Adelaidei Magyar Értesítő, 1995 (28. évfolyam, január-december)
1995-01-01
KLUBSZEMLE. Boldog Újévet kívánok minden kedves olvasónak! Remélem, kipihenték az elmúlt év fáradalmait, felkészültek a nehézségekre, amit 1995 fog hozni. Ez ugye biztos, hogy így lesz, olyan biztos, mint az adó. Mint ezt már megszoktuk, december "mozgalmas" hónap volt. Kezdődött Weszely Tibor főkonzul búcsúvacsorájával (a hónap végén utaznak haza), utána a Mikulás, az átnevezett "Tarka Vásár", a Karitász, az Orgona Klub évzárója, Karácsony, csempézés, a Szilveszter bál...és közben hetenként legalább egyszer eleget kellett tenmni valami meghívásnak. Mindenki tudja, hogy a Mikulás bácsi meglátogatja a klubot és szórakozással egybekötve, szerény ajándékokat oszt ki azoknak a csemetéknek, akiknek a nevét előzőleg felírták, így történt az idén is. Tizennégy személy dolgozott a csomagokon, szórakoztatta a gyerekeket (a Mikulás bécsi izzadt), a klub kifizetett legalább $250-$300-t - és a több mint száz jelentkezőből itt volt kb. 50. Előfordult az is, hogy valaki a szomszédot küldte el, hogy vegye fel az ajándékot.. .valahogy úgy érzem, ez így nem helyes. Karácsony. Szenteste. A család ünnepe. A jövőben ezen az estén a klub nem lesz nyitva, mindenki töltse legalább ezt az estét családjával - akinek nincs, elmélkedjen otthon. Éveken keresztül valakinek fel kellett áldoznia ezt az estét is néhány (nagyon kevés) személy kedvéért. Jó magyarsággal, ez non "fair"! A Tarka vásár (Jumbo Sale) nagyon szép eredménnyel végződött köszönet Herendi Jánosnak, azoknak, akik az "árut" hozták, részt vettek és természetesen, a segítőknek. Közel $1000-al segítette a klub bankszámláját. Ha már pénzről írok, megemlítem, hogy a Fundraising 1994-ben $9771-t hozott a kasszába! Köszönjük mindenkinek a segítséget, remélem, ugyanígy folytatódik 1995-ben is. Kell is, mert sok munkát el kell végezni a következő másfél évben, olyanokat is, amire nem számoltunk. Ott van például a nagy bár előtti csempe. Mikor visszajöttem Melbourneből, láttuk, hogy egy helyen feljött egy egész sor, másik helyeken pedig felpúposodott, egy héttel karácsony előtt Köszönet Hans Lauternbe aki azonnal hozzáfogott a felújításhoz és segítőjének, Ferencz Jóskának, aki még a gilisztáit is elhanyagolta a munka miatt. Említettem, hogy különösen decemberben sűrűn kellett bizonyos meghívásoknak eleget tenni. Nos, részt is vettem jónéhányan, mondván, sose tudni, hol lehet nekünk hasznos, ha tudják, hogy vannak Adelaide-ben magyarok is. Példa: a Federal "árnyék-kormány" (ellenzéki kabinet) meghívott egy ebédre. Meg másik 80-100 személyt is. Mindenkivel kezet fogtak, váltottak néhány szót, velem(!) is. Nos, legyünk őszinték, emlékszik például Alexander Downer, kivel fogott kezet? Hát persze, hogy nem! DE. - ott volt helyi képviselőnk, John Cummins MP, aztán Henri Becker MP (néhány nagyon fontos financiális committee elnöke) nagy érdeklődést nyilvánít a Találkozó, a várható látogatók, tehát a klub felé. John Cummins ígéretet tett, hogy a miniszterelnökön keresztül segít komolyabb állami segítséget biztosítani hangberendezésünk felújítására. Tehát fontos, hogy ők, vagy a miniszterelnök adminisztrátora lásson ilyen helyen. Nekik természetesen a szavazatok a fontosak, különösen, mikor állítólag választársok lesznek rövidesen, nekünk az anyagiak. Tehát, mind a két félnek érdeke, hogy találkozzanak, nem? A Szilveszteri bál. Sajnálhatja, aki nem jött el, különösen azok, akik az utolsó néhány nap "gondolták meg magukat”. Remekül szitakoztunk, (még Arany Jenő bátyámék is, annak ellenére, hogy taxit még könyörgés árán sem kaptak). Talán a rémhírtől ijedtek meg, amit jóakaróink hirdetnek, hogy “a klubnak csak 240 széke van és az már mind foglalt”? Nos, jöjjenek el a farsangi bálra február 11-éi, garantáltan, nem fog bennünket zavarba hozni 300 vendég sem. Ez nem jelent, hogy nem kell majd vennünk újakat. 25 év után egyik-másik már elég viseltnek néz ki, de azért még mindig van elég. Sőt, Sákvári Dezső bátyám e sorok írásakor éppen nagyban javítja azokat, amelyekből a csavarok kiestek. Köszönet mindazoknak, akik jelenlétükkel támogatták klubunkat ezen a bálon is és külön köszönet azoknak, akik a rendezésnél, díszítésnél, felszolgálásnál vagy a tombola jegyek árulásánál segédkeztek. Különben nagytól kellemesen elbeszélgettem Utryék vendégével, Bonner Judittal Kecskemétről. Érdekes, hogy ilyenkor hogy visszajönnek a régi emlékek, utcák, házak, nevek ,(amikor azt mondom, hogy régi, valamikor '53- ban jártam ott utoljára... Rácz Jenciéktől kaptunk egy felújított favágó gépet, köszönettel nyugtázzuk. Sákvári Dezső már kipróbálta, azt mondja, nagyon jól működik, tehát, akik kéhetenként egy kis testedzést óhajtanak végezni, jelentkezhetnek. Szomorúságban sem volt hiány decemberben. Elhunyt Mertz Lajos tagunk, valamint örökös tagunk és támogatónk, Dr. Ballai Nándor felesége Erzsiké, őszinte részvétünk hozzátartozóknak, az elhunytak pedig nyugodjanak a jó Isten békéjében Megoperálták Németh Lacit és Varga Jutkát, Arany Éva pedig e sorok nyomtatásakor megy kórházba. Mielőbbi felépülést és jó egészséget kívánunk mindannyiuknak.. Mészárosné Fekete Gizellával csevegtem valamelyik nap, panaszkodott a szívére, de azért érdeklődött, hogy haladunk, mi újság. Közből megemlítette, hogy Tamás fia és felesége jóvoltából ikrek nagymamája lett, a két kislány neve Georgia Isabella és Charlotte Amelia - gratulálunk a szülőknek, jó egészséget kívánunk Gizellának is. Dr. Korvin Gábor Saudi Arábiából Scheeréknek írt levelét olvasva megnyugodtam, hogy ugye, igazam van, milyen veszélyes jármű a kerékpár! Még a sivatagban is összetörheti magát az ember biciklizés közből! (a levélben Dr. Korvin minden Adelaide-i ismerősét, barátját szeretettel )