Hídfő, 1971 (24. évfolyam, 584-607. szám)
1971-06-10 / 594. szám
1971 június 10 HÍDFŐ Emigrációs sajtócsendélet Torontóban Amikor hirdetések irányítják egy újság politikáját... Mit írt Fáy Ferenc a torontói Torontó, június hó A városunkban megjelenő Magyar Élet című lap ez év május 1-i számában a lap olvasói nagy érdeklődéssel olvasták Fáy Ferenc „Mese a szocializmusról” című írását, melyet érdemes elolvasnunk nemcsak annak tárgya, de a cikk következményeit illetően is. A lap legközelebbi számában annak kiadója — László András — nyilatkozatot tett közzé, melyre még kitérünk. De először, íme Fáy Ferenc írása: Mese a szocializmusról Valahonnan Galíciából elindult egy kis ember. Elindult, hogy meghódítsa a világot. Eldobta ősei hitét, ajkáról lekopott az anyai szó és mint valami szégyelnivaló rongyot édesapja nevét is cifrábbal váltotta fel. És ahogy Róth Mátyásból „Rákosi elvtárs” lett, Vladimir Iliehből Lenin, Lev Davidovics Bronsteinből Trotsky, úgy vált , David Lewissé az idők folyamán. Arca ismerős! A második világháború után, a véres Európa felett, ugyanezek az arcok hirdették a „szocialista megváltás” örömét. Ezek szóltak a Parlamentben, ezek ültek a bírói székben és ezek mondták ki a halált Európa legjobbjai felett. Elindult egy kis ember és győzött újságok első oldaláról néz szembe a világgal és a „Panem et circenses” őrületébe esett tömeg iszsza szavait. Lelkesedik érte a szegények népe, mert még nem tudja, hogy a „Szabadság” helyett, a kolhozok poklában, népkonyhák csajkanyomorúsága körül lesz egyszer teljessé a lewisi álom. A „Toronto Daily Star” 1971 április 22-i számának első oldalán Lewis úr már ad egy kis ízelítőt a Galíciából Kanadába importált szocializmus szépségeiről. Az „új demokrata párt”??? elnökjelölő gyűlésén kijelentette, hogy amennyiben egyszer ő lesz Kanada miniszterelnöke, úgy kiszórja a közéletből azokat a magas állású vezetőket, akik nem követik a „szocializmus útján”. A Harold Wilson által vezetett angol „Munkás Pártot” is azért sikerült „megfúrni” — mondotta Lewis úr, — mert meghagyták pozícióikban a volt konzervatív kormány vezető embereit. Lewis úr nem érzeleg, nem hatódik meg, nem soviniszta, nem nacionalista, hisz első helyen honfitársa a szintén Galíciából indult Louis Rasminsky, a „Bank of Canada” elnöke felett mondja ki a Magyar Életben? — Tiltakoznak , hogy jó fiú lesz halálos ítéletet. —■ És hány és hány igaz, tisztességes kanadai fej szerepelhet még ezen a lewisi „háborús bűnös” listán??? Mert Lewis úr jól megtanulta a leckét: a lenini utat, a sztálini álmot, a marxi bódulatot. Ismeri a „szocialista” irodalmat. Tudja, mit kell tenni. Mintha csak a Nobel-díjas Mihail Solochov: „Új barázdát szánt az eke” című regényéből lépne elő Makár, a szovjet anarchista, olyan kísértetiesen hasonló ez a lewisi arc. Makár, a tanulatlan, nagyképű, de mindenre elszánt kommunista angolul tanul. Barátja Razmjotnov, ,egy jelentéktelen kis orosz kolhoz vezetője, azt kérdezi tőle: „ Mire neked ez a nyelv?” Makár elnézően mosolygott: „Különös dolgokat kérdezel, Andrej. