Új hídfő, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

2. oldal leltek-e hormonelváltozásokat asszo­nyoknál, vagy leendő anyáknál? A vá­lasz nemleges volt. Külföldi megfigyelők szerint a nép­­szaporulat Kiev és környékén erősen visszaesett, a lakosság nagy félelem­ben él. Szovjet híradás szerint a gyer­mekszaporulat a robbanás óta emelke­dőben van. Körbling professzor személyes ta­pasztalatokat gyűjthetett Csernobilnál. Megnézhette a bebetonozott reaktort és a lakatlan Pripjat „szellem-város”-t. A konferencia másnapján, több kol­legájával, és újságírókkal együtt Cser­­nobilba utazhattak. Természetesen több rendőr­autó kísérte őket. 160 km-re Kievtől több lakatlan falun, községen utaztak át. A házak bejárata le van lakatolva, pecsételve. Az abla­kokon papír, vagy nylon borító van. Az ellenőrző állomáshoz közeledve, 30 km-re a reaktortól, úgy nekik, mint a szembenjövő autóknak lassan kellett haladniuk, nehogy a veszélyes port fel­kavarják. Csernobil ma már olyan város, hol civilek nincsenek, csak szakemberek védőruhában, s lefedett teherautók, jeepek. A meglévő házak közül syste­­matikusan 30 cm-nyi mélységben a földet is elhordták. Az ukrán lakatlan parasztházakat is izolálták, ajtók-abla­­kok fóliával vannak borítva. A vendégek az őket kísérő orosz fél-Az 1990-es esztendő első Új Hídfőjében minden kedves olvasónknak Nagyon Boldog Újévet kívánunk! A decemben számunkban említett nehézségek sajnos még mindig fennállanak. A postaszolgálat lassúsága — vagy talán egyéb ,titokzatos­ dolog — miatt rendszeres íróink kéziratait nem tudtuk lekö­zölni. Reméljük, hogy rövidesen minden megol­dódik! Olvasónktól, K.M.-től kaptunk levelet, melyben panaszkodik, hogy „számtalan esetben olvassa ugyanazokat az írásokat, cikkeket más emigrációs lapjainkban.” Szerinte, „hiányzik a más szemszög­ből való megvilágítás.” Kedves olvasónk véleményével teljes egészében egyetértünk! Éppen ezért a jövőben szeretnénk, ha íróink nem küldenék el több ízben ugyanazokat a cikkeket más folyóiratoknak. Az Új Hídfő, Az olvasó írja c. rovatát felújítjuk és szeretettel várjuk olvasóink leveleit, kívánságait és javaslatait. Tóth Judit, szerkesztő világosító tiszthez kérdéseket intézhet­tek, szabad volt fényképezniük is. Minden kétséget kizáróan Csernobil olyan katasztrófát okozott, melyet nem tarthattak titokban, hiszen sok más országot is érintettek a károk. A robbanás után a szovjet 150000 ember kitelepítéséről (180 faluból) adott hírt a világnak. Az ott lakóknak mindent ott kellett hagyniuk, semmit nem vihettek magukkal, állatjaikat le­ölték. A kitelepítéshez, úgy írták ak­kor, 160000 önkéntes azonnal jelent­kezett szolgálatra! Körner professzor megkérdezte a tisztet, igaz-e, hogy eny­­nyi önként jelentkező akadt? A válasz: A szovjet katonaságot rendelték ide mentésre, akik önként választhattak: akarnak-e a helyszínen 3 napot segéd­kezni, vagy 6 hónapig a veszélyes zó­nában dolgozni! A reaktorhoz közeledve 5 km távol­ságban minden utat friss aszfalt borít. A még működő reaktorban, közvetlen a bebetonozott szarkofág mellett, sza­badon fényképezhettek, sőt a reaktor vezetőjének a szobájába is beléphettek. A betemetett, bebetonozott reaktor alatt 70 Celsius a hőmérséklet. Az épületben levő 5. sz. építkezésé­nél beszüntették a munkát. A kievi konferencia harmadik nap­ján orvosi szemszögből vizsgálták, tár­gyalták a betegségeket, gyógy- és keze­lési módjaikat. A csernobili katasztrófa minden borzalmának ellenére a SZU tovább­ra is építi atomerőműveit, mert mint mondja: népének boldogságára törek­szik, s BÉKÉRE, melyhez feltétlenül szüksége van atomerőművekre. Az előadás végén Körbling profesz­­szor dörgedelmes taps kíséretében hagyta el az aulát. Valaki papírlapo­kat osztogatott a távozóknak. Haza­érve olvastam csak el. Vladimir Iljics Lenin: A BÉKE RECEPTJE. „...exilben töltött éveimnek eredmé­nyeként megállapítom, Nyugat-Európa és Amerika ún. kultúr­vezető rétege képtelen arra, hogy a jövő politikai helyzetét és a jelenlegi uralkodó álla­potokat felmérje, vagy megítélje. A vezető réteg néma és süket (vagy süketnéma), ezért magatartásunk velük szemben ezen a feltevésen kell nyugodjék. Forradalmak sohasem képződnek egyenes vonalban, nem egyenletesen folyamatosan fejlődnek. „Egy lépés előre, és egy hátra”-ból képződhet, ismétlődő támadásokból és lecsendese­dő folyamatokból. A kettő közti perió­dusok alatt erősödik a forradalom és előkészíti a végső győzelmet. Ezen a lassú folyamaton a forradalomnak át kell esnie. Ezért fontos, hogy bizonyos bevált manőverekhez folyamodjunk, melyek meggyorsítják utunkat a győ­zelem felé. Hogy a süketnémákat elcsendesít­sük, meg kell magyaráznunk: a vezető­ség és a rezsim végrehajtói és a párt, másik oldalon a Politbüro és a Kom­­mintern áll. Utóbbit különösképp ki kell emelnünk, ugyanis a U.D.S.S.R. területén többfajta, egymástól függet­len politikai csoportok állnak. A sü­ketnémák ezt is el fogják hinni ne­künk! Azon kívánságunknak kell kifeje­zést adnunk, amilyen gyorsan csak lehet, fel kell vennünk kapcsolatain­kat a kapitalista államokkal, azon az alapon, hogy nem avatkozunk bel­­ügyeikbe, és segítségünkre számíthat­nak. A süketnémák ezt is el fogják hinni nekünk! Sőt! Elragadtatásukban majd ők nyitják meg kapuikat. Ezeken a kapu­kon, amilyen gyorsan csak lehet, be­csúsztatjuk a Kommintern és a Párt kémjeit, méghozzá a diplomácia köpö­nyege alatt, ugyancsak kultúr- és gaz­dasági „ügynökeinket” is.” Az igazságot kimondani burzsuj előítélet. A cél érdekében elkövetett hazugságok később jogerőre emelked­nek. A kapitalisták és kormányaik be fogják hunyni szemüket a mi tevé­kenységünk felett. Eképpen lesznek ők nemcsak süketnémák, de vakok is. Hiteleket fognak adni nekünk, me­lyekkel mi az ő országukban élő kom­munistákat támogatjuk. Ők fogják az anyagot és technikai tudásukat nekünk szállítani, ami ná­lunk hiánycikk. Ők fogják beruházá­sainkat fedezni, iparunkat felépíteni, melyekre szükségünk van, hogy jövő támadásainkat „ellátóink” felé fedezni tudjuk. Más szóval: Ők készen lesznek saját pusztulásukat általunk előkészí­teni.” 1922-ben írta Lenin ezt a levelet Kommissar Csicserinnek. SZERKESZTŐI ÜZENET ÚJ HÍDFŐ

Next