Hídfő, 1978 (31. évfolyam, 752-775. szám)

1978-01-01 / 752-753. szám

1978 január ha HÍDFŐ roskadt. Ezután újabb kihallgatások következtek, ame­lyek végén Szikszai öngyilkosságot követett el. Búcsúle­velében azt írja, hogy nem tudja tovább elviselni őt és nemzetét érő gyalázatot. Temetése néma tüntetés volt. Halotti beszéd nélül, hogy ne provokáljanak és ne okoz­zanak újabb szenvedéseket. Néhány napp­al később újabb áldozat, Zsuffa Zol­tán számtan-fizika szakos gimnáziumi tanár, kovásznai lakos került Dan Nicolescu és pribéktársa Pop kapi­tány kezébe. Ezúttal a vád az volt, hogy Zsuffa a gimnázium magyar tagozatán magyarul írta be a je­gyeket és nem románul a számjegyek után az osztály­könyvbe. Kifogásolták továbbá, hogy az önálló megye visszaállításán munkálkodik, egy olyan megyéén, mely­nek magyar többségű lakossága lenne. Kifogásolták to­vábbá, hogy külföldiekkel tart fenn kapcsolatot, olya­nokkal, aki Románia aláaknázásán munkálkodnak. Ezen alkalommal is egész nap dolgozott a gumibot és az ököl Nyilatkozatában, melyet állandó verések között diktál­tak neki, fiktív vádakkal terhelte meg összes barátait és ismerőseit, és hogy szabaduljon a további ütlegelés­től, még arról is aláírt jegyzőkönyvet, hogy kihallgatása során nem kínozták meg. Zsuffa pár nappal később önként visszavonta kínzások közben tett vallomását. Hasonló sorsra jutott egész sor értelmiségi is, főleg pedagógusok, akiktől házkutatások során régebbi kiadású történelmi könyveket vittek el megsemmisítés céljából. Ezeket is megkínozták, megverték a rendőr­ségen és nyilatkozatok aláírását kényszerítették ki belőlük, amely szerint kihallgatásuk során bántódá­­suk nem esett.. Tudomásunk szerint Zsuffa Zoltán az egyetlen, aki a kicsikart nyilatkozatot revokálta. Kinek árthattak magánkönyvtárak régi vonatkozású könyvei? Erre a kérdésre a válasz a romániai realitások tükré­ben egyszerű: csak az elnyomó, a nyomokat megsem­misítő, a történelmet deformáló és meghamisító rend­szernek, amely ma Romániában uralkodik. A magyar­ság megsemmisítése aprólékosan kidolgozott diabolikus állami terv sz­erint megy végbe. Ezen terv szerves ré­sze a nagy dák-román kétezeréves birodalom 1980-ra meghirdetett évforduló megünneplésének, és annak fő­irányítója maga Ceausescu államelnök és pártfőtitkár E tervben bennefoglaltatik a magyar ásatási leletek megsemmisítése, azon leleteké, amelyek a román ása­tások során látnak napvilágot, illetve keresetlenül elő­kerülnek. Ezen ásatási leletek a magyarok évszázadok óta tartó kontinuális jelenlétét bizonyítják Erdélyben. De a dák-román kontinuitást igazoló leletek nem akarnak Erdély földjéből a felszínre jutni. A mártírok hosszú sorában meg kell, hogy említ­sük Horváth István erdélyi írót is, akit háza előtt halálra gázolt egy román államvédelmi tiszt Ezt a tragédiát nem követte semmiféle tárgyalás és vizs­gálat. Az 1977 májusától fokozódó rendőri terror első­sorban Székelyföldre, Brassóra, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredára vonatkozik. Tudomásunk szerint ezen te­rületen több mint húsz személyt véresre vertek. Miután nem sikerült vádat emelni ellenük, elengedték őket. Előzőleg kioktatták a szerencsétleneket, hogy kínzásuk­ról senkinek ne szóljanak, ne felejtsék el, hogy Erdély­ben véget ért a kesztyűs kéz időszaka. A terror olyan személyeket is érint, akiknek isme­rősei vagy rokonai vannak Magyarországon. A val­latás kiterjed az illető kapcsolatainak minden vonat­kozására és egy ellenséges ország kémeinek kihallga­tási módszereihez hasonlít.. Mindenkinek el kell mon­dania, hogy kivel, mikor és hol találkozott és miről be­széltek. A külföldet is megjárt embereknek elsősorban írásban ki kell nyilatkoztatniok, hogy hol jártak és mit csináltak.. E kihallgatási terrorrendszer félelmet és általános rettegést terjeszt el a