Képes Világhiradó, 1959 (2. évfolyam, 2-20. szám)
1959-02-01 / 2. szám
NESZES BUNDIKA a szerkesztőség kutyusa — Hogy van Bundika? — Vau . . . Vau . . . — Rég láttam? — Ez magának veszteség! — Milyen beképzelt! — Csak megállapítottam a valóságot! — Milyen valóságot? — Tegnap kiültem a kapu elé . . . minden járókelő agyonszeretett : „De szép kutyus!" — „Nézd milyen édes!" „De aranyos!" . . . — No és? . . . — Magáról még sohasem hallottam, hogy: de szép szerkesztő . . . nézd milyen édes! — Egyébként mi baja van Bundika? Letörtnek látszik. — Beteg vagyok, szédülök, fáj a fejem . . . — Szopornyica?!?! — Nem, Sligovica! . . . A kamrában feldőlt egy üveg és én felnyaltam . . . — Ahá, katzenjammer! . . . Macskajaj! . . . — Majd lesz neki jaj, csak megtaláljam . . . — Kit? — A Fekete Kandúrt! — Miért haragszik rá megint? — Az egér miatt! — Nem értem ... mi történt? — A Fekete Kandúr betett egy egeret a házamba! . . . — Na és? — Megettem! — Bizonyára jól esett, hús — hús . . . — Nem esett jól, nylonból volt és most ég a gyomrom. — Nylon egér? . . . Nagyon jó! . . . Milyen ravasz ez a cirmos ! . . . — Cirmos? Miért nem mondja : Cirmulikocikke . . . Na, de kap ez majd bunyót! Ha . . . ha . . . — Bundika, hol a Kálmán? — Beteg ! — Ugyan mi baja lehet? — Megfázott! — Honnan tudja? — Ő mondta ! — Mit mondott? — Hogy: „Fázom ettől a képeslapalapítástól" ... és a lap megjelent. — Hallatlan, maga miket, [ tud, Bundika ! — A Géza is beteg ! — Neki mi baja? — Megfázott! — Honnan tudja? — Ő mondta, hogy: Hapci! Váh ! . . . a tanyád — és trombitált a zsebkendőbe. — Hol fázott meg? — Tegnap az esőben . . . nem húzott kalucsnit ... átázott a cipője ! — Óh, szegény ! Pedig van vagy három pár kalucsnija! — Csak volt! Én mind kivittem a szemétbe. — Ejnye Bundika . . . ilyet nem szabad tenni! — Bátornak lenni talán szabad? — Ezt nem értem Bundika? Hogy-hogy bátornak? . . . — A színésznő mondta a Gézának: „Ha van bátorsága, megcsókolhat!" — Maga ezt hallotta, Bundika? — A pofont is hallottam . . és láttam, hogy a Géza bátor! — Itt bent volt a szobában akkor . . . Bundika? — A papírkosárban aludtam . . . — Hát, ha aludt, — hogyan tud erről! ? — Azért ... én figyelek! — A Lacit nem látta? — Beteg . . . súlyos beteg ! — Hát ez borzasztó . . . Ő is beteg! ... Mi baja van? — Bor helyett véletlenül tejet ivott. Állapota aggasztó. — Ennyi baj egyszerre . . . De maga is túl csendes, Bundika. Min tépelődik? — A kutyaadón! Mert macskaadó az nincs! Hol itt az igazság? No, majd adok én neki adómentességet! Protekciós majom! — Nyugalom Bundika . . . Hazamegyek. Nyugodalmas jóéjszakát ! — Az magának meglesz . . láttam, nagyon vigyorogva telefonált ... és cuppogott is a kagylóba . . . komoly szerkesztő ! . . . — De Bundika . . . milyen hang ez? — Bánatos férfi hang ! . . . Engem persze nem enged a szomszédba a hegyesfülü kislányhoz . . . — Maga ahhoz még fiatal Bundika . . . aztán meg jól öszszemarva, tépett füllel jönne haza ! — Jó . . .jó, . . . Majd meglátom, maga milyen füllel jön be holnap . . . (é dűs) FEHÉR VARÁZSLÓK ALKONYA AFRIKÁBAN (Túloldali térképünkhöz) A fekete földrészt politikai gyújtogatók lepték el, s a bennszülött lakosság tanácstalan a kérdések útvesztőjében. Ki az őszinte pártfogó: a fehér ember-e, vagy a vörös zászlót lengető, szovjet pártiskolán oktatott sötétbőrű? Nyugat ezúttal is csak tapogat Afrika üszkösödő sebén, semmiféle vonalvezetés, vagy tervszerűség nem szabja meg a külügyminisztériumok álláspontját. Amíg Fülöp herceg Indiában lengeti a megbékélés olajágát, az angol anya-királynő a tűzfészek peremén, Kelet-Afrikában egyengeti a brit impérium útjait. A fáradhatatlan Mary királynő elképesztő helyzetkomikuma utolsó fellobbanása a fehér varázslók gyarmati szerepének. A Reuter-ügynökség az esetet így jelentette világgá: Hét mérföld hosszúságban sorakozott fel a bennszülött lakosság Mombasa előtt, hogy láthassa a Fehér Királynő édesanyját. Sir Evelyn Barning kormányzó díszőrsége és a Royal East African Navy csapatai fogadták az anyakirálynőt, aki a törzsfőnökök üdvözlése után rövid beszédet intézett hozzájuk. „Szomorúsággal tölt el, — mondotta — hogy a tartomány lakossága mily sokat szenved a borzalmas aszály miatt, — de remélem, hamarosan megsegítik az égiek Kelet Afrika népét." — Harminc perccel később hatalmas villámcsapás vezette be a felhőszakadást! Megteltek a csatornák, feláztak az utak s a királynő autóját ki kellett vontatni a sártengerből, hogy eljusson a repülőtérre . . . A derék bennszülöttek bizonyára tüstént legitimisták és fehéremberpártiak lettek, de akad-e nagyszámban ilyen kegyes pártfogó százötvenmillió sötétbőrű megnyugtatására? De Gaulle átmeneti időre kihúzta a méregfogát Észak Afrika agóniájának. Dahomey, Szenegál, Volta és Francia-Nigéria „Mali" néven új államot alapított Dakar fővárossal. A négy nyugat-afrikai francia gyarmat megmarad Francia Unió keretében, de nagyobb önállósággal. De Gaulle birodalma — ha lanyhult erővel is — jelentős tényező Afrikában. Az egész Francia Unió tizenkétmillió négyzetkilométeren, száztizenötmillió lelket képvisel. Átláthatatlan köd borítja azonban Belga Kongó, Ghana és Tanganyika válságos napjait. A hiteles hírek nyugtalanítók. A lakosság forrong, a fehér munkaadók útrakészülődnek . . . Nigéria, Somalia, Togo és Cameroon 1960-ban részesül a beígért teljes önállóságban. Önálló országok csupán: Etiópia, Sudan, Délafrika, Ghána, Libéria és Guinea, de ezek a tartományok sem a béke szigetei. A szovjet guruló-rubel „ellenszolgáltatás" nélkül rendelkezésre áll az afrikai országoknak, bár az egyiptomi példa eléggé elrettentő példa a moszkvai medve önzetlenségéről. A jövőbelátók az afrikai szakadék áthidalására a demokrácia vívmányait ajánlják: pártfogást, segítőkezet, jólétet, gondoskodást és iskolát . . . iskolát . . . Beszédes jelkép a fehér ember afrikai küzdelméről