Hadak Útján, 1960 (12. évfolyam, 128-139. szám)
1960-01-01 / 128-129. szám
során a Nyugatnak tett szolgálatairól. Árulásnak minősítette egyes nyugati köröknek a magyar ügyben tanúsított magatartását. Dypa lengyel zongoraművész Liszt és Chopin műveiből vett számokkal működött közre; a társemigrációk képviselőinek felszólalásai közül kiemelkedett Demidecky, a londoni szabad lengyel kormány háború alatti miniszterének és Kowalsky ukrán frontharcos delegátus beszéde. A francia sajtó orgánumai, köztük a nemzetközi viszonylatban is jelentős „Figaro“, igen meleg hangon emlékeztek meg az ünnepélyről. Rupp püspök a magyar misszió lelkészeinek segédletével főpapi gyászmisét mondott a szabadságharc hősi halottaiért és mártírjaiért, beszédében pedig megrázó szavakkal méltatta a magyarság hősi kiállását. Vidéki bajtársi csoportjaink is megemlékeztek az évfordulóról. Így Roubaix-ban Németh Ferenc r. k. lelkész ünnepi miséjét követően a csoport felvonult a hősök emlékművéhez és Tóth József csop. vez. bajtársunk koszorút helyezett el a szabadságharc hősei és mártírjai tiszteletére. — Strassbourg-Ълп alsórajnai csoportunk a többi magyar csoportosulással közösen fáklyás felvonulást rendezett az Ismeretlen Katona emlékművéhez. A kath. ifjúsági egyesület dísztermében rendezett ünnepélyes nagygyűlésen Szöllősy René franciául, Zsikla József pedig magyarul mondott beszédet, Tóth Lenke pedig Zsikla egy versének előadásával szerepelt a műsorban. — A szabadságharc áldozataiért Fenyvessy Márton lelkész mondott misét. Franciaországi főcsoportunk az évfordulóra nemzetiszínű röpcédulát adott ki sokezer példányban, amit bajtársaink országszerte terjesztettek. Régi magyar vitézség csillagpora A Hadak Útján hasábjain már ismertettük azoknak a magyar csapatoknk szerepét, hősies harcait, melyek I. Napóleon oroszországi hadjáratában vettek részt, s körülbelül ugyanazokon a részeken harcoltak, melyek az elmúlt világháború során számos bajtársunk is megismert a bolsevizmus elleni küzdelmek során. Az oroszországi hadjárat, a Grande Armée felvonulása, Moszkva elfoglalása, majd a hatalmas sereg leolvadása és megsemmisülése mégis csak egyik szakasza volt egy véres háborúkban gazdag korszaknak. Midőn a francia forradalom után megkezdődtek a koalíciós háborúk és az európai hatalmak összefogtak a forradalom leverésére, vagy később Napóleon ellen, mindenütt ott szerepeltek a magyar csapatok. Ha valaki emlékezetébe idézi ennek a korszaknak véres csatáit, minden városnév mellett ott szerepelhetnek a magyar ezredek. Számunkra Marengo, Ulm, Caldiero, Austerlitz, Aspern, Győr, Wagram, Lipcse ,,a népek csatája" — győzelemben, vagy vereségben — jelenti egyben az ott kihullott drága magyar vért is. A magyar huszárok és általában a magyar csapatok dicsőséges harcainak ismertetését meg sem kísérelhetjük a szűk terjedelem miatt. Csupán néhány színfolttal és egy pár epizód felidézésével szeretnénk ismét a magyar ezredek hősiességét jellemezni. * Az óriási teljesítményeket, melyeket e háborúk során a bevetett magyar ezredek felmutattak, legjobban a híres pesti 32. cs. és kir. gyalogezred harcaival lehet jellemezni. Ez az ezred, a többi magyar ezredekkel együtt, bejárta úgyszólván az egész harcban álló Európát. Az ezred 1792-ben indult el Pestről és Badenig menetelt. A tábori zászlóaljak 1793-ban a Rajna mellett, a gránátosok Németalföldön verekedtek. Itt küzdöttek tovább 1794-ben, majd 1795-ben az Alsó-Rajna mellett. 1796-ban az ezred részt vett a Károly főherceg által irányított hadműveletekben német földön, ugyanakkor a 3-ik zászlóalj Olaszországban a mantuai felmentési kísérletben vett részt, s később a többi ezredrészekkel együtt a Mantua körül viaskodott. 1799-ben a Szuvorov által vezetett seregben bejárták egész Észak-Itáliát.• 1800-ban Dél-Franciaországba is eljutottak az ezred zászlóaljai, végül részt vettek a marengoi csatában. Ezután az ezred hazatért Pestre, de 1805-ben már újra Itáliában harcol. 1809-ben a tiroli Alpokon át vonultak vissza és az ezred roncsai részt vesznek még a szerencstelenül végződött győri csatában is. Ezután következett az általunk már ismertetett 1812 évi oroszországi hadjárat, melyben a 32-esek újjászervezve a Grand Armée tagjaiként harcolnak és a Bug és Styr folyók közötti mocsaras területen úgyszólván egész Lengyelországban harcoltak. Egy évvel később 1813-ban részt vettek a drezdai, kulmi és a lipcsei csatákban és előrenyomulván 1814-ben benyomultak Franciaországba, ahol Romansig jutottak, majd onnan Itália felé fordulva Torinóig jutottak. Itt a 6850 főből álló négy zászlóalj részt vett a szárd király ünnepélyes visszahelyezésében. 1815-ben sem pihenhetett az ezred, mert a Murat elleni hadműveletek során Bologniáig nyomult előre, onnan Franciaországba rendelték. Megmászta a Szent Bernát hágót, részt vett Dijonban a szövetsé g.