Romániában élő ma­gyarság körében. A nyugati külföldet járt teherautók sofförjei megbí­zást kapnak az államvédelmi szervezetektől, hogy por­tyázásaik során a román gépkocsik számát felírják és hazatérésük után jelentsék. Minden külföldi turistának kötelessége az útirányról, látogatásokról és beszélgeté­sekről az államhatalmi szerveknek beszámolni. Ameny­­nyiben jelentése a tehergépkocsi vezetőjének ada­taitól eltér, úgy kiteszi az illető magát további zak­latásoknak és esetleg kínzásoknak.. Kuthy Lajos bras­sói tanárt arra szólították fel a helyi tanügyi hatósá­gok, hogy határozatot írjon alá, mely szerint Brassó sé környéke magyarságának nincs szüksége magyar isko­lára. Kuthy megtagadta ezt. Egy héttel később átlőtt fejjel találták meg a közeli erdőben.. Ehhez csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy Brassóban és környékén sokkal több mint százezer magyar él, de Brassóban és Hátfalúban csak egy-egy magyar tagozattal ren­delkező iskola áll. Magyar diákoknak nincs bentlakás, vannak tanulók, akik naponta 30 kilométert is meg­tesznek, hogy iskolájukat elérhessék. A sepsiszentgyörgyi magyar gimnázium tanulói úgy akarták az alvó indifferens világ figyelmét Erdély több mint hárommilliós magyarságára, elnyomottságára, keserű sorsára irányítani, hogy sorshúzás alapján ki­­sebb-nagyobb időközökben egy közülük felgyúrja magát a főtéren. Hervai Katica gimnazistát leleplezte az egyik tanára közvetlen öngyilkossága előtt. Eltérvén az előbbi évek gyakorlatától, amikor hadbíróság és sok évi bör­tön járt ilyen tettekért, ebben a konkrét esetben a kis­lányt kizárták, mint utolsó éves gimnazistát, az ország minden isolájából. Hervai Katica éhségsztrájba kezdett, 28 kilogrammra fogyott le s csak nehezen sikerült a kis­­vásznai kórháznak életét megmenteni. Itt jegyzendő meg, hogy Hervai Katica aki jelenleg 20 éves, a híres erdélyi festő, Hervai Zoltán leánya.­ Vallomásában Hervai Katica kinyilatkoztatta, hogy a gimnazisták tette mögött a magyaroknak a románok általi permanens meggyalázása, a reménytelenség és védtelenség ténye áll. A fent közölt dokumentációt az Emberi jogok vé­delme Romániában című európai bizottság állította ösz­­sze megbízható adatok és tények alapján. 1977 december a nemzetközi Emberi Jogok rende­zésében sajtókonferencia volt Frankfurtban, amelyen többek között megjelent Paul Goma román író is és részletesen beszámolt a romániai helyzetről, különösen kiemelve az Erdélyben élő kisebbségek sorsát és szen­vedéseit. Az ülésen a német sajtó is képviseltette magát és és Goma előadása után kérdéseket intézett az íróhoz, aki minden kérdésre kimerítő választ adott. Goma megállapította, hogy Romániában jelenleg 22 millió rab él, de az erdélyi magyarság a másodrendű rabok sorsát éli. Többek között megállapította, hogy minden elnyomás és terror a román államfőtől ered,, aki ha­­sadtlelkű kommunista, amennyiben teljesen nélkülözi Lenin nemzetiségi elveit, de ugyanakkor sztálini mód­szerekkel dolgozik. Véleménye szerint Ceausescu nem skizofrén, hanem paranoid jelenség. Se nem munkás, se nem paraszt, hanem a félművelt emberek nagyzási hóbortjában szenved. Elmondotta, hogy a börtönből Bu­karestbe vitték, ahol őrei a helyettes belügyminiszter­hez kísérték. Alighogy belépett a szobába, az illető miniszterhelyettes kétszer arcul ütötte, megépte szakál­­lát és belerúgott, majd kijelenette, hogy mehet a rot­hadt kapitalistákhoz, de úgy vigyázzon, hogy a román rendszer keze mindenhol elért. A nagysikerű sajtókonferencián elhangzottakat az eléggé románbarát német sajtó kimerítően ismertette annak ellenére, hogy pár év előtt Heinemann német köz­­társasági elnök romániai útja során a legdícséretremél­­tóbb szavakkal emlékezett meg Romániáról. Paul Gomában az erdélyi magyarság őszinte és igaz barátját ismertük meg. 3. oldal

Next