Hadak Útján, 1952 (4. évfolyam, 38-44. szám)
1952-06-01 / 38. szám
A HAZÁÉRT ÉLNI ERÉNY, HALNI DICSŐSÉG! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA IV. évfolyam. Nyugaton, 1952. június. 38. szám. AZ IFJÚSÁG FELKELÉSE Irta: Csépánfalvy Pontosan harminchárom esztendőnek előtte, 1919 június 24-én fegyvert ragadott a magyar fiatalság, hogy lerázza Kun Béla diktatúrájának bilincseit. Az elmúlt kor egy rossz és téves meghatározással , ellenforradalomnak" nevezte a ludovikás fiatalok harcát. Pedig ez a küzdelem nem volt ellenforradalom, hiszen még kevésbé volt forradalom az, ami ellen kibontották a szabadság lobogóit. A csőcselék uralma, a bolsevista patkánylázadás becstelen tyrannizmusa volt az, amely akkor elárasztotta Magyarországot. Következésképpen, aki ellene kelt fel nem ellenforradalmár volt, hanem szabadságharcos. Nem "reakciós", hanem a haladás, a szabadság ugyanolyan vitézei, mint Kossuth, Görgey hajdani vörössipkásai. Ezek a ludovikás fiatalok — mint ma mondanák — nem „osztályidegenek" voltak, hanem egy ezeréves nemzet olthatatlan szabadságvágyának, függetlenségi érzületének halálra szánt képviselői. Mögöttük nem a reakció sorakozott fel, hanem a pesti munkásság, a tisztes polgárság a devecseri parasztok, a dunántúli vasutasok. A nemzet indult el itt a véres, göröngyös úton és az élen ott menetelt a fiatalság, amely nem valami idejétmúlt életformáért, nem egy politikai pártért, hanem egyedül és kizárólag a szabadságért nézett szembe a vörös halállal. A marxista , szövetséges" elárulhatta a forradalmukat. Odahurcolhatták őket a parlamenti pince vértől iszamlós falai közé. Odaállíthatták őket bitófa alá, amely alól csak egy nemeslelkű olasz ezredes, Guido da Romanelli mentette meg őket. A mártír forradalom mégis győzött és hat hét múlva mégis holtan és leverten látta lábainál diktátorait, mert az ifjúság mindig megéri az elnyomók bukását, a diktátor-istenek dicstelen alkonyát. Ma, amikor ezerszeres a terror és milliószoros az elnyomás, mi újra a ludovikás hősök példáját idézzük az otthoni és főként a szabadon élő magyar fiatalság szemei elé. A harminchárom esztendő Az 1919. június 24-i ellenforradalom emlékműve a Ludovika Akadémia kertjében.