Északi Vártán, 1969 (31-34. szám)

1969-04-01 / 31. szám

FEKETE SÁNDOR 1968. július 8. Egy láng újra kialudt itt lent, egy csillag újra kigyulladt ott fent.Fekete Sándor a "Magyar Nők" szerkesztője s ahogy magát olyan szívesen és találóan hívta: élet­­bentartója, nincs többé. Mindnyá­junk kedves Sándor bácsija átköl­tözött.Vele a jelek szerint emig­rációnk egyetlen, nők számára ké­szült lapja, a "Magyar Nők" is. A mindenkit megértő, senkinek nem vétő Sándor bácsi nekünk kü­lönösen kedves volt.A kezdet min­den nehézségével küzdő lapunknak minden vonatkozásban önzetlen tá­mogató­ja, tanácsadó­ja volt és mikor itt Északon a "Kismagyari" gyermeklapot három szám után elhallgattatták,ingyen küldte sa­ját gyermeklap-mellékletét az Északi Vártan olvasóinak. Távozása szinte fájdalmasan csendes volt, ki tudja,miért A hivatalos emlékezések helyett azonban,emlékeznek olvasói,ba­rátai, tisztelői és én sem tudnék szebb emléket állítani, mint tette azt egy német önkéntes munkatársa egy ez év­ januári közös levelében.A viszontlátás boldog reményében az Északi Vártán if­­.Varga Lahmann szavaival búcsúzik: - ... a mai sorokra az késztet, hogy mostanában lenne a "Magyar Nők" huszadik születésnapja és az ünnepi számnak már az Önök kezében kellene lenni. De ez nem lehetséges most. Aki az újságot életben tar­totta,nincs többé.Ha Fekete Sándor úr üzenni tudna onnan mesz-j­sziről,ahol most van,azt mondaná: "Bocsássanak meg nekem, hogy a jubileumi számot nem készíthettem el, de magasabb erők meg-­ akadályoztak..." Kedves Olvasók,úgy érzem,kötelességem elmondani Önöknek

Next