Krónika, 1979 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Flórián Tibor: NEMZETÜNK SZOLGÁLATA Emigrációs életünknek nincsenek lezárt korszakai. A mozgás, változás, fejlődés és visszaesés állandó hullámhegyei és völgyei között bukdácsol hajónk. Kormányánál még nem állott kapitány, de még csak olyan kormányos sem, aki ismeri a tenger és a hajózás törvényeit. Viharban már többször voltunk és kimenekültünk, zátony felé is közeledtünk, de mindig kikerültük. Jószerencsénk és a Gondviselés mentett meg az utolsó pillanatban. Kormányosunk — ha ismeri is a tenger örvényeit — sem vezethette volna hajónkat az ígéret földjére. Iránytű nélkül mit tehetett? Csak puszta fennmaradásunk érdekében rángatta jobbra, vagy balra a kormányt. Mindenkire érvényes, hitelesített iránytűt eddig még nem gyártottunk az emigráció műhelyeiben. De mégis mindenkinek volt saját készítésű iránytűje, mely érvényesülésének irányát mutatta. Összejöveteleinken, gyűléseinken villogtak az iránytűk és mindegyik a maga iránymutatójának a hitelességét igyekezett elismertetni a többiekkel. Szerencsénk volt, amikor az ideigóráig hitelesített iránytű mögött a tisztesség és a köz szolgálatának készsége volt a mozgató. Ha nem tudtuk volna, most bebizonyosodott, hogy egy nemzetnek néha az is kárt okozhat, ha sok tehetséges fia és leánya van. Főként akkor, ha a tehetséggel nem párosul a szerénység és a közösség, a nemzet szolgálatára kész alázat, hanem helyette az önzés és a túlzott önbecsülés szökken szárba a tehetség talaján. Lennénk nyájnép, csendben lehorgadt fejjel vonulnánk árkon-bokron át, a vezérkos után, de ott, ahol mindenki vezérkos akar lenni, százfelé fut a nyáj. S a szétszóródott nyájat hamarább támadják meg a farkasok. Egyénieskedésünk, túlzott önérzetünk kihívása a sorsnak, fölösleges erőpazarlás és napjainkban már nem lehet a várból való meglepő kirohanásokkal támadni az ellenséget. Hibáink és tévedéseink látványa szaporítja sorainkban a közömbösöket. Közönyöseink sorfala között futkosnak előrehátra lelkesedőink. Velük fut minden rokonszenvünk. Ó, mennyire szeretnék megállítani őket, rendezni soraikat és kiegészíteni hiányos felszerelésüket. De minden igyekezet hiábavaló, megállíthatatlanul futnak, szélmalommal és mesealakokkal hadakoznak, s a komoly cél előtt halálos-fáradtan hullanak a porba. Miért nem tudtuk éveken át a lelkesedőket a tájékozottak iskolájába íratni, hogy egymást kölcsönösen tanítsák és a tanfolyam végén, mint tájékozott lelkesedők-lépjenek emigrációnk kanyargó útjaira? Miért nem lehet hosszú időre egymásra hazni és kezet fogni? Miért van emigrációnk legtöbb egyesületénél és intézményénél az a gyakorlat, hogy csak egy-két, vagy legjobb esetben féltucatnyi lelkesedő végzi a munkát? Miért nem tudják megmozgatni a közömbösöket és miért fordulnak el a tájékozottaktól? Miért nem lehet a tájékozottak kritikáját tanácsként elfogadni és miért kell benne mindig rosszindulatú gáncsvetést látni? Jöjjenek végre a kormányosok! Nem olyanok, akik még ma is, sok keserű tapasztalat után, egy párt, vagy egy személy mögé akarják terelni a magyarságot. Magyar hajónk kormányosa a világ egyetlen országában sem fogadhat el utasításokat egy számunkra idegen párttól. (És melyik nem idegen?) Nem fogadhat el rendeleteket egyetlen másfajú személytől és nem szállíthatja testvéreit egy idegen csoport táborába. Amerika alapításának kétszázadik évfordulója, a francia gloire, a német gazdasági csoda, vagy az angol királynő kegyes mosolya, még a Kárpát-medencében is ezer esztendősnél idősebb népünknek nem jelentenek sem célt, sem hódolatra méltó nagyságot! A mi célunk nem a pártok tömjénezése, szavazatok szállítása, politikai kártyajáték. A mi célunk csak egy lehet: nemzetünk szolgálata! Ki meri tagadni, hogy a Potomacnál, a Szajnánál, vagy a Themse partján, az Atlanti-, vagy a Csendes-óceánnál is lehet a magyarságot szolgálni? Ki meri elhitetni velünk, hogy csak annak a lapjára lehet föltenni egész népünk ügyét, aki a legnagyobbat ígéri azzal a hátsó gondolattal, hogy úgysem fogja teljesíteni. Kelet és Nyugat egyaránt sokat hazudott nekünk, hétköznapokon és választások előtt is. Miért kellene ma a hazugságok áradatában — inkább hinni, mint azelőtt? Álljanak félre azok, akik újra beültetnének a történelem naívjainak padjába — azért, hogy idegen célok szolgálatába sorozzanak. Jöjjenek végre a hűséges kormányosok, akiknek van szakértelmük és iránytűjük is ahhoz, hogy hajónkat vezetni tudják. Ha nem is találunk kapitányt, a kormányosok összehangolt szakértelme és népünk nagysága előtti alázata csendesebb tengerre vezethet minket és közelebb az ígéret földjéhez-Addig pedig dolgozzunk és nemcsak gyermekeinket, de unokáinkat is tanítsuk arra, hogy a Seregek Urához magyar nyelven imádkozzanak! TARTALOMJEGYZÉKÜNK. — A Krónika 1978-as évfolyamának tartalomjegyzékét e januári számunkban közöljük. Elég sokan vannak Olvasóink között, akik a Krónika számait megőrzik, azzal a szándékkal, hogy díszes kötésben helyezhessék el az egyes évfolyamokat könyvespolcokon. A tartalomjegyzéket e januári számunk belső középső oldalán közöljük, eltérő (római) számozással. A tartalomjegyzék így könnyen kiemelhető, s az előző (1978) évfolyam bekötésekor a könyv elejére kerül. A Könyvtárunknak dolgozó könyvkötőüzem 10 dollárért készíti el a könyvet, keménytáblás kötésben. Ha kedves Olvasóink igénybe akarják venni közvetítésünket, megőrzött példányaikat adják le a Kultúrközpont irodájában és fizessék meg a bekötés díját. Mihelyt a könyv elkészül, azonnal továbbítjuk Olvasóinknak, s így a Krónika valóban szép dísze lesz családi könyvtáruknak. KRÓNIKA 3 1979. JANUÁR