Hadak Útján, 1993 (45. évfolyam, 426-431. szám)

1993-05-01 / 428. szám

BAJTÁRSI HÍRADÓ A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLV. évfolyam 1993. május — június 428. szám Hősök Napja — 1993 Stirling György Hősök Napját ünnepeltük. Azt a napot, amikor tisztelgünk a Haza minden fia előtt, aki vérét hullatta és a legdrágábbat, az életét adta a magyar föld védelméért. Az emigráció évtizedeken át évről-évre megünnepelte ezt a napot, akkor is, amikor otthon erről hallgatni kellett és a második világháború hőseinek nevét egyetlen emlékmű sem őrizte a hazában. Szégyenteljes korszak volt ez, mert még beszélni sem lehetett róluk, mint ahogy a rossz útra tévedt rokonokról, a bűnözőkről sem illik szólni, akiket kitagadott a család. Megbélyegzettek voltak ők és kitagadottak, s ha mi nem tartottuk volna számon neveiket, ha nem állítottunk volna nekik emléket kőből és írásokból, talán tetteiknek már híre se maradt volna. De az emigráció sohasem hagyta elaludni a tüzet és híven ápolta az emlékezés lángját, mert tudtuk, hogy egyszer el kell jönnie az időnek, amikor a történelem igazságot szolgáltat hős fiainak. S ez a nap most érkezett el. 1993-ban különös időszerűséget ad a Hősök ünnepének, hogy idén idézzük 50 év távlatából a doni harcok emlékét és gondolunk vissza azokra a tragikus eseményekre, amelyeknek során a 2. magyar hadsereg több mint a fele elpusztult a túlerővel folytatott egyenlőtlen hősi harcban. A kegyetlen orosz tél viszontagságai ellen kellőképp fel nem szerelt és hiányos fegyverzettel ellátott magyar honvéd keményen helytállt a Donnál és megtett mindent, amit emberileg meg lehetett tenni. Védte a hazát, védte szeretteit és védte az európai kultúrát ott messze Oroszországban, mert így kívánta a katonabecsület és esküje, melyet arra tett, hogy mindig teljesíti a parancsot. S a parancs akkor úgy szólt, hogy gátat kell vetni a vörös áradatnak, minden áron, minden eszközzel. Nem a magyar honvédőn múlt, hogy ez nem sikerült. Igen, a 2. magyar hadsereg a Hazát védte és nem hódítani ment Oroszországba. Horthy Miklós kormányzó, aki valamennyi európai államfő közül elsőként ismerte fel a bolsevizmus veszedelmét és figyelmeztette a világot, milyen következményekkel járhat, ha a vörös áradat rászabadul Európára, ha hű akart maradni önmagához és hazája érdekeihez, nem tehetett mást, mint azt, hogy fegyvert fogott a szovjetek ellen. Nem úgy, ahogy ellenségeink még ma is szajkózzák, hogy csatlakozott a hitleri rablóhadjárathoz, segítette a nácik hódító háborúját, nem­ mi sem állt távolabb tőle, mint Hitler támogatása. Ha valaki, Horthy Miklós pontosan ismerte és jól tudta mi várna Magyarországra egy totális német győzelem esetén. 1942/43-ban mégsem volt más választása. A Horthy-Magyarország nem Hitler mellett, hanem a bolsevizmus ellen szállt hadba orosz földön és haza védelmében harcolt ezer kilométerekre az ősi határoktól. Azért, hogy távoltartsa a háborút a magyar földtől. Magyar seregek a kalandozások kora óta nem vezettek hódító hadjáratokat és ezer éven át mindig csak a hazai föld védelmében fogtak fegyvert. (folytatás a 3. oldalon)

Next