Hídfő, 1969 (22. évfolyam, 536-559. szám)
1969-01-25 / 537. szám
1969 január 25. mentek, békéről álmodtak, bár lehet, hogy unatkoztak és háborút kívántak. Elvégre az ágyú kötelessége, hogy pusztítson, embert öljön, sőt ha kell éhező gyermekek számára kenyeret szállító repülőgépeket szedjen le az afrikai égről. Lassan megérett az idő és alig két évtized múltán a Hitlernek készített gépágyúk kijátszva minden nemzetközi ellenőrzést, vámot és határátlépési papírt, megérkeztek Nigériába és a sors különös iróniájának a szeszélyéből a svájci Bürli-gyár gépágyúi , svájci vöröskeresztes repülőgépeket szedtek le az égről. Hogyan is mondotta az egykori római író ? Difficile est satiram non scribere —• nehéz volna nem szatírát írni bizonyos nemes demokráciákban uralkodó kereskedelmi szellemről... Néha elfelejtjük a hazai képekettájakat emigrációnk hosszú évei során. Ködbevesznek a Mátra hegyei, elmosódnak a Duna partjai és a feledés pora hull szépséges Dunántúlunk enyhe dombjaira. Magunkban kissé talán sajnálkozunk régi hazánk szegénységén és azt mondjuk, hogy a Mont Blanc magasabb, mint a gerlachfalvi csúcs és a lomnici hegyek fehérsége háttérbe szorul a bajor Alpok komor hegyóriásai mögött. A tengert, az óceánt összehasonlítjuk a Balatonnal és azt mondjuk, hogy „hát bizony ez egészen más valami”, mint amit otthon hagytunk Badacsonynál és Szigligetnél, összehasonlítjuk és lassan elfelejtjük a hazai ízeket, szagokat és már észre sem vesszük, ha szép magyar nyelvünket idegen szavakkal keverjük és ha gyermekeink német vagy francia hangsúlyozással mondják a szavakat, ha magyarul szólnak, mint ahogyan Márai Sándor híres Halotti beszéd című gyönyörű versében azt megírta. De ha felvillan előttünk egy régi kép a magyar tájakról, vidékekről, térdig havas falusi utcákról, a Felvidék magyar városaiban álmodozó öreg boltíves házakról, akkor egyszerre meglátjuk, mit veszítettünk és mennyivel lettünk szegényebbek — belülről — a lelkünkben. Erről az örök témáról szólt Saarbrückenben élő magyar festő, Lehoczky György előadása, amelyet a német televízió egyórás adásban közvetített. A film címe: Séta Magyarországon. A művész végigvezette a nézőt a magyar tájakon: a Hortobágyon, a Balatonon, a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén. Felvillantotta a magyar múlt sokszor lenézett alkotásait. Láttuk az esztergomi székesegyház hatalmas kupoláját és láttuk a jáki templom román íveinek csodálatos faragványait. Láttuk mindazt, amit úgy hívnak: magyar múlt és magyar kultúra. Az idegen pedig csodálkozva ült a képernyő előtt ennyi gazdagság láttán, mert eddig neki azt mondották, hazudták, hogy a Lajtán túl csak disznó- és marhatenyésztő nomádok laknak. Menynyit pusztították azt az országot és mégis mennyi, de mennyi minden maradt ,— ha csak romjaiban is. És ekkor eszünkbe jutott, hogy mennyi erőlködést, munkát és akaratot temettek sárba a felettünk elsuhanó véres századok, kezdve tatártól, töröktől, némettől egészen a mai megszállókig. És mégis — ahogyan Szabó Dezső írta — megmaradt a jókedvünk, emberségünk, parasztságunk játszi kedvessége és szinte ontottuk magunkból a tehetségeket, hogy azután elvetélje őket az idő és eltapossa idegen csizmák durvasága. Az előadó Lehoczky György építész és festőművész, kinek kezenyomát a pfalzi és a saarvidéki templomok tucatjai őrzik, ennek a jókedvű, halálba is vidáman menő magyarságnak egyik utolsó képviselője. A televízió ernyőjén keresztül mutatta meg a világnak azt a magyar humánumot, amiért az egész magyar emigráció háláját kiérdemelte. Szép, gyönyörűen szép előadás volt... Ф HÍDFŐ Emigrációs híres Canadai magyar egyesületek nyilatkozata a Faludi-ügyről A Kanadai Magyar Szabadságharcos Szövetség Vezetőségének tudomására jutott, hogy a torontói egyetem úgynevezett magyar irodalmi tanszéket rendszeresít, melynek előadójául Faludi György urat, — egy kis csoport előterjesztése alapján — szemelte ki. A Szövetség Vezetősége — az Országos Intéző Bizottság 1968 december 19-én megtartott ülésén elhangzott határozat szerint — kijelenti, hogy a tanszék-előadó személyének kiválasztásában és annak jelölési előkészítésében nem vett részt. A jelölésről — mint befejezett tényről — csak utólag szerzett tudomást. Tímár András, Szabadságharcos Világ Szövetség társelnöke, Walter István, Kanadai Szabadságharcos Szövetség elnöke, Dr. Takáts Balázs, Kanadai Szabadságharcos Szövetség torontói elnöke, Dr. Kovács István, Kanadai Szabadságharcos Szövetség főtitkára. О Újból megjelenik a Politikai fogoly A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének hivatalos lapja, a Politikai Fogoly, két évi szünetelés után ismét megjelent. Levelezési cím: 69 Heidelberg, Langgartep 34. О „Demokratikus Magyar Nemzeti Szövetség .Országon kívül - nemzeten belül’ címmel kis sokszorosított füzetet adott ki, melyben dr. Meleghy Gyula előszavával Illyés Gyula :Világjárás’ című cikkét és Varga Sándor válaszcikkét tette közzé. A cikkek az emigrációban élő magyarok lelki problémáival, illetve az emigráció magyarságát fenyegető veszéllyel foglalkoznak. A füzetet kívánságra bárkinek díjmentesen megküldik. Érdeklődők kérték ezt a Demokratikus Magyar Nemzeti Szövetségtől. 5 Köln 1, Postfach 1911 (Varga), West Deutschland.“ A Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége elnöksége múlt év december 14-én Münchenben, a Központi Szövetség irodájában ülést tartott. Az elnökség a Központi Szövetség folyó ügyeit és az 1969-es év munkatervével kapcsolatos kérdéseket tárgyalta, mellyel kapcsolatban Piffkó András alelnök tervezetet készített. ❖ A németországi magyar Diákszövetség új vezetősége A fenti című diákszövetség nemrégiben új vezetőséget választott. A háromtagú vezetőség tagjai: Gémesi Gyula, Vizy István és Szabó János. A Szövetség új címe: 8 München 22, Zweibrückenstr. 2/2. Sajtószolgálat: 85 Nürnberg 2, Postfach 2711. , Prof. Tóth Imre előadása Magyarországról Ankarában A törökországi antibolsevista liga nemrégiben hatalmas nemzetközi összejövetelt tartott Ankarában, mintegy 150 külföldi egyetemi tanár részvételével. A magyarságot egyedül a Törökországban élő Prof. Tóth Imre képviselte, aki a kongresszus folyamán két órás beszédet tartott a magyarországi viszonyokról. Előadása után a jelenlévő nagyszámú közönség lelkesen ünnepelte az előadót és percekig éltették Hazánkat és követelték annak felszabadítását. Az előadás sikerét legjobban bizonyítja, hogy Tóth Imre fényképét az ankarai lapok az első oldalon közölték. 7. oldal