Hídfő - Új Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 851-854. - 1. évfolyam, 5-10. szám)
1982-03-01 / 851. szám
74 A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP “Ha későn, ha csonkán, FIALA FERENC: A fenti címmel a Hídfő 1968. június 25-i számában cikket írtam azután, hogy Marschalkó Lajos halála után átvettem a lap szerkesztését, ami nem csak az én magánügyem, hanem a nemzeti eszméket valló magyar emigráció kérdése is volt. Többek között az alábbiakat írtam: “Több mint két évtized múlott el azóta (1968), hogy egy londoni kis litografáló gépen készült Hídfő első száma körül ott állott pár, Angliában élő magyar és nem nagy reménységgel nézték az olcsó papíron és nem nagy nyomdatechnikával készült lapot. A szalmaláng-telkűek nem jósoltak valami nagy jövőt a lapnak, de Süli József végtelen optimizmusa mégis igaznak bizonyult. Az induló lap átvészelte a késő négynenes évek idegsokkját, a közép- és baloldal hazulról dirigált támadásait és azt a töméntelen rágalmat, amit a lap ellen indítottak. Nem állt Süli József mögött semmiféle pénzforrás, semmi tőke, csak azon olvasók hite és ragaszkodása, akik megértették munkáját és híven kitartottak mellette. Süli József halálával lezárult a Hídfő és a vele kapcsolatos könyvkiadás egyik fejezete, bár hűséges munkatársa Arányi Anna, a kis pirostéglás londoni házban megpróbálta tovább vinni a súlyos örökséget. Ő kérte fel Marschalkó Lajost a lap szerkesztésére, bár a lap anyagi helyzete csak éppen annyi honoráriumot biztosított a magyar gondolat nagy harcosának, amiből fedezhette a München melletti szociálwohnung bérét és megvásárolhatta napi cigarettáját. A többit? — azt fizikai munkával kereste meg — halála napjáig...” A cikk megírása óta majd mésfél évtized múlott el, de nagy nehézségek ellenére is minden hónapban letettük kis lapunk új számát az előfizetők asztalára. A lapot a müncheni Ledermüller nyomdában nyomattuk és ugyancsak ottan készítették a negyedévenként megjelenő Hídfő Könyvtár egyes számait is. Sajnos, bizonyos anyagi okok következtében Arányi Anna — a lap eddigi tulajdonosa — átengedte az újságot a Ledermüller nyomdának, és a lap főszerkesztését a 84 éves Ledermüller Olivér vette át az újságírás terén eddig ismeretlen társával együtt. Minden előzetes értesítés nélkül megszűntem a lap főszerkesztője lenni és ugyanakkor tudomásomra jutott, hogy a bonni magyar kommunista követség tanácsosa — egy bizonyos Kéri nevű elvtárs látogatást tett a nyomdában. A már az új vezetés alatt álló lap februári számában oldalas írás jelent meg az otthon élő Ölvedi Ignác ny. ezredes, hadtörténész tollából, “Meglepő adatok a kassai bombázásról” címmel, melyben a mai vöröscsillagos Néphadsereg ezredese azt óhajtja bizonyítani, hogy a kassai bombázás “végrehajtói lehettek román fasiszták, vagy vegyesen németek és románok, de a főszervező és irányító a német titkosszolgálat volt, minden bizonnyal egyetértésben a legfelsőbb német, illetve magyar katonai vezetéssel...”. Ölvedi Ignác nem is írhatott másként, hiszen otthon él, mint a vörös Néphadsereg nyugdíjas ezredese. Hogy azonban írása — amely a legtisztább szovjetvédelem —, hogyan jelenhetett meg az új vezetés alatt álló Hídfőben — az már az új szerkesztők titka... A cikk megjelenése után — ügyvéd útján — kértem nevem levételét a lapról. Ugyanakkor megállapodást kötöttünk a San Franciscóban élő kiadónkkal, a régi Hídfő szellemében szerkesztendő lap megjelenését illetően. A régi Hídfő tehát tovább él és ugyancsak folytatjuk a negyed évenként megjelenő Hídfő Könyvtárt is. A tizennégy évvel ezelőtti beköszöntő cikkemben a következőket írtam: “Megpróbáljuk tovább vinni a szívünkhöz annyira hozzá nőtt Hídfő szerkesztését és ehhez a nehéz munkához — mintegy beköszöntőül — kérjük a Hídfő táborának további bizalmát és kitartását...” Ma is csak ezt írhatom... * * * A nyomdaváltozás miatt előállott esetleges késedelem miatt kérjük olvasóink elnézését, de ígérjük, hogy az áprilisi szám — úgy mint a múltban — már pontosan megérkezik előfizetőinkhez, a Hídfő eredeti és régi szellemének megfelelően. “Ti Mesternek hívtok — és nem kérdeztek engem. Útnak neveztek — és nem jártok rajtam... Világosságnak hívtok — és nem néztek reám... Életnek neveztek — és nem kerestek engem... Bölcsnek hívtok — és nem követtek engem... Hatalmasnak neveztek — és nem kértek engem... Irgalmasnak hívtok — és nem bíztok bennem... Igazságnak neveztek — és nem féltek tőlem... ...Ha egyszer örökre elvesztek — ne okozzatok engem!” (A lübecki Krisztus szobor felírása.) XXXV. évfolyam, 851. HÍDFŐ HUNGARIAN WEEK BÚCSÚ ÉS KÖSZÖNTÉS szám — 1982. MÁRCIUS HÓ Ára: 1 50 dollár ha senkinek írjad!” Arany János JÉZUS PANASZA