Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
brit-francia-izraeli katonai támadás még a politikai analfabéta előtt is megmutatta, hogy a két európai nagyhatalom, Anglia és Franciaország, a magyar események tüzén kívánta megsütni saját imperialista pecsenyéjét, hisz ezt a háborút egyes egyedül a Szuezi-csatorna visszaszerzése érdekében indították. A védelem magyar kísérlete Vannak, akik Nagy Imrét a november elsejei proklamációjáért hibáztatják és szemére vetik, hogy nyilatkozatával „túllőtt a célon”; korai volt Moszkvát így kihívni, az eseményeket fékezni és nem gyorsítani kellett volna. Akik így vélekednek, azok nem ismerik az események összefüggéseit. A szovjet katonai intervencióhoz az első lépést Moszkva tette meg. Nagy Imre csak védekezett, amikor a Varsói Szerződést felmondta, gondolván, hogy ezek után a Szovjetuniónak semmi törvényes alapja nem lehet politikai erőszak alkalmazására, még kevésbé arra, hogy csapatokat vezényeljen Magyarországra. Az ország semlegességének kikiáltásával pedig Moszkva tudomására kívánta adni, a magyar kormány nem akar ezek után sem a NATO-hoz, sem pedig más nyugati politikai vagy gazdasági érdekközösséghez csatlakozni. Végül hadd mondjuk ki azt is: Nagy Imre november elsejei proklamációja a következő napok eseményein mit sem változtatott. A forradalom eltiprása Moszkvában legkésőbb október 30-nak éjszakáján elhatározott dolog volt — ezen a magyarok saját erejükből semmit sem tudtak változtatni. A szovjet kormánykörök a következő napokban megtévesztő, kétkulacsos politikát folytattak. Nagy Imrét abban a hitben hagyták, hogy hajlandók vele továbbra is tárgyalni, sőt november 3-ára magasrangú szovjet tábornoki küldöttség jött a Parlamentbe, hogy ott a szovjet csapatok magyarországi elvonulásáról tárgyaljon, miközben három napon keresztül szinte szünet nélkül áramlottak újabb és újabb szovjet csapatok az országba. Utólag már tudjuk, hogy november 3- ára, (amikorra a felvonulás befejeződött), tíz hadosztály, köztük túlnyomó részt páncélos hadosztályok várták a támadó parancs kiadását. Az orosz támadás politikai előkészítése Politikai vonatkozásban is gondoskodott a Kreml arról, hogy az eseményeknek a maga szempontjából kedvező fordulatot adjon. November 2-án egy utcai találkozás során (egyes verziók szerint) szinte elrabolták Kádár Jánost, akit a Nagy Imrét követő, szovjet szuronyokkal megtámasztott kormány elnökévé akartak tenni.* Kezdetben Münnich Ferencnek szánták ezt a szerepet, de aztán a szovjet illetékesek hamar belátták, hogy a spanyol polgárháború és a Komintern veteránját, Münnichet alig ismerik az országban, míg Kádár János,a Rákosi-terror börtönét megjárt és ott megkínzott, és nem utolsósorban nem is moszkovita, proletár . Nemrégiben jelent meg Csonka Emil „A forradalom oknyomozó története, 1945—1956” című könyve. — A november elsejei, csütörtöki minisztertanácsról, Kádár János felszólalásáról és „eltűnéséről” így számol be: „A beszéd szavait mindenki készpénznek vette. Feltűnő csak az lehetett, bár akkor ez senkinek sem tűnt fel, hogy Kádár, aki Nagy Imre sorsdöntő, történelmi beszéde után szólalt meg, egyetlen szóval sem utalt Magyarország semlegességére és a nagyhatalmak felé tett lépésekre. — Néhány óra múlva Kádár János Münnich Ferenccel együtt ismeretlen céllal eltávozott. .. Sofőrjük, mikor visszatért, elmondta, hogy mindkettő kiszállt a szovjet követség közelében és átszállt egy már ott várakozó kocsiba. Az volt a benyomása, hogy minden elő volt készítve.” (466. oldal.) Maléter Pál (itt még ezredes) és Tildy Zoltán október végén látogatást tesznek a Nemzeti Kormány megbízásából Mindszenty József hercegprímásnál. 1980. NOVEMBER