Hídfő - Új Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 851-854. - 1. évfolyam, 5-10. szám)

1982-03-01 / 851. szám

74 A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP “Ha későn, ha csonkán, FIALA FERENC: A fenti címmel a Hídfő 1968. június 25-i számában cikket írtam azután, hogy Marschalkó Lajos halála után átvettem a lap szerkesztését, ami nem csak az én magánügyem, hanem a nemzeti eszméket valló magyar emigráció kérdése is volt. Többek között az alábbiakat írtam: “Több mint két évtized múlott el azóta (1968), hogy egy londoni kis litografáló gépen készült Hídfő első szá­ma körül ott állott pár, Angliában élő magyar és nem nagy reménységgel nézték az olcsó papíron és nem nagy nyomdatechnikával készült lapot. A szalmaláng-tel­­kűek nem jósoltak valami nagy jövőt a lapnak, de Süli József végtelen optimizmusa mégis igaznak bizonyult. Az induló lap átvészelte a késő négynenes évek ideg­sokkját, a közép- és baloldal hazulról dirigált támadá­sait és azt a töméntelen rágalmat, amit a lap ellen indí­tottak. Nem állt Süli József mögött semmiféle pénzfor­rás, semmi tőke, csak azon olvasók hite és ragaszko­dása, akik megértették munkáját és híven kitartottak mellette. Süli József halálával lezárult a Hídfő és a vele kapcsolatos könyvkiadás egyik fejezete, bár hűséges munkatársa Arányi Anna, a kis pirostéglás londoni házban megpróbálta tovább vinni a súlyos örökséget. Ő kérte fel Marschalkó Lajost a lap szerkesztésére, bár a lap anyagi helyzete csak éppen annyi honoráriumot biz­tosított a magyar gondolat nagy harcosának, amiből fe­dezhette a München melletti szociálwohnung bérét és megvásárolhatta napi cigarettáját. A többit? — azt fizi­kai munkával kereste meg — halála napjáig...” A cikk megírása óta majd mésfél évtized múlott el, de nagy nehézségek ellenére is minden hónapban letet­tük kis lapunk új számát az előfizetők asztalára. A lapot a müncheni Ledermüller nyomdában nyomattuk és ugyancsak ottan készítették a negyedévenként meg­jelenő Hídfő Könyvtár egyes számait is. Sajnos, bizo­nyos anyagi okok következtében Arányi Anna — a lap eddigi tulajdonosa — átengedte az újságot a Ledermül­­ler nyomdának, és a lap főszerkesztését a 84 éves Leder­­müller Olivér vette át az újságírás terén eddig ismeret­len társával együtt. Minden előzetes értesítés nélkül megszűntem a lap főszerkesztője lenni és ugyanakkor tudomásomra jutott, hogy a bonni magyar kommunista követség tanácsosa — egy bizonyos Kéri nevű elvtárs látogatást tett a nyomdában. A már az új vezetés alatt álló lap februári számában oldalas írás jelent meg az otthon élő Ölvedi Ignác ny. ezredes, hadtörténész tollá­ból, “Meglepő adatok a kassai bombázásról” címmel, melyben a mai vöröscsillagos Néphadsereg ezredese azt óhajtja bizonyítani, hogy a kassai bombázás “végre­hajtói lehettek román fasiszták, vagy vegyesen né­metek és románok, de a főszervező és irányító a né­met titkos­szolgálat volt, minden bizonnyal egyetértés­ben a legfelsőbb német, illetve magyar katonai vezetés­sel...”. Ölvedi Ignác nem is írhatott másként, hiszen otthon él, mint a vörös Néphadsereg nyugdíjas ezredese. Hogy azonban írása — amely a legtisztább szovjetvédelem —, hogyan jelenhetett meg az új vezetés alatt álló Hídfőben — az már az új szerkesztők titka... A cikk megjelenése után — ügyvéd útján — kértem nevem levételét a lapról. Ugyanakkor megállapodást kötöttünk a San Franciscóban élő kiadónkkal, a régi Hídfő szellemében szerkesztendő lap megjelenését ille­tően. A régi Hídfő tehát tovább él és ugyancsak folytat­juk a negyed évenként megjelenő Hídfő Könyvtárt is. A tizennégy évvel ezelőtti beköszöntő cikkemben a következőket írtam: “Megpróbáljuk tovább vinni a szívünkhöz annyira hozzá nőtt Hídfő szerkesztését és ehhez a nehéz mun­kához — mintegy beköszöntőül — kérjük a Hídfő tá­borának további bizalmát és kitartását...” Ma is csak ezt írhatom... * * * A nyomdaváltozás miatt előállott esetleges kése­delem miatt kérjük olvasóink elnézését, de ígérjük, hogy az áprilisi szám — úgy mint a múltban — már pontosan megérkezik előfizetőinkhez, a Hídfő eredeti és régi szellemének megfelelően. “Ti Mesternek hívtok — és nem kérdeztek engem. Útnak neveztek — és nem jártok rajtam... Világosságnak hívtok — és nem néztek reám... Életnek neveztek — és nem kerestek engem... Bölcsnek hívtok — és nem követtek engem... Hatalmasnak neveztek — és nem kértek engem... Irgalmasnak hívtok — és nem bíztok bennem... Igazságnak neveztek — és nem féltek tőlem... ...Ha egyszer örökre elvesztek — ne okozzatok engem!” (A lübecki Krisztus szobor felírása.) XXXV. évfolyam, 851. HÍDFŐ HUNGARIAN WEEK BÚCSÚ ÉS KÖSZÖNTÉS szám — 1982. MÁRCIUS HÓ Ára: 1­ 50 dollár ha senkinek­ írjad!” Arany János JÉZUS PANASZA

Next