Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)

1959 / 1. szám

sára. A folyosón vitéz J.Kálmán rendőrtiszthelyettes isteni nyu­g­alommal riadóztatta a legénységet és egy gépfegyvert helyez le­­llásba a kijáratnál, egy másikat pedig az épület jobb sarkánál. Nagy vonalakban tájékoztat arról, hogy Oroszrégen az őrsé­­­get megtámadták és az őrség azóta harcban áll. Cseh páncélos egy­ségek nyomultak be a községbe s Őrhegyalja felől ugyancsak cseh páncélos és gyalogos erők közelednek. A cseh páncélosok összelőtték az őrszobát és a telefonvona­lakat Oroszvégen, az őrség parancsnoka erre átúszott a Latorca jeges vizén és a munkácsi oldalon jelentette az eseményeket és kért segítséget azzal, hogy maga azonnal vissza is úszik őrségé­hez. ( E hős magyar fiúnak a holttestét később öt cseh halott kö­zött találták meg. Utolsó leheletéig rendületlenül, bátor magyar szívvel teljesítette kötelességét a többiekkel együtt híven es­küjéhez . ) A rendőrtartalék közül vitéz J.Kálmán egy-egy embert kül­dött ki kézigránátokkal és töltényekkel a veszélyeztetett őrsze­mekhez, míg maga a laktanya védelmére rendezkedett be. Riadóztatta a katonaságot, ahol az ünnepek következtében a­­lig volt ember. Ezt a csehek is nagyon jól tudták, hiszen ezért támadtak épen Vízkereszt hajnalán. Egyidőben a térkép­helyesbítőket (Rongyosok) is riadózta, a­­kik közül mintegy tizen lehettek egy Latorca-parti villában. Közben egymás után jelentkeznek a pihenőben lévő legénység­nek a tagjai. Ezek a nagy területen fekvő város különböző pont­jain laktak és a harci zajra siettek be a laktanyába. Magam négy kézigránátot vágok zsebre a frissen bontott lá­dákból és négy tár töltényt veszek magamhoz. Cs. Zoltán kartársammal, akinek szintén nyomok néhány kézi­gránátot a kezébe - s aki még puskaport sem szagolt hadapródőr­­mester -, pisztollyal a kézben a Nedeczky-úton végigszaladunk,ki a katolikus templomig. A város teljesen kihalt. Éjszaka 2-3­ centis hó esett,mintha köd is ereszkedett volna le. A templommal szemben lévő Barkón két rendőr készül a harcra. Golyószórót állítanak be a Vincze-hentes előtt. Lábbal­ takarítják el a havat, hogy a kézigránátokat szá­raz helyre rakhassák. Pár golyó süvít el a fejünk felett s néhány a falba csapó­­­dik. A két rendőrt szemmel láthatólag nem izgatja az Oroszvég felől mindinkább erősödő harcizaj. Az erős gépfegyverropogásba egy-egy kézigránát robbanásának hangja is vegyül. A 6-8­ főnyi magyar őrség vívja élet-halál­ harcát a százszo­ros cseh túlerővel szemben. Az egyik rendőr hátrább húzza a golyószórót,hogy szükség e­­setén két irányba is tudjon lőni. Meg is jegyzi, hogy itt a cseh a Latorcán nem tud átjönni, ellenben a hídnál lesz baj, mert azt nem érzi senki. Meghagyom a rendőröknek, ha jönne fegyveres tartalék, küld­jék a hídhoz, mi is odamegyünk. Amint a főútról a híd irányába fordulunk, erős gépfegyvertüzet kapunk. A golyók az út és a híd közepén verik fel a havat, míg a más irányból jövő ugyancsak gép­fegyver-lövedékek magasan felettünk süvítenek el és csapódnak a Latorca partján lévő épület falába. Ebben a pillanatban a Latorca jobboldali töltése mellett tíz térképész rohan a híd irányában, csaknem valamennyinek géppisz­tolya van.

Next