Krónika, 1977 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Búcsúzik a Krónika Ez a Krónika 17. száma, és ezzel a számmal el is búcsúzunk azoktól az olvasóinktól, akik nem küldik be a 12 dollár évi előfizetési díjat 1977-re. Ezer szám vannak kedves olvasóink és tagtársaink, akik eddig 17 példányt kaptak ingyen és a mai napig sem fizettek elő­­a Krónikára. A Kultúrközpont vezetősége bebizonyította, hogy a magyar kultúrát nemcsak a székházában támogatja irodalmi, tudományos és ismeretterjesztő előadások rende­zésével, az új könyvtár megszervezésével, hanem a Krónika megteremtésével is. Tizenhét hónapon keresztül áldozott erre a lapra nemcsak időt, fáradságot, fizetés nélkül, hanem pénzt is nyomda- és postaköltségekre. Az emigráció leghíresebb írói és költői írtak lapunkban 17 hónapon át teljesen ingyen — egyetlen egyszer fizettünk 30 dollár tiszteletdíjat az induláskor, de azóta egy dollárt sem tudtunk adni —, mert a Címtárunk hirdetői és a nagyon kevés előfizető nem fedezte költségeinket. A négyezres pél­dányszámot nem akartuk csökkenteni. Tehát mi ráfizettünk, a költők és írók ingyen írtak és önök, kedves olvasóink — ingyen olvasták lapunkat. A Kultúrközpont vezetősége nevében, akik munkájukért fizetést nem kapnak, úgy is mint a Kultúrközpont két évre újraválasztott elnöke — természetesen fizetés nélkül —, és úgy is mint a Krónika megalapítója és főszerkesztője — ismét természetesen fizetés nélkül — úgy határoztam, hogy ezen most változtatunk. 1. ) Költőinknek, íróinknak, akik rendszeresen írnak lapunkban, — a Krónika anyagi erejéhez mérten — február­tól kezdve tiszteletdíjat fizetünk. Itt szeretném megköszönni eddigi ingyen­munkájukat mindnyájunk nevében. 2. ) A Krónikát e tizenhetedik­­ szám után csak elő­fizetőknek küldjük, tagjaink sem kapják, ha nem fizetnek elő 12 dollárt 1977-re. Kivételt csak a költőkkel, írókkal, tudó­sokkal és művészekkel teszünk: nekik továbbra is küldünk tiszteletpéldányt, valamint a Kultúrközpont azon tagjainak, akik öregek vagy szegények és nem tudják a 12 dollárt ki­fizetni és ezt közüik velünk. Köszönet azoknak a tagtársaknak és olvasóknak, akik az 1976. év második felére kért 6 dolláros előfizetési díjat beküld­­ték. Tudom, hogy ők az 1977. évre szóló 12 dollárt is beküldik. Kérem minden olvasónkat és tagtársunkat, hogy most, e sorok olvasásakor állítsák ki a 12 dolláros csekket „KRÓNIKA” megjelöléssel és küldjék be a Hungarian House, 840 St. Clair Ave., West, Toronto, Ont. MGC 101 címre. Remélem egyetértenek velem kedves olvasóink, ha természetesnek is vesszük azt, hogy a Kultúrközpont veze­tői és elnöke ingyen dolgoznak, (hiszen ezt vállalták akkor, amikor megválasztották őket), de 17 hónap után már nem te­hetjük meg azt, hogy világhírű költőinknek és íróinknak ne adjunk tiszteletdíjat. Az a párdolláros tiszteletdíj nemcsak a dollár vásárló értékében mérendő, hanem abban a tényben, hogy ez elis­merést, megbecsülést és talán rangot is jelent. Rangot nem is annyira azoknak, akik kapják, hanem a Krónikának — mert adni tud! Rangot, olyan rangot az emigráció kulturáns és irodalmi lapjai között, amilyen keveseknek adatott meg. Bebizonyítva azt, hogy olvasótáborunk nemcsak szívesen olvassa lapunkat, hanem hajlandó 12 dolláros anyagi áldozattal „mecénása” lenni a magyar kultúrának és irodalomnak. Ha olvasóink mindannyian előfizetnek lapunkra, akkor nemcsak tiszteletdíjat tudunk fizetni munkatársainknak — a költségeink fedezése mellett —, hanem lapunk oldalszámát is növelhetjük, s új könyvek kiadásainak költségeire esetleg elő­leget is tudunk majd adni, így támogatva a magyar emigráció irodalmát. Mi nem a Krónikából akarjuk kifizetni a 224.000 dolláros adósságunkat, de szeretnénk a Krónikát anyagilag önállóvá tenni. Tehát, kedves olvasóink, kérjük és várjuk a megértést: várjuk a 12 dolláros előfizetéseket. * * * 224.000 dollár adóssággal kezdjük az új évet. Tekin­tetbe kell vennünk azt, hogy 1976-ban újabb 25 ezer dollár kölcsönt vettünk fel a kötelező tűzoltó berendezések (fire hhose cabinetts, sprinkler system) beszerelésére és ezt a kölcsönt is visszafizettük. A fennálló adósság kifizetésének feltétele az, hogy min­den hónapban 4.400 dollárt kell a tőketartozásból törlesz­­tenünk és az egy hónapra eső kamatot kifizetni, ami több mint havi 2.000 dollár. Tehát havonta több mint 6.400 dollárt kell az adományok számlájáról kifizetnünk. Többször írtam, hogy ezzel a lassú törlesztési móddal minden harmadik 100 dolláros adomány a kamatra megy el és ezzel a magyarság gyengül, a bank pedig gazdagszik. Kérem, aki teheti, vállaljon örökös dísztagságot ezer dolláros adománnyal. Ha ön már dísztag, akkor felesége vagy gyermeke vagy unokája nevében is befizetheti a dísztagságot éppen úgy, mint azt én tettem fiaim nevében. Természetesen ők nem szavaznak 18 éves korukig. Megható példaként említem özv. Orencsák Jenőné elhatározását, aki meghalt férje emlékére fizette be az ezer dollárt, amint a 40-ik oldalon már láthatják is a nevét a Dísztagok között. Ha üzleti éve jól sikerült, kérem küldje be ön is ado­mányát, csekkjét dátumozhatja 1976. december 31-re is. Adó­nyugtát azonnal küldünk, köszönettel. Endes László 1977. JANUÁR KRÓNIKA 3

Next