Hídfő, 1978 (31. évfolyam, 752-775. szám)
1978-01-01 / 752-753. szám
1978 január ha HÍDFŐ roskadt. Ezután újabb kihallgatások következtek, amelyek végén Szikszai öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelében azt írja, hogy nem tudja tovább elviselni őt és nemzetét érő gyalázatot. Temetése néma tüntetés volt. Halotti beszéd nélül, hogy ne provokáljanak és ne okozzanak újabb szenvedéseket. Néhány nappal később újabb áldozat, Zsuffa Zoltán számtan-fizika szakos gimnáziumi tanár, kovásznai lakos került Dan Nicolescu és pribéktársa Pop kapitány kezébe. Ezúttal a vád az volt, hogy Zsuffa a gimnázium magyar tagozatán magyarul írta be a jegyeket és nem románul a számjegyek után az osztálykönyvbe. Kifogásolták továbbá, hogy az önálló megye visszaállításán munkálkodik, egy olyan megyéén, melynek magyar többségű lakossága lenne. Kifogásolták továbbá, hogy külföldiekkel tart fenn kapcsolatot, olyanokkal, aki Románia aláaknázásán munkálkodnak. Ezen alkalommal is egész nap dolgozott a gumibot és az ököl Nyilatkozatában, melyet állandó verések között diktáltak neki, fiktív vádakkal terhelte meg összes barátait és ismerőseit, és hogy szabaduljon a további ütlegeléstől, még arról is aláírt jegyzőkönyvet, hogy kihallgatása során nem kínozták meg. Zsuffa pár nappal később önként visszavonta kínzások közben tett vallomását. Hasonló sorsra jutott egész sor értelmiségi is, főleg pedagógusok, akiktől házkutatások során régebbi kiadású történelmi könyveket vittek el megsemmisítés céljából. Ezeket is megkínozták, megverték a rendőrségen és nyilatkozatok aláírását kényszerítették ki belőlük, amely szerint kihallgatásuk során bántódásuk nem esett.. Tudomásunk szerint Zsuffa Zoltán az egyetlen, aki a kicsikart nyilatkozatot revokálta. Kinek árthattak magánkönyvtárak régi vonatkozású könyvei? Erre a kérdésre a válasz a romániai realitások tükrében egyszerű: csak az elnyomó, a nyomokat megsemmisítő, a történelmet deformáló és meghamisító rendszernek, amely ma Romániában uralkodik. A magyarság megsemmisítése aprólékosan kidolgozott diabolikus állami terv szerint megy végbe. Ezen terv szerves része a nagy dák-román kétezeréves birodalom 1980-ra meghirdetett évforduló megünneplésének, és annak főirányítója maga Ceausescu államelnök és pártfőtitkár E tervben bennefoglaltatik a magyar ásatási leletek megsemmisítése, azon leleteké, amelyek a román ásatások során látnak napvilágot, illetve keresetlenül előkerülnek. Ezen ásatási leletek a magyarok évszázadok óta tartó kontinuális jelenlétét bizonyítják Erdélyben. De a dák-román kontinuitást igazoló leletek nem akarnak Erdély földjéből a felszínre jutni. A mártírok hosszú sorában meg kell, hogy említsük Horváth István erdélyi írót is, akit háza előtt halálra gázolt egy román államvédelmi tiszt Ezt a tragédiát nem követte semmiféle tárgyalás és vizsgálat. Az 1977 májusától fokozódó rendőri terror elsősorban Székelyföldre, Brassóra, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredára vonatkozik. Tudomásunk szerint ezen területen több mint húsz személyt véresre vertek. Miután nem sikerült vádat emelni ellenük, elengedték őket. Előzőleg kioktatták a szerencsétleneket, hogy kínzásukról senkinek ne szóljanak, ne felejtsék el, hogy Erdélyben véget ért a kesztyűs kéz időszaka. A terror olyan személyeket is érint, akiknek ismerősei vagy rokonai vannak Magyarországon. A vallatás kiterjed az illető kapcsolatainak minden vonatkozására és egy ellenséges ország kémeinek kihallgatási módszereihez hasonlít.. Mindenkinek el kell mondania, hogy kivel, mikor és hol találkozott és miről beszéltek. A külföldet is megjárt embereknek elsősorban írásban ki kell nyilatkoztatniok, hogy hol jártak és mit csináltak.. E kihallgatási terrorrendszer félelmet és általános rettegést