Új hídfő, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
HOC TEMPORE Az amerikai jogászok emberi jogi bizottsága Soros György amerikai üzletembert az intézmény díjával tüntette ki. A közép- és kelet-európai országokban, köztük a Magyarországon működő kilenc Soros-alapítvány 1990-ben több mint 15 millió dollárt osztott szét — írja a New York Times — emlékeztetvén, hogy Soros György korábban 400 fénymásológépet vásárolt magyar könyvtáraknak és egyetemeknek. „Mai feladatunk, hogy nyitott rendszereket építsünk, sokkal nehezebb mint a korábbi, amikor a zárt rendszereket törtük fel.” — mondotta Soros a lapnak, amely rámutatott: „tevékenységére ellenségesen tekint sok keleteurópai nacionalista és marxista, akik azzal vádolják, hogy manipulálni próbálja gazdaságaikat és társadalmaikat.” — Ez Soros György portréja a New York Times-ban. Érdekes, hogy a Soros-alapítványokat sem a baloldal sem pedig a jobboldal nem kívánja látni. Talán ő lenne az az „arany középút”, aki világhódításával megváltja az emberiséget?... * * * Lipták Béla, a 25 millió dolláros Soros-alapítvány hangos szószólója (1990) novemberben cikket írt a torontói Kanadai Magyarság című lapban, íme néhány kitétel: ,, Trianon nagy tragédiája nem az, hogy elveszítettük ezeréves hazánk 72 százalékát. Az igazi, a még ennél is nagyobb tragédia, hogy érzelmileg elveszítettük a velünk ezer éve szimbiózisban élő szlovákokat, szerbeket, horvátokat, no meg a többszáz éve velünk együtt élő németeket, románokat, és ruszinokat”... egyszóval, Lipták úr szerint ha egy embernek levágják mind a négy végtagját és teljesen kifosztják, akkor ne a testi fogyatékosságain és fájdalmain siránkozzék, hanem sajnálja inkább a hűtlenné vált barátait és ismerőseit, akik az amputálás után — amelyért nagyrészben felelősek — faképnél hagyták?... Lipták úr szerint „a most születő új Közép-Európát nem az egyén szabadságát hangsúlyozó,zsidó liberalizmus’ és nem a nemzeti gyökerekhez visszanyúló ,népi xenophobia’ (magyarul: idegenektől való beteges félelem — T.J.) veszélyezteti, hanem a párbeszédekben hiányzó tolerancia. (!) A híres amerikai Harvard egyetemen Lipták Béla kapja a pódiumot, hogy az idegeneknek megmagyarázza: ,,...a magyarság ne kultúrfölényről és történelmi előjogról beszéljen, hanem támassza fel a sokszínű és toleráns árpádházi tradíciókat, amelyeknek ma követői a Göncz Árpádok és a Vaclav Havelek. ” — Mintha Trianon nem egyenesen az árpádházi toleranciának volna a következménye! Ami pedig Vaclav Havelt illeti, jó lenne ha a vezetése alatti Csehszlovákia népe tettlegesen követné a tolerancia útját! Nem tudjuk, hogy Lipták Béla úr melyik bolygón él és melyik nép érdekeit viseli a szívén, egy dolog azonban bizonyos: módfelett szomorú az, amikor egy magát „magyarnak” valló egyén a saját népét a történelemferdítések fényében mutatja be. A magyar nép, ősi földjén a Kárpát-medencében, évszázadok óta idegen népek befogadója, nemzetiségeknek, amelyek éppen vele szemben nem mindig gyakoroltak toleranciát. Sőt, olykor már annyira visszaéltek a befogadó magyar nép vendégszeretetével, hogy kárára valóságos országhódítást végeztek! Lipták úr! Ne a magyarokban keresse a toleranciát, hiszen Magyarország nemzetiségi politikája jelenlegi kisebbségei iránt élő tanúbizonysága korszerű magatartásának, hanem elsősorban az oláh, a jugoszláv és a csehszlovák hatóságokra próbáljon hatni, hogy emberibb magatartást tanúsítsanak kisebbségeik iránt! Ugasson már végre a megfelelő fákra, ne folyton az áldozatot sarkallja kifosztói iránti emberibb érzelmekre. A legsajnálatosabb dolog az, hogy volt nemzeti kisebbségei által ellene elkövetett galádságok ellenére nem a magyarságból, hanem leginkább szomszédjaiból, hajdani kisebbségeiből, hiányzik a békés együttműködéshez nélkülözhetetlen tolerancia. Trianon égbekiáltó igazságtalanságait, amelyek előidézésében azon kisebbségek fontos szerepét játszották, könnyes háttérbe — talán még feledésbe is — tudná szorítani az utódállamok emberi, nemzeti különbségeket figyelmen kívül hagyó magatartása. Ezt kellene, hogy Lipták Béla és társai kürtöljék Harvard és a világ összes egyetemes szószékéből, — ha egyáltalán a Kárpát-medence népeinek békés együttműködését óhajtják szorgalmazni. Azokra húzni az inget, akikre illik!... Vasas János 1991. JANUÁR HÓ XLIV. évfolyam, 1. szám A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP