Krónika, 1985 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7-8. szám
A Toronto Historical Board a budapesti Operaház megnyitásának századik évfordulója alkalmából a Spadina-házban fogadást rendezett. Rékai Kati író és Ormay József, a Kultúrközpont elnöke tartottak rövid megnyitó beszédet, majd Erkel Ferenc "Bánk bán" c. operájából — melyet az eredeti megnyitás alkalmával adtak annak idején elő — Tessényi János a "Keserű bordalt”, Barbara Collier énekművésznő pedig "Melinda tiszaparti áriáját" adta elő, e sorok írója kíséretével. Miután Johann Strauss "Cigánybáróját” is ugyanabban az évben mutatták be Bécsben is, Pesten is, Tessényi “Zsupán belépőjét” is előadta. E sorok írója nem szeretné, ha szerénytelenséggel vádolnák, ha most megemlíti, hogy a TV Ontario részéről újabb megbízást kapott egy rövid dokumentumfilm megzenésítésére. A film az Oliver’s Restaurantot mutatja be és valószínűleg januárban kerül bemutatásra. A St. Lawrence Centre jövő évi műsora nagy magyar felvonulást ígér. Fellépnek: a Bartók-vonósnégyes, a Takács-vonósnégyes, Fischer Anni és újra Schiff András, akiről John Kraglund végre jót is írt. Reméljük, hogy az időjárás nem szól bele és mindnyájan ott leszünk. Dr. Légrády Tamás A TORONTÓI MŰVÉSZ SZÍNHÁZ ÉVADZÁRÓ ____ ELŐADÁSA ____ A torontói magyarság egyik büszkesége, az emigrációnk egyedülálló állandó színháza, nagy sikerrel zárta immár huszonhetedik évadját. Neil Simon, a világhírű színműíró „Csalni tudni kell” című darabja került előadásra. A neves szerző különösen híres a bravúrosan szellemes párbeszédeiről, frappáns helyzetalakításairól, és természetesen darabjaiban a főszerepeket mind a színházakban, mind a mozivásznon a leghíresebb színészek alakítják. Csak nagy tehetségű és bátor színházigazgató vállalkozhat arra, hogy egy ilyen zsánerű darabot magyarul előadjon. Nos, Kertész Sándor (igazgatói, rendezői és főszereplői minőségben is) kiválóan oldotta meg a bemutató feladatát. Ennek a darabnak különös ízt adott Áchim András ragyogóan sziporkázó, az eredetihez bravúrosan alkalmazkodó, mégis magyar szellemességgel gazdagon díszített fordítása. Nagyfokú írói készség és mindkét nyelv "lelkének” pontos ismerete szükséges ilyen fordítási produkcióhoz. A színdarab témája: egy középkorú férfi, aki még sohasem vett részt kalandban, szeretné egyszer megízlelni a férfi hűtlenség élményét. A három felvonásban három különböző karakterű hölggyel tesz kísérletet, de mindig sikertelenül. Nemcsak a környezet, de maga a főszereplő is (Kertész), felvonásról felvonásra változik, egyre magabiztosabb, de mégis félénk az elhatározásban, és a darab végén