Képes Világhiradó, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
mmmzmmmmm Bardóczy Ferenc Néha-néha ellátogatunk a torontói Bloor Streetre is, ha időnk éppen engedi. Többnyire Rúzsa Laci bácsihoz, az Európa Étterembe. Több oknál fogva, de főleg három ok miatt: először, mert kitűnő „kaja" van; másodszor, mert az embert nem fenyegeti a szomjan halál veszélye, és harmadszor, — de nem utolsó sorban Bardóczy Feri miatt, aki a zongora mögött üldögél és játszik, játszadozik . . . Olyan sokszor és olyan szép nótákat játszott már nekünk, hogy elhatároztam csinálok egy kis interjút vele. Kilestem az egyik szünetet, aztán odacsábítottam az asztalhoz egy kis tereferére. Eleinte szabódott, hogy ő rém világhíresség, még csak nem is ünnepelt primadonna, akivel érdemes bíbelődni, de ha mégis úgy gondolom, hogy nem rontja el a képe túlságosan az újságot, — hát legyen, de sok rosszat ne írjak róla, mert röstellené magát az ismerősök előtt. — Én nem írok mást Ferikém, csak amit te mondasz. Próbálj jókat mondani magadról, talán sikerül . . . — Mit mondjak? — Hát kezd el a születésednél, aztán arról beszélj, hogy miként lettél muzsikus, meg ilyesmi. Aki úgy szereti a muzsikát, mint te és olyan remekül zongorázik, annak nyilván mesélni valója is akad. A mese a szívből jön és kinek legyen szíve, ha a muzsikusnak nem? — Hát az nem vitás, hogy megszülettem. Ez tény. Abból is látszik, hogy itt vagyok és koccintok veled. Az más kérdés, hogy miért születtem, de ezt talán hagyjuk . . . Már kora ifjúságomban eljegyeztem magam a zenével, amikor kiváló igazgatóm a tisztviselőtelepi gimnáziumban, Gaál Mózes egyszer azt mondta: „Te fiam, vagy kovács leszel, vagy muzsikus. Gyanús nekem a nagy füled . . ." — Miután a kovács mesterségtől idegenkedtem kissé, így a muzsika mellett döntöttem. Ittunk egyet a pályaválasztásra, aztán folytatta Feri: — Hét gyermekes családból származok, ikolán dolgoznom kellett, szükség volt a pénzre. A Technológián gépészeti szakot végeztem, aztán a Gammában vállaltam állást, de közben nemcsak zongorázni igyekeztem megtanulni, de kitanultam a zongorahangolást is, így az életem tiszta „muzsikaszó" lett. Nem volt semmi más szenvedélyem, mint a muzsika, mindent félretettem ennek az egynek az érdekében. Énekeltem a Palesztrina- és a Lichtenberg-kórusokban és időnként a Zeneakadémián is szerepeltem, mint a zongorakísérő. Kísértem Hajdú Annát, Bodán Margitot, Karácsonyi Margitot. Néhány hangversenyen is felléptem: magyar nóta egyvelegeket játszottam. Éppen mély lélegzetet vett Feri a továbbmeséléshez, amikor megjelent az asztalnál Teriké, a kedves, bájos kiszolgálóhölgyünk, kezében két pohárka szilvóriummal, amelyeket Rúzsa Laci bácsi küldött, hogy „be ne rekedjenek a sok locsogásba". Olyan büdös volt, hogy villámgyorsan megittuk, nehogy megfertőzze a levegőt. Egy darabig levegő után kapkodtunk, aztán Feri a „beszédet tovább is folytatá". — Kijövetelem előtt a Magyar Népi Együttes hangszertanácsadójaként működtem és ugyanily minőségben működtem a Népművészeti Intézetnél is. Utána ide jöttem Torontóba és azóta itt élek. Dolgoztam, mint tudod, a Moulin Rougebar , a L'Europe-ben, a La Coterie-ben, aztán újra visszatértem Laci bácsihoz. Mint láthatod, most is itt vagyok ... Ez minden, amit mondhatok . . . Nem vagyok „sztár", nem vagyok „nagy menő", csak egy egyszerű zongorista, akinek minden öröme, boldogsága, életcélja a muzsika. Kiitta a sörét, felállt aztán visszaballagott a zongorához, hogy szórakoztassa magyar, argói és minden nemzetiségű vendégeit, a maga szerény csendes modorában. Játszik akkor is, ha nem figyelnek. Akkor csak önmagának, de halátja, ha érzi, hogy figyelik, hogy lesik a muzsikáját, akkor tűzbe jön, remekel és boldog, hogy a muzsikája rokonlelkekre talál. Nem „sztár", nem primadonna, csak ember, „csak" muzsikus, akinek dalból van a lelke. Ez Bardóczy Feri . . . (Sz. L.) I1 MAGYAR CITERA KAPHATÓ HANGSZER — ZONGORA HARMONIKA, HEGEDŐ Alacsony árak, kedvező részlet. Legjobb mnőségben, jótállással. Reményt írni síi u hi ii m ii in imi HOUSE 561 QUEEN ST. WEST CSERE — JAVITAS I OF MUSIC Telefon: EM. 3-1966 I1 HIRDESSEN LAPUNK?,AN 44