Hadak Útján, 1977 (29. évfolyam, 330-335. szám)
1977-01-01 / 330. szám
A HAZÁÉRT ÉLMI ERÉNY, HALNI DICSŐSÉG! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXIX. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1977. január (II.) 330. szám Változatlan feladatok Lapunk hasábjain sohasem foglalkoztunk belpolitikával. Ha most mégis említést teszünk az Egyesült Államokban lefolyt elnökválasztásról, tesszük ezt azért, hogy mérlegeljük a helyzetet az itteni magyar emigráció szempontjából. Vajon a mi célkitűzéseink megvalósítására nyílnak-e új lehetőségek? A republikánus párt jelöltjét, Gerald Fordot a magyar választók jól ismerték két éves elnöki működése alapján. Személyét mindenki tisztelte és becsülte. Úgy éreztük, hogy vele a Fehér Házba visszatér a tiszta légkör. Az elnök működésével azonban már nehezen tudtunk egyetérteni. Nemcsak mi magyarok, hanem a többi ún. „etnik csoport“ is keserű szájízzel gondol a Helsinkiben lefolyt tárgyalásokra, amelyek végeredményben — ha hallgatólagosan is — a második világháború befejeztével kialakult európai helyzet, a szovjet hódítás és hatalmi berendezkedés elismerését jelentették a status quo alapján. Igaz, hogy elhangzottak hivatalos részről kijelentések, amelyek ezt cáfolták, de ezeket üres politikai szólamoknak lehetett tekinteni. Ilyen volt a State Department egyik magasrangú tisztviselőjének a londoni nagyköveti konferencián tett súlyos kijelentéseire adott gyenge hivatalos cáfolat. Jimmy Cartert a magyar szavazó csak a választási harc folyamán szerzett benyomások alapján ismerhette meg. Ezek a benyomások eltérőek voltak. Egyesek először lelkesedtek, azután bizalmatlanok lettek, mások kételkedtek rátermettségében, hogy vajon képes lesz-e ennek a súlyos felelősséggel járó tisztségnek a betöltésére. Az amerikai nép többsége azonban belé helyezte bizalmát, és így ebben a hónapban ő lett az állam elnöke. Az új elnök nehéz viszonyok között kezdi meg működését. Belpolitikai téren az infláció lefékezése, a munkanélküliség csökkentése, az egyre jobban elharapózó bűnözés elleni küzdelem jelentik a legsúlyosabb feladatokat. Hasonló nehéz helyzettel kell az elnöknek szembenéznie külpolitikai téren. A világpolitikai helyzet feszültségekkel telített, s ezeket a világméretű gazdasági nehézségek nyomán tovább kiélesedett érdekellentétek is fűtik. Számos helyen a világnak „lokálisnak“ mondott, de szövevényes és messzire kiható problémák veszélyeztetik a békét, magukban hordozva a háború csíráit. A Szovjetunió imperialista külpolitikája nem változott, fegyverkezését továbbra is az eddig erős ütemben folytatja, félre nem érthető célkitűzések megvalósítása érdekében. Lehet ilyen helyzetben érdemleges változást remélni az Egyesült Államok külpolitikai vonalvezetésében? Aligha. Reálisan azzal kell számolnunk — s ezt Carter elnök választási beszédeinek egyes kijelentései is alátámasztják —, hogy az Egye