Hadak Útján, 1967 (19. évfolyam, 219-221. szám)
1967-07-01 / 219-220. szám
620988 . A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XIX. évfolyam (Jahrg., Vol.)_________1967 július-augusztus (Nr.) 219.-220. szám A HAZAÉRT ÉLNI EIJENY, HALNI DICSOLEGI eÉset a belső körön Izrael lélekzetelállító katonai győzelmével, vagy ha úgy tetszik Nasszerék elképesztő vereségével a közelkeleti konfliktus még távolról sem fejeződött be. Minden bizonnyal még sokáig leszünk tanúi a különböző fenyegetéseknek, kompromisszumoknak, nyílt színi és zárt ajtók mögötti megbeszéléseknek. Egyszóval mindannak, amivel korunk nemzetközi fegyvertára bonyolult kérdések „megoldására“ eszközökben és módszerekben rendelkezik. Bármilyen mértékben elintézetlen is a közelkeleti válság, számunkra, magyarok , és mindenek előtt hontalan magyarok számára máris jelentős tanulságokkal szolgál. Nem is annyira az események, hanem az által, ami mögötte áll. Izrael megalakulásának körülményei a zsidóság ősi földjén, modernkori rövid története, küzdelmei közismertek. Parányi, idegen és gyűlölt ország az arab világ kellős közepén. Gyűlölt mindenekfelett azért, mert „idegen“. Talán pusztán csak ezért. Különben a kis Izrael gyümölcsözően tölthetné be Európa és az arab viág között kulturális és civilizációs téren a katalizátor szerepét. Pusztán kisugárzása által erős lendületet adhatna Nasszer álmai megvalósulásának, a modern arab birodalom megalakulásának. Ennyi bölcsességet azonban azoktól kivárni, akiknek gondolatait a gyűlölet vezérli, nem lehet. Maradnak tehát az ellentétek, amelyek lángjait a külső hatalmak igyekeznek oltogatni, nehogy átcsapjanak az ő házuk tetejére is. Többet tőlük sem lehet elvárni. S itt kezdődnek számunkra a tanulságok. Mi is nagymúltú, kis nép vagyunk. Bennünket is gyűlölködő népek gyűrűje vesz körül, akik között mi is „idegenek“ vagyunk. Számos cselekedetünknél velünk volt a világ rokonszenve, de a tényleges segítséget minden esetben megtagadták tőlünk, és kompromisszumra, néha halálos veszedelmű kompromisszumra bon.... Jóslásokba soha nem tanácsos bocsájtkozni, de alighanem a Közelkeleten is kompromisszummal fog végződni a konfliktus. Mi magyarok előszeretettel vádoltuk és vádoljuk a világot, hogy mindig cserben hagyott. Akár a tatár, akár a török, akár a német, akár az orosz ellen küzdöttünk, — többnyire puszta fennmaradásunkért. A vádban sok az erkölcsi igazság, de kevés a politikum. Az izraelieket is „cserbenhagyták“, holott mögöttük áll a sokat emlegetett „zsidó világhatalom“. Mögöttünk jónéhány jószándékú és befolyástalan rokonszenvezőn kívül nem áll senki. Legyünk mindenekelőtt ezzel végre tisztában. Ne feledjük el, hogy mi is győztünk. Nándorfejérvárnál, Rákóczi és Kossuth idején, s különösképpen 1956-ban. De győzelem csak az, amit a győző, nem is annyit a legyőzöttnek, mint másoknak ér