Krónika, 1983 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
»oooooeoosooooooooooocoooooooooeocoooooeooooocaoooooooooOBBOOBiiioooooooooooooooooaw sadalmi-gazdasági programot ajándékozott, — amelyet megvalósíthatnak, ha elkövetkezik hazájuk felszabadulása a szovjet megszállás alól. ” Itt a válasz a kérdésre: miben remélhetünk? — Abban, hogy az eszme több, mint a fegyveres hatalom. A történelem tanulsága szerint: a gondolatot, a korszerű eszmék történelemformáló erejét ideig-óráig le lehet fojtani, de az végülis győzedelmeskedik. 1956 fegyveres forradalmát leverte a szovjet túlerő, de eszméi ma is élnek és hódítanak. A mai magyar fiatalok, mint a moszkovita telepítésű rendszer ellenzéke öntudatosan vagy öntudatlanul 1956 eszméit hirdetik, azok megvalósításáért harcolnak. Tehát: lehet, szabad, sőt, kötelességünk remélni 1956 irányt mutató eszméiben! A magyar 1956 igazsága Lomax könyvének befejezésében megvédi 1956 igazát, amikor így ír: „Gyakran hangzott el az a vád, hogy a magyarok túlléptek a lehetőségek mesgyéjén 1956-ban, amikor visszaállították a többpártrendszert, kikiáltották a semlegességet és kiléptek a Varsói Szerződésből. Az idő a magyaroknak adott igazat! ...A csehek 1968-ban hűek maradtak az egypártrendszerhez, a Varsói Szerződéshez és a szovjet legázolta őket. a lengyelek 1980-81- ben a szabad választásokat és a teljes nemzeti függetlenség követelését elvetették, mint irreális óhajokat, hogy elhárítsák a szovjet beavatkozás veszélyét, csak független szakszervezetet akartak, és Moszkva — a maga lengyel helytartói által — megsemmisítette a Szolidaritást.” ,,A cseh és a lengyel vereségnek tanulsága, hogy az erőpróba Moszkvával nem kerülhető el, a kommunistákkal nem lehet alkudozni. A magyar forradalmat, szabadságharcot leverték, de a szelleme továbbra is él és hat, nemcsak mint hősies próbálkozás, hanem mint eleven mintakép és ihlet azok számára, akik egy teljesen új, demokratikus társadalom megalkotásán munkálkodnak." Újévi és „örök” magyar programunk Adva van tehát az újévi és „örök” magyar programunk: 1956 októberének és novemberének eszmei örökösei vagyunk mi magyarok! A magyar függetlenség, hazánk felszabadulásának követeléséből egy jottányit sem engedünk. Többpártrendszerű, szabad választásokon alapuló, parlamentáris, semleges Magyarországot akarunk. Ezek az alapvető politikai követeléseink. Társadalmi és gazdasági síkon is 56 iránymutatását kell követnünk, amely Lomax szavai szerint: „példamutató lehet az egész világ számára.” Hogy ez talán csak álmok kergetése? — Lehet, hogy mindez 1983-ban is csak álom marad. De a történelem tanítása az, hogy az emberiség fejlődését az álmok, az eszmék, a gondolatok vitték mindig előre. Csak az a lényeg, hogy legyenek az álmokban, terveknek, az eszméknek, a gondolatoknak mindenre elszánt hívei, hirdetői és „az idők teljében” megvalósítói. Ilyen szellemben kívánunk a Krónika olvasóinak, — minden magyarnak határokon innen — és túl boldog magyar újesztendőt! Enyhülés kél és száll a szív viharja Mint a tenger része; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört. Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló deszka-szálhoz; Ma fölöttem és alattam Ég és tenger sima; Zöld Ügetnek lombja bókol Felém, mintegy híva. — Nem törik a szenvedő szív Oly könnyen darabbá. Csak ellágyul, s az örömre Lesz fogékonyabbá. Mint egy lankadt földművesnek Pihenő tanyája: Kész boldogság lesz neki a Szenvedés hiánya. Nincsen olyan puszta ínség Hogy magának benne A halandó egy tenyérnyi Zöld virányi ne lenne; És ha ezt a szél behordta Sivatag fövénnyel: Megsiratja... de tovább megy Örökös reménnyel. — Sivatagja életemnek! Van pihenő rajtad; Vészes hullám! szívhajómat Nem szünetlen hajtod; Ha nehéz bú és nehéz gond Rossz napokat szerze: Kárpótolja a nyugalom Enyhületes perce. Arany János Peooooooooooooooooooooeooooooooeoocooooociooooocoooooooooooooooooooooooooooooooooooo< KRÓNIKA 5 1983. JANUÁR