kapocs legyen szemünk előtt az hogy „mindannyian magyarok vagyunk” Egy család vagyunk, találd meg a helyed köztünk mert összetartozásban van az erőc Szabadföldön egységesen hazánk felszabadításáért dolgozhatunk úgy hogy egyénileg oda ahova sorsod rendelt,munkáddal és viselkedéseddel vivőd ki a becsületet és az elismerést a d.41Br névnek. Sok igazgyöngy ragyogása oly fényes, hogy nem lehet azt tudomásul nem venni.. . Ilyen gondolatokkal induljunk az uj esztendőnek! -s-n. Adelaidei Magyar Hirlap -5- 1971 Janár