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz a felfogásod... Én kommunista vagyok, ugye ? Angliában is szovjet kormány lesz. Bólogatsz, tehát elismered. Azt kérdezem hát tőled: hány orosz kommunista tud angolul ? Meg lehet őket számolnunk az ujjainkon. Az angol burzsoázia elfoglalta Indiát, majdnem a fél világot és sok fekete, meg más sötétszínű népet igázott le. Micsoda állapotok ezek? Ha ott ki fog törni a forradalom, sok angol kommunista meg fogja tudni, hogy milyen is az osztályellenség és mit kell vele csinálni. Akkor én azt fogom kérni, küldjenek engem hozzájuk, én majd megtanítom őket. Ha tudok beszélni a nyelvükön, már az első nap fején találom a szöget. Revolusnt csináltok ? Kommunizmust? Nagyon helyes, fiuk! Kaszaboljátok le a kapitalistákat és a tábornokokat. .. Aprítsátok le őket, hogy aztán ne legyen velük baj, hogy allright legyen.” Megcsillant a keskeny, sűrű fogsora. „Meg fogom tanulni. A világ ellenforradalmáraival angolul, de a magam módján fogok beszélni. Vigyázzanak magukra. Makár Nagumov nem . .. nem enged tréfálni magával. Nincs kegyelem: szívtad az indiaiak és valamennyi elnyomott nép vérét? Kizsákmányoltad a munkást? Akkor a falhoz veled, pióca!” (Solochov: új barázdát szánt az eke, II. kötet, 102—103 oldal.) Borzalmasak ezek a sorok. Mi, Európa világgászórt nyomorultjai már ismerjük a bennük élő halált. Ezek a Makárok masíroznak Itália útjain, égetik Rómát, ezek bomlasztják Párizst, ezek temettek el októ hirdetők és a lap megígéri, kéri Budapest lángjai között, ezeknek fekete árnya gyilkolt Prágában, ezek a gyilkosok Belfast lángokban álló házai között... mert ezek a Makárok ma már a világ minden nyelvén tudják hirdetni a „szocializmus útját”. .. , Valahonnan, Galíciából elindult egy kis ember. Megtanulta a nyelvet és Kanada szerencsétlen, balek népével már „angolul, de a maga módján beszél”. Higyjünk neki? Toronto, 1971 április 23. . ... érthető felháborodás olvasóink és hirdetőink körében .. A fenti cikk tehát megjelent a torontói Magyar Élet hasábjain, de azt nemcsak az olvasók, hanem a hirdetők is elolvasták és minden bizonnyal nem tetszett nekik. Valószínűleg a „Galíciából elindult kis ember” pontos körülírása miatt, elvégre lehet, hogy a Magyar Élet hirdetői ugyancsak a cikkben említett David Lewis útját taposva kerültek Kanadába és lettek hirdetői a Magyar Életnek. Már pedig, ha a Lewisek megharagszanak egy lapra, akkor beszüntetik a hirdetést és annak kiadója, főszerkesztője nehéz manitoba búzát aratni, ami kissé nehezebb foglalkozás, mint a Lewisek hirdetési pénzéből magyarnyelvű emigráns lapot fenntartani. Hogy a Dávidok, meg egyéb hirdetők, ha már hirdetnek, akkor bizonyos dolgok fölött lapulást is megkívánnak a szóban forgó újságtól, az csak természetes. Így volt ez annak idején Budapesten és úgy látszik Így van ez Kanadában, Torontóban is a Magyar Élet című lapnál. Pedig a cikkben az a bizonyos bűvös szó, hogy izraelita vagy pláne zsidó, még csak nem is fordul elő, tehát az egész cikk amolyan, „akinek nem inge, ne vegye magára”-szerűség, úgy látszik, sokan mégis felfedezték a testükre szabott inget, annyira, hogy a magát „független kiadónak és főszerkesztőnek” nevező László András kénytelen volt megtagadni a cikk íróját, Fáy Ferencet, s a megtagadó nyilatkozatban a következő sorokkal próbálja kiengesztelni ama torontói David Lewiseket, kiknek hirdetése nélkül bizony, hogy becsukhatná a boltját. Lapunk május 1-i számában „Mese a szocializmusról” címmel Fáy Ferenc tollából cikk jelent meg. Nem menthető szerkesztőségi hiba tette a cikk megjelenését lehetővé 3. oldal