Krónika, 1983 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

»oooooeoosooooooooooocoooooooooeocoooooeooooocaoooooooooOBBOOBiiioooooooooooooooooaw sadalmi-gazdasági programot ajándékozott, — amelyet megvalósíthatnak, ha elkövetkezik hazájuk felszaba­dulása a szovjet megszállás alól. ” Itt a válasz a kérdésre: miben remélhetünk? — Ab­ban, hogy az eszme több, mint a fegyveres hatalom. A történelem tanulsága szerint: a gondolatot, a korszerű eszmék történelemformáló erejét ideig-óráig le lehet fojtani, de az végülis győzedelmeskedik. 1956 fegyveres forradalmát leverte a szovjet túlerő, de eszméi ma is élnek és hódítanak. A mai magyar fiatalok, mint a moszkovita telepítésű rendszer ellenzéke öntudatosan vagy öntudatlanul 1956 eszméit hirdetik, azok megvalósításáért harcolnak. Tehát: lehet, szabad, sőt, kötelességünk remélni 1956 irányt mutató eszméiben! A magyar 1956 igazsága Lomax könyvének befejezésében megvédi 1956 igazát, amikor így ír: „Gyakran hangzott el az a vád, hogy a magyarok túlléptek a lehetőségek mesgyéjén 1956-ban, amikor visszaállították a többpártrendszert, kikiáltották a semlegességet és kiléptek a Varsói Szerződésből. Az idő a magyaroknak adott igazat! ...A csehek 1968-ban hűek maradtak az egypártrendszerhez, a Varsói Szerző­déshez és a szovjet legázolta őket. a lengyelek 1980-81- ben a szabad választásokat és a teljes nemzeti függet­lenség követelését elvetették, mint irreális óhajokat, hogy elhárítsák a szovjet beavatkozás veszélyét, csak független szakszervezetet akartak, és Moszkva — a maga lengyel helytartói által — megsemmisítette a Szolidaritást.” ,,A cseh és a lengyel vereségnek tanulsága, hogy az erőpróba Moszkvával nem kerülhető el, a kom­munistákkal nem lehet alkudozni. A magyar forradalmat, szabadságharcot leverték, de a szelleme továbbra is él és hat,­­ nemcsak mint hősies próbál­kozás, hanem mint eleven mintakép és ihlet azok számára, akik egy teljesen új, demokratikus társadalom megalkotásán munkálkodnak." Újévi és „örök” magyar programunk Adva van tehát az újévi és „örök” magyar programunk: 1956 októberének és novemberének eszmei örökösei vagyunk mi magyarok! A magyar függetlenség, hazánk felszabadulásának követeléséből egy jottányit sem enge­dünk. Többpártrendszerű, szabad választásokon alapuló, parlamentáris, semleges Magyarországot akarunk. Ezek az alapvető politikai követeléseink. Tár­sadalmi és gazdasági síkon is 56 iránymutatását kell követnünk, amely Lomax szavai szerint: „példamutató lehet az egész világ számára.” Hogy ez talán csak álmok kergetése? — Lehet, hogy mindez 1983-ban is csak álom marad. De a történelem tanítása az, hogy az emberiség fejlődését az álmok, az eszmék, a gondolatok vitték mindig előre. Csak az a lényeg, hogy legyenek az álmokban, ter­veknek, az eszméknek, a gondolatoknak mindenre elszánt hívei, hirdetői és „az idők teljében” megvalósítói. Ilyen szellemben kívánunk a Krónika olvasóinak, — minden magyarnak határokon innen — és túl boldog magyar újesztendőt! Enyhülés kél és száll a szív viharja Mint a tenger része; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört. Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló deszka-szálhoz; Ma fölöttem és alattam Ég és tenger sima; Zöld Ügetnek lombja bókol Felém, mintegy híva. — Nem törik a szenvedő szív Oly könnyen darabbá. Csak ellágyul, s az örömre Lesz fogékonyabbá. Mint egy lankadt földművesnek Pihenő tanyája: Kész boldogság lesz neki a Szenvedés hiánya. Nincsen olyan puszta ínség Hogy magának benne A halandó egy tenyérnyi Zöld virányi ne lenne; És ha ezt a szél behordta Sivatag fövénnyel: Megsiratja... de tovább megy Örökös reménnyel. — Sivatagja életemnek! Van pihenő rajtad; Vészes hullám! szív­hajómat Nem szünetlen hajtod; Ha nehéz bú és nehéz gond Rossz napokat szerze: Kárpótolja a nyugalom Enyhületes perce. Arany János Peooooooooooooooooooooeooooooooeoocooooociooooocoooooooooooooooooooooooooooooooooooo< KRÓNIKA 5 1983. JANUÁR

Next