Hídfő, 1979 (32. évfolyam, 776-799. szám)

1979-01-01 / 176-177. (776-777.) szám

2. oldal és londoni nagybankok támogatták Lenin forradalmát, sőt azon túlmenően ugyancsak súlyos pénzsegítséget adtak előbb Mussolininek, majd később Hitlernek is? Ekkor felmerül a jámbor polgárban a kérdés: vájjon másképpen van-e manapság? Vájjon nem ilyen játék folyik ma is a kuliszszák mögött, ahol a főszerepet a Fuggerek helyett a Rotschildok, meg a Morganok játszák, anélkül, hogy látnánk őket. A nagy világsajtó általában szovjetellenes és állandóan kongatja a harangot a moszkvai imperializmus ellen, de ugyanakkor kiderül, hogy a legmodernebb szovjet tengeralattjárók, sputnyikok, tankok, harcirepülőgépek USA-ban gyártott és USA-ból szállított finommechanikai eszközökkel vannak felszerelve. Az utca emberének agyában lassan világosság támad és rájön: ő csak arra jó, hogy dolgozzék és verejtékes munkája után leadja az adógarast azoknak, akik a német Schmidtek, a francia Giscard d'Estaing mögött állanak és döntenek népok, nemzetek, országok jó- vagy rosszléte felett. Mivel azonban ezen nem áll módjában változtatni, így becsukja újságját és minden kételkedése ellenére is elhatározza, hogy úgy fogadja a világot, ahogy van. Úgy mint apái és ősei tették mióta kialakult az a Voltaire által meghatározott valami, amit modern társadalomnak nevezünk. Annak minden nagy bűnével és csekély előnyével egyetemben. B. L. Hídfő hírek A Hídfő szerkesztője, kiadója és nyomda ezúttal mond köszönetet sokszáz olvasójának, akik az ünnepek alkalmából felkerestek bennünket és további munkára buzdítanak. Egyben közöljük olvasóinkkal,, hogy 1979. évben a Hídfő az emigrációs sajtó történetében elég ritka XXXI. évfolyamába lép. Ebből az alkalomból mondunk köszönetet azoknak, akik kitartottak a lap iránya mellett és méltányolják nem mindig könynyű, de az indulásnál meghirdetett elveink melletti kizárásunkat. - Felkérjük olvasóinkat és könyvvásárlóinkat, hogy a befizetési lapon feltétlenül közöljék a küldemény rendeltetését. Pl. Félévi.. ., évi előfizetés. Vagy . .. című könyv ára. Mivel nem dolgozunk kompjuterrel, így a fenti közlés megkönnyíti munkánkat. Köszönet. Felhívjuk olvasóink figyelmét a 85. életévébe kérvett Nyisztor Zoltán könyveire, melyek jegyzékét külön hirdetésben közöljük. Tovább 85. életévébe lépett Nyisztor Zolleuma alkalmából 20 százalékos kedvezményt adunk könyveiből. 1979 január 1ével ismét megdrágult a posta. Kérjük levélíróinkat hogy amennyiben választ igénylnek, úgy mellékeljenek levelükhöz egy nemzetközi postakupont, mely magyar találmány egyébként is. Köszönet. A HÍDFŐ Kilenc hónap címmel mutatta be a német televízió Mészáros Márta legújabb filmjét, s így a nyugaton élő magyarságnak ismét alkalma volt Magyarországon készült filmet látnia. A mese tárgya csak annyiban szocialista, hogy a szereplők gyári munkások és az ózdi vasgyárban dolgoznak. Egyébként sablonos szerelmi história, némi magyar környezettel felöntve. Kissé keleti blokkos is, amennyire mindkét férfiszereplő idegen névre hallgat, azaz az egyik cseh, a másik szerb. Hogy a sok jó magyar színész helyett miért kellett két, magyarul nem beszélő színészt szerepeltetni, az a rendező, Mészáros Márta titka, aki egyébként nemrégiben tért vissza Moszkvából, ahol született és ifjúkorát töltötte. Nem tudjuk biztosan, de úgy érezzük, a rendező Mészáros László jeles szobrászművész leánya. Mészáros László ugyanis, miután kerek hat évig élvezte a római magyar Collegium Hungaricum ösztöndíját , mint hithű kommunista Moszkvába emigrált. Sok kiváló tervet készített, melyek kivitelezésére nem került sor. Az orosz sovinizmus nem engedte kibontakozni és 1945-ben szegényen, elfeledve halt meg Frunza nevű kis orosz városkában. Nos,, a film története: az igen jóképű és jól játszó csoportvezető beleszeret a gyárban dolgozó Julikába és feleségül akarja venni anélkül, hogy a leány előéletét kinyomozta volna. Szép lassan kiderül, hogy a leányzónak törvénytelen kisfia van, miért is a vőlegény családja elfordul Julikától és mindenféle illettet jelzőkkel halmozzák el. . Szemben és háta mögött. Julika erre hátat fordít úgy a vőlegényének, mint munkahelyének és kilenc hónap után megszüli második törvénytelen gyermekét, aki ezúttal az ózdi csoportvezetőt nevezheti apjának. Julika szerepét Monori Lili alakítja olyan belső átéléssel, hogy bármelyik nyugati filmvállalat boldog lehetne, ha szerződtetné. A film úgynevezett szoc-realista film. Realista — egyébként ma igen divatos —sex-jelenetek váltogatják egymást, sőt a szülést úgy mutatják be, mintha a film ifjú munkások számára készült volna. Kissé sok a jóból — no meg a szoc-realista művészetből is. Mivel a magyar filmeket igen soványan pénzelik, így műtermi kulisszák helyett természetben pergetik a filmkockákat. A lakást munkáslakásban, az utcai jeleneteket az utcán, a pincebárt a valóban létező pincebárban. Hogy aztán ezek a lakások sivárok és lélektelenek, az nemcsak a szocreál filmek számlájára, hanem a munkásparadicsomot beígért — de az ígéretet eddig be nem tartó — hazai rendszer számlájára írandó. A házak vakolatlanok, az utcák sárosak, piszkosak, mely igazi szocreál szomorúságot a háttérben füstölgő hatalmas gyártelep ellensúlyozza. Az egész film felett ott uralkodik és terpeszkedik a gyár, mintegy aláhúzva az ember másodrendűségét a gép, az óriási acélszörnyek emberevő fontossága mellett. A filmben szereplő emberek arcán nincs mosoly, nincs jókedv. Az asszonyok zártak és rosszindulatúak, a férfiak durvák és elnyűttek, s csak akkor rezdül arcukon valami mosolyszerűség, ha egy leányt maguk alá gyűrnek. Mindezek ellenére a film jó. Nincsenek benne elvtársi megszólítások, és egyéb ,,no de, most, elvtársak, fele a melóba“, eddig gyakran használt kifejezések és egyéb marxista frázisok. Hogy azonban a film igazi célja a mai magyar munkásélet bemutatása lett volna, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy a film végén szomorúan álltam fel a képernyő előtt. Mintha olyan mezőn mentem volna végig, ahol nem terem virág . .. Apor Péter január 1979