Új hídfő, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

HOC TEMPORE Az amerikai jogászok emberi jogi bizottsága Soros György amerikai üz­letembert az intézmény díjával tüntet­te ki. A közép- és kelet-európai országok­ban, köztük a Magyarországon műkö­dő kilenc Soros-alapítvány 1990-ben több mint 15 millió dollárt osztott szét — írja a New York Times — emlékez­tetvén, hogy Soros György korábban 400 fénymásológépet vásárolt magyar könyvtáraknak és egyetemeknek. „Mai feladatunk, hogy nyitott rend­szereket építsünk, sokkal nehezebb mint a korábbi, amikor a zárt rendsze­reket törtük fel.” — mondotta Soros a lapnak, amely rámutatott: „tevékeny­ségére ellenségesen tekint sok kelet­európai nacionalista és marxista, akik azzal vádolják, hogy manipulálni pró­bálja gazdaságaikat és társadalmaikat.” — Ez Soros György portréja a New York Times-ban. Érdekes, hogy a Soros-alapítványo­kat sem a baloldal sem pedig a jobb­oldal nem kívánja látni. Talán ő lenne az az „arany középút”, aki világhódí­tásával megváltja az emberiséget?... * * * Lipták Béla, a 25 millió dolláros Soros-alapítvány hangos szószólója (1990) novemberben cikket írt a toron­tói Kanadai Magyarság című lapban, íme néhány kitétel: ,, Trianon nagy tragédiája nem az, hogy elveszítettük ezeréves hazánk 72 százalékát. Az igazi, a még ennél is nagyobb tragédia, hogy érzelmileg el­veszítettük a velünk ezer éve szimbió­zisban élő szlovákokat, szerbeket, hor­­vátokat, no meg a többszáz éve velünk együtt élő németeket, románokat, és ruszinokat”... egyszóval, Lipták úr szerint ha egy embernek levágják mind a négy végtagját és teljesen ki­fosztják, akkor ne a testi fogyatékos­ságain és fájdalmain siránkozzék, ha­nem sajnálja inkább a hűtlenné vált barátait és ismerőseit, akik az amputá­lás után — amelyért nagyrészben fele­lősek — faképnél hagyták?... Lipták úr szerint „a most születő új Közép-Európát nem az egyén szabad­ságát hangsúlyozó,zsidó liberalizmus’ és nem a nemzeti gyökerekhez vissza­nyúló ,népi xenophobia’ (magyarul: idegenektől való beteges félelem — T.J.) veszélyezteti, hanem a párbeszé­dekben hiányzó tolerancia. (!) A híres amerikai Harvard egyete­men Lipták Béla kapja a pódiumot, hogy az idegeneknek megmagyarázza: ,,...a magyarság ne kultúrfölényről és történelmi előjogról beszéljen, ha­nem támassza fel a sokszínű és tole­ráns árpádházi tradíciókat, amelyek­nek ma követői a Göncz Árpádok és a Vaclav Havelek. ” — Mintha Tria­non nem egyenesen az árpádházi tole­ranciának volna a következménye! Ami pedig Vaclav Havelt illeti, jó lenne ha a vezetése alatti Csehszlová­kia népe tettlegesen követné a toleran­cia útját! Nem tudjuk, hogy Lipták Béla úr melyik bolygón él és melyik nép érde­keit viseli a szívén, egy dolog azonban bizonyos: módfelett szomorú az, ami­kor egy magát „magyarnak” valló egyén a saját népét a történelemferdí­tések fényében mutatja be. A magyar nép, ősi földjén a Kárpát-medencében, évszázadok óta idegen népek befoga­dója, nemzetiségeknek, amelyek éppen vele szemben nem mindig gyakoroltak toleranciát. Sőt, olykor már annyira visszaéltek a befogadó magyar nép vendégszeretetével, hogy kárára való­ságos országhódítást végeztek! Lipták úr! Ne a magyarokban ke­resse a toleranciát, hiszen Magyaror­szág nemzetiségi politikája jelenlegi kisebbségei iránt élő tanúbizonysága korszerű magatartásának, hanem első­sorban az oláh, a jugoszláv és a cseh­szlovák hatóságokra próbáljon hatni, hogy emberibb magatartást tanúsítsa­nak kisebbségeik iránt! Ugasson már végre a megfelelő fák­ra, ne folyton az áldozatot sarkallja kifosztói iránti emberibb érzelmekre. A legsajnálatosabb dolog az, hogy volt nemzeti kisebbségei által ellene elkövetett galádságok ellenére nem a magyarságból, hanem leginkább szomszédjaiból, hajdani kisebbségei­ből, hiányzik a békés együttműködés­hez nélkülözhetetlen tolerancia. Tria­non égbekiáltó igazságtalanságait, amelyek előidézésében azon kisebbsé­gek fontos szerepét játszották, könnyes háttérbe — talán még feledésbe is — tudná szorítani az utódállamok embe­ri­, nemzeti különbségeket figyelmen kívül hagyó magatartása. Ezt kellene, hogy Lipták Béla és társai kürtöljék Harvard és a világ összes egyetemes szószékéből, — ha egyáltalán a Kár­pát-medence népeinek békés együtt­működését óhajtják szorgalmazni. Azokra húzni az inget, akikre illik!... Vasas János 1991. JANUÁR HÓ XLIV. évfolyam, 1. szám A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP

Next