Északi Vártán, 1969 (31-34. szám)
1969-04-01 / 31. szám
FEKETE SÁNDOR 1968. július 8. Egy láng újra kialudt itt lent, egy csillag újra kigyulladt ott fent.Fekete Sándor a "Magyar Nők" szerkesztője s ahogy magát olyan szívesen és találóan hívta: életbentartója, nincs többé. Mindnyájunk kedves Sándor bácsija átköltözött.Vele a jelek szerint emigrációnk egyetlen, nők számára készült lapja, a "Magyar Nők" is. A mindenkit megértő, senkinek nem vétő Sándor bácsi nekünk különösen kedves volt.A kezdet minden nehézségével küzdő lapunknak minden vonatkozásban önzetlen támogatója, tanácsadója volt és mikor itt Északon a "Kismagyari" gyermeklapot három szám után elhallgattatták,ingyen küldte saját gyermeklap-mellékletét az Északi Vártan olvasóinak. Távozása szinte fájdalmasan csendes volt, ki tudja,miért A hivatalos emlékezések helyett azonban,emlékeznek olvasói,barátai, tisztelői és én sem tudnék szebb emléket állítani, mint tette azt egy német önkéntes munkatársa egy ez év januári közös levelében.A viszontlátás boldog reményében az Északi Vártán if.Varga Lahmann szavaival búcsúzik: - ... a mai sorokra az késztet, hogy mostanában lenne a "Magyar Nők" huszadik születésnapja és az ünnepi számnak már az Önök kezében kellene lenni. De ez nem lehetséges most. Aki az újságot életben tartotta,nincs többé.Ha Fekete Sándor úr üzenni tudna onnan mesz-jsziről,ahol most van,azt mondaná: "Bocsássanak meg nekem, hogy a jubileumi számot nem készíthettem el, de magasabb erők meg- akadályoztak..." Kedves Olvasók,úgy érzem,kötelességem elmondani Önöknek