Új hídfő, 1994 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Falussy Tibor (USA) A huszonnegyedik órában ♦ Közeledvén az 1994-es magyarországi választásokhoz ugyancsak nagy az izgalom meg a serte-perte a liberálisok és amerikai támogatóik házatáján. Ezalatt Washingtonban Lantosescu elvtárs tanácsok palástjába burkolt ismételt fenyegetésekkel kevergeti a magyar belügyek kondérját, mondván: "nem lesz több garancia az amerikai segítségre ha a magyar (?) kormány azonnal nem intézkedik a skinhead to/4/7/4 problémát illetően..." Természetesen, a Magyarországon élő hitsorsosait félti az erőszaktól és az elmúlt 45 esztendő judeo-kommunizmusának áldozataiért kijáró (folytatás az első oldalról: Politikai helyezkedés?) A Hunnia 1993. novemberi számában Kunszabó Ferenc oly találóan írja: "... végig kell gondolnunk Csurka István politikusi pályafutását, így értjük meg furcsa cselekvés-sorozatát tavaly szeptembertől idén márciusig, amivel legyengítette a Magyar Út mozgalmat, majd keveset mondó programjával (amelynek sarkalatos pontjai ellentmondanak tavaly augusztusi cikkének) lehűtötte százezrek felbuzogó reményeit. Végül a szárszói összejövetelen kibújt a szög a zsákból: minek csináljon ő átütő tervet? Majd csinál Pozsgay!" Bizony az a Pozsgay, aki ma már a tisztességes baloldalhoz tartozik, méltó lett arra, hogy Csurka ideálja legyen, annak ellenére, hogy 1958-ban az 56-os Szabadságharcot "fasiszta ellenforradalom"-nak nevezte! Nos tehette, hiszen az esti pártiskola főoktatója, illetve fő-agymosója volt, ... akkor,... most már ő is irányt változtatott, másszínű inget vett fel, úgy mint Csurka István. Ő is aszerint helyezkedik ahonnan a szél fúj? Nem sok idő maradt a választásokig, és az az érzésem, hogy a magyar nép ezekre a színváltoztatásokra emlékezni fog! * Tóth Judit esetleges számonkérésektől. A Soros-alapítvány milliócskái továbbra is a mezítlábas kis Morzsikutyus-nemzedéket képviselő fideszes bolsifiókáknak, no meg a szadeszos, az egykori pufajkások leszármazottainak gurulnak. De sebaj! A visszafizetés, az elveszett "befektetésekért" nem a magyar népet fogja terhelni a vesztes választások után. A szadeszosokkal kapcsolatban: kerülő utakon eljutott hozzám a mély magyarság-tudattól és a nemzet felemelkedésétől átitatott, idegen érdekű maffia elvi nyilatkozata. Már amenynyiben akadna valaki - rajtuk kívül - aki ezt elvnek nevezné: "Mi, magyar demokraták, utódai vagyunk mindazoknak, akik a francia forradalom hármas (Szabadság, Testvériség, Egyenlőség) jelszavának örökségét kívánták politikai valósággá tenni. Annak az Európának a része akarunk lenni, amely az elmúlt 220 évben nagyobb haladást ért el, mint az emberiség egész eddigi története folyamán." Honfitársaim, értik ugye? A francia forradalom miatt, amely halomra gyilkolta az ártatlanok ezreit, a francia polgárság, a papság és az értelmiségiek legjavát, ezek az urak most folytatást kívánnak Magyarországon is ennek az eszmének. Ez a vívmány szép lassan bár, de szétrombolta a híres amerikai demokráciát is és homoszekszuálisanyagias-szabadelvű posvánnyá züllesztette azt, s amely végsősoron előfutára volt a gyűlölt bolsevizmusnak is. Nem vonom kétségbe ennek a romlott agyakból származó idealizmus követőinek vágyait, miszerint "olyan Európát akarnak, amely nagyobb haladást ért el, mint valaha." Nos, ha el is értünk valamiféle haladást, azt semmiképpen sem a francia forradalom felvilágosult szabadkőműveseinek és tömeggyilkosainak ószövetségi bosszúját megtestesítő ügyködéseinek, hanem Európa igazi gondolkodóinak köszönhetjük. 1789 a francia népnek ugyanazt jelentette (még ha nekik nagyobb véráldozatba került is.- Szerk), mint nekünk magyaroknak az 1919-es kunbélás patkányforradalom. Érdemes a névsorból kiemelni néhány nevet, hogy kik azok az igazi "európai haladást" követő minimókusok: Göncz Árpád, Gadó György, Solt Ottilia, Bauer Tamás, Rajk László, Demszky Gábor, Konrád György, Tamás Gáspár Miklós... és még sokan mások. Folytathatnám a felsorolást a Hazánk "nagy neveit" tartalmazó listáról, de felesleges. Azoknak akik odahaza szenvednek az európai haladást szorgalmazó nemzetgyűlölők mindennapi kirohanásaitól, valószínűleg borsózik a hátuk! ♦ Hazulról érkezett folyóiratokat böngészve nagy irányváltásra hívnám fel kedves Olvasóim figyelmét! A Csurka István által szerkesztett Magyar Fórum című hetilap egyre gyakoribb nácizása, ... sőt,... nyilasozása gondolkodóba ejt! Továbbá az egyik 1993- as októberi számukban a szerkesztőség olyan nevekkel toboroz a budapesti koszorúzási ünnepségre, mint például Szabad (Schwarz) György és a nemzetellenességéről hírhedt Jeszenszky Géza külügyminiszter úr! Aztán a lap másik oldalán már arról olvashatunk, hogy az izraeli filmművészet "végre" (!) megtalálta kishazánkat is a térképen... eleddig ugyanis a szovjet pártfunkció és elvtársaik magasztos csókjait kellett e megtépdesett hon fiainak-leányainak végigszenvedniük. Most az amerikai kultúrmoslék ömlengése, a szex- és mocsokipartúltermelés áruhalmaza lett nemzetünk jussa. Ehhez most betársult a Magyar Fórum üdvözlése (nem is akármilyen szavakkal!) Mózes fiainak filmművészetét dicsérő soraival. Feltételezem, hogy nagy sikert arattak a hazai zsidóság szép számmal fellelhető soraiban! Vajon hogyan vélekedik erről az a Csurka István, aki másfél évvel ezelőtt Tanulmányával felbőszítette a liberális-kozmopolita világ érdeklődését?.. ■ Új Hídfő, 1994. január