terjeszt el a Romániában élő magyarság körében. A nyugati külföldet járt teherautók sofförjei megbízást kapnak az államvédelmi szervezetektől, hogy portyázásaik során a román gépkocsik számát felírják és hazatérésük után jelentsék. Minden külföldi turistának kötelessége az útirányról, látogatásokról és beszélgetésekről az államhatalmi szerveknek beszámolni. Amenynyiben jelentése a tehergépkocsi vezetőjének adataitól eltér, úgy kiteszi az illető magát további zaklatásoknak és esetleg kínzásoknak.. Kuthy Lajos brassói tanárt arra szólították fel a helyi tanügyi hatóságok, hogy határozatot írjon alá, mely szerint Brassó sé környéke magyarságának nincs szüksége magyar iskolára. Kuthy megtagadta ezt. Egy héttel később átlőtt fejjel találták meg a közeli erdőben.. Ehhez csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy Brassóban és környékén sokkal több mint százezer magyar él, de Brassóban és Hátfalúban csak egy-egy magyar tagozattal rendelkező iskola áll. Magyar diákoknak nincs bentlakás, vannak tanulók, akik naponta 30 kilométert is megtesznek, hogy iskolájukat elérhessék. A sepsiszentgyörgyi magyar gimnázium tanulói úgy akarták az alvó indifferens világ figyelmét Erdély több mint hárommilliós magyarságára, elnyomottságára, keserű sorsára irányítani, hogy sorshúzás alapján kisebb-nagyobb időközökben egy közülük felgyúrja magát a főtéren. Hervai Katica gimnazistát leleplezte az egyik tanára közvetlen öngyilkossága előtt. Eltérvén az előbbi évek gyakorlatától, amikor hadbíróság és sok évi börtön járt ilyen tettekért, ebben a konkrét esetben a kislányt kizárták, mint utolsó éves gimnazistát, az ország minden isolájából. Hervai Katica éhségsztrájba kezdett, 28 kilogrammra fogyott le s csak nehezen sikerült a kisvásznai kórháznak életét megmenteni. Itt jegyzendő meg, hogy Hervai Katica aki jelenleg 20 éves, a híres erdélyi festő, Hervai Zoltán leánya. Vallomásában Hervai Katica kinyilatkoztatta, hogy a gimnazisták tette mögött a magyaroknak a románok általi permanens meggyalázása, a reménytelenség és védtelenség ténye áll. A fent közölt dokumentációt az Emberi jogok védelme Romániában című európai bizottság állította öszsze megbízható adatok és tények alapján. 1977 december a nemzetközi Emberi Jogok rendezésében sajtókonferencia volt Frankfurtban, amelyen többek között megjelent Paul Goma román író is és részletesen beszámolt a romániai helyzetről, különösen kiemelve az Erdélyben élő kisebbségek sorsát és szenvedéseit. Az ülésen a német sajtó is képviseltette magát és és Goma előadása után kérdéseket intézett az íróhoz, aki minden kérdésre kimerítő választ adott. Goma megállapította, hogy Romániában jelenleg 22 millió rab él, de az erdélyi magyarság a másodrendű rabok sorsát éli. Többek között megállapította, hogy minden elnyomás és terror a román államfőtől ered,, aki hasadtlelkű kommunista, amennyiben teljesen nélkülözi Lenin nemzetiségi elveit, de ugyanakkor sztálini módszerekkel dolgozik. Véleménye szerint Ceausescu nem skizofrén, hanem paranoid jelenség. Se nem munkás, se nem paraszt, hanem a félművelt emberek nagyzási hóbortjában szenved. Elmondotta, hogy a börtönből Bukarestbe vitték, ahol őrei a helyettes belügyminiszterhez kísérték. Alighogy belépett a szobába, az illető miniszterhelyettes kétszer arcul ütötte, megépte szakállát és belerúgott, majd kijelenette, hogy mehet a rothadt kapitalistákhoz, de úgy vigyázzon, hogy a román rendszer keze mindenhol elért. A nagysikerű sajtókonferencián elhangzottakat az eléggé románbarát német sajtó kimerítően ismertette annak ellenére, hogy pár év előtt Heinemann német köztársasági elnök romániai útja során a legdícséretreméltóbb szavakkal emlékezett meg Romániáról. Paul Gomában az erdélyi magyarság őszinte és igaz barátját ismertük meg. 3. oldal