Adelaidei Magyar Értesítő, 1990 (23. évfolyam, január-december)

1990-01-01

: eeeee^eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee A DÉLAUSZTRÁLIAI MAGYAR KLUB címe: 82 Osmond Tee. Norwood, 5067; telefonszáma :332-1­03. Kedden a klub zárva van, ha­csak nincsenek billiárdver­­senyek. Hívásra hétfőn és csütörtökön legalkalmasabbak az esti órák, de más napokon már délután is kapható válasz beeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee klubszemle Elérkezett az évszázad utolsó év­tizede is... Európában, szülőha­zánkban és körülötte olyan hihe­tetlen események történnek, ame­lyeket nem is olyan régen még ál­munkban sem tudtunk volna elkép­zelni. Talán éppen ezek a válto­zások, vagy a sebesség, amivel történnek okozzák egyik-másik is­merősünkben, tagtársunkban azt, hogy magatartásuk, viselkedésük, megjegyzéseik enyhén szólva kifo­gásolhatók. Pedig ma - talán job­ban, mint bármikor - nagy szükség van arra, hogy összefogjunk. So­kat szenvedett hazánknak nagy szüksége lesz ránk. Szerintem minden külföldön élő magyarnak fel kell készülni arra, hogy Szü­lőhazánkat segítse nem csak pén­zével, hanem eszével is. Mindenki tudja, hogy Magyarország "pénz­zavarban” szenved,­­ de az adós­ság kifizetése még nem oldja meg a nagy problémát, amit a negyven­­éves elzártság okozott: az ipar és a kereskedelem elmaradottságát. Minden üzletember arra vár, hogy gyárat, üzletet vegyen Magyaror­szágon, vagy a hasonló helyzet­ben lévő országokban, mert tudja, hogy nagy profitot tud majd ve­lük csinálni. Nekünk meg kell ten­ni mindent, ami lehetséges,hogy adjuk át tapasztalatainkat otthon lévő honfitársainknak, hogy a le­hető legrövidebb idő alatt saját maguk gazdái lehessenek. Az Ausztráliai Magyar Szövetség ezt oly módon kívánja elősegíteni, hogy elindította az Ausztráliai Magyar Kulturális és Nemzetvé­delmi Alapot, melynek egyik cél­ja egyetemi növendékek csereak­ciója lenne. /A felhívás olvas­ható a Közérdekű Hírek rovatban./ Klubéletünk, szokás szerint, a nyári szezont "élvezi" - vagyis pang. Sokan nyaralnak, mások csak pihennek. A karácsony előtti utolsó na­gyobb megmozdulás a Mikulás bá­csi jövetele volt. Több, mint kétszáz kis adelaidei magyar vo­nult­ fel a Mikulás bácsihoz. El­gondolkoztam, vájjon hányan lesz­nek ezek közül tagjai a magyar iskolának, a cserkészetnek vagy a tánccsoportnak? Nézegettem szüleik arcát is: bizony, sokat nem láttam az előző Mikulás óta. Szilveszteri bálunk eléggé jól sikerült... ha leszámítjuk,hogy pár héttel a bál előtt a lekö­tött zenekar lemondta a fellépést. ... Ferencz Jóska klubházigazga­­tónk napokat töltött a telefo­non, mire sikerült találnia egy zenekart /részét/. Aztán meg Németh Sanyi bátyám úgy kezdte az új évet, hogy rosszul lett és be­ült az ebédlő legsötétebb sarká­ba, hogy véletlenül se tudjuk megtalálni... Aztán Cseke Béla tagtársunk kifogásolta a sör hő­mérsékletét - jogosan, ígérem, jövőre nem lesz ilyen probléma, Béla. Köszönet a Pinczél és Kelemen há­zaspárnak valamint Gál Erzsi né­ninek a tombola tárgyakért, a Kazi házaspárnak a finom vacso­ráért, egyáltalán mindenkinek, aki segített, hogy a bál eredmé­nyes legyen. Erről jut eszembe, hogy Kazi Atti­la belépett örökös tagnak január elsejével, nem sokkal előtte Pál János, előtte pedig V­ator Béla is örökös tagjaink közé került. Sze­retettel üdvözöljük őket, és fi­gyelmeztetni szeretném azokat, akik még mindig gondolkoznak, hogy a lista rohamosan telik,már nem sok hely van!! ! ...Mint olvashatják kedves tagja­ink, a klub évi közgyűlése feb­ruár 25.-én lesz. Ezúton is ké­rem, hogy minél többen szakítsa­nak időt erre a fontos eseményre.

Next