Hídfő, 1979 (32. évfolyam, 776-799. szám)

1979-01-01 / 176-177. (776-777.) szám

Budapesti kaland Veszedelmes csapda az új magyar útlevélrendelet Egy elmaradt interjú Egy hideg párizsi nap Apróságok az USA-ból Magyar Találkozó zárónyilatkozata 20 éves a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium Az FMH magyar lapszemléje Mit mondott a kábai asszony? Kilenc hónap 100 esztendős Kalendárium az Urnák 1979. évére H­ÍDFŐ HUNGARIAN WEEK A NEMZET, AZ OTTHON ES A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ALLO EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP 176—177. SZÁM XXXI. ÉVFOLYAM LONDON 1979 JANUÁR HÓ A TARTALOMRÓL Kételkedő sorok a világ folyásáról Az utca embere nem gondolkozik világdimenziók­ban, ő csak azt érzi, hogy valami baj van a világban és hol itt, hol ott lobbannak fel komor eseménye­ket jelentő vörös tüzek. Európa és Amerika jámbor polgára még megünnepelte a karácsonyt, halálra loholta magát az ünnepeket kisajátító nagy áruházak mindenféle lim­lommal megtömött fo­lyosóin,, míg elfogyasztotta a zsíros ünnepi ebéde­ket-vacsorákat és azután szellemi hálósipkáját a fülére húzva aludt tovább. Okosabbat úgy sem te­hetett volna. Még az újságját sem lapozta fel, hogy ne zavarja emésztését, ami a világ — már régen nem is olyan messzi — tájain történik. Tuda­ta alatt azonban nyugtalan, mint az olyan ember, aki észreveszi, hogy a szomszéd háza ég, de nem akar kibújni a meleg takaró alól. Elaludni már nem tud, de segíteni sem akar. Inkább imádkozni kezd, hátha meghallgatják odafönt és lángokat oltó záport zúdítanak a szomszéd égő házára. Egyelőre még csak Ázsia és Afrika háza ég­y alig pár repülőórányira a békésen alvó polgár min­den komfortnal berendezett házától. Azzal sem tö­rődik, hogy a nagyhatalmak perifériáin felállított atompestist kilövő rakétaágyúk hat percre csök­kentették életünk biztonságát. Mivel nem tanulmá­nyozta a ballisztika tudományát el sem hiszi és nyugodtan emészt tovább. Nem szereti a rossz hí­reket, de annál inkább azokat, amelyek a békéről és az emberi megértésről szólnak... Dupla konyakot rendelt, amikor olvasta, hogy Begin és Sadat meg­egyeztek Carter Camp Davis-beli házában, miért is azonnal és prompt megkapták a Nobel békedíjat, s egymás nyakába borult arab, meg izraeli. Azután kiderült, hogy a nagy Nobel-lakoma kissé nyersen került az asztalra és a Biblia szent földjén ismét farkasszemet néz egymással a próféták és a fáraók népe. Tovább lapozza újságját és olvassa hogy inog a perzsa sah trónja, mert a Moszkva által támogatott síita honmentők valami idejét múlt vallási alapon álló köztársaságot akarnak létrehozni. Boldogan ol­vassa, hogy a bibliás amerikai elnök nem lankadva harcol az emberi jogokért, és azt már nem érti, hogy miért bolyonganak tucatszámra a kínai, meg egyéb tengereken a gyerekekkel és asszonyokkal túlzsúfolt hajók vietnámi menekültekkel, akiket egyetlen partmenti ország sem enged partraszállni. Minél tovább hallgatja a televízió híreit és olvassa az újságokat, annál inkább belezavarodik a kérdé­sek útvesztőjébe. Mert miért van — teszi fel ma­gának a kérdést —, hogy Törökországban egyetlen tüntetés alkalmával 165 embert lőttek agyon a kivezényelt katonák. Miért van, hogy Rodéziában és Délafrikában a genfi ökumenikus egyház által millió dollárokkal vásárolt szovjet és cseh fegyve­rekkel irtják a fehér embert és mészárolják le az ugyancsak a genfi ökuménikus egyház által támo­gatott missziós telepek papjait és apácáit. Miért, miért és miért? — teszi fel a kérdést az utca embere és nem talál választ a kérdéseire. Bánatában a futball eredményeket közlő rovathoz menekül, de már ottan sem talál megnyugvást, mert olvassa, hogy a magas politika belopta magát a sportba is. Ugyanis — olvassa — X állam nem képvi­selteti magát ezen és ezen a versenyen, ha azon­­ állam versenyzői is indulnak. Mivel nem érzi dolgok nehezen érthető összefüggéseit, a nihilbe menekül, azaz teljesen eltávolodik a politikától. Hátulról kezdi olvasni az újságot és legfeljebb a vicc-rovatig jut el. Kétkedő perceiben azonban érzi, hogy mégis kell valami összefüggésnek lenni az események között Kell, hogy valami láthatatlan agytröszt mozgassa a szálakat és a nagy öszevissza­­ság mögött bizonyára olyan erők működnek, ame­lyek helyesen iránytják a dolgok menetét. Vala­mikor, mikor még érdekelte a politika , úgy hal­lotta, hogy a felszínen mozgó politikusok mögött állanak az élet, illetve az világ gazdasági életének irányítói. Mert abban igaza van Marxnak, hogy minden politikát gazdasági érdek irányít, úgy a múltban, mint a jövőben. V. Károly a nagy Habs­burg talán sohasem lett volna azzá, ami lett,­­ az augsburgi Fuggerek aranya nélkül. Az első világ­háború sem azért tört ki, mert az angoloknak és fran­ciáknak nem tetszett II. Vilmos hegyesre pödört ba­jusza, hanem azért, mert a német nagyipar erősen veszélyeztette az angol és francia nagytőkének és bankok jövedelmének folyamatosságát. De vájjon igazak-e azok a hírek, amelyek szerint new yorki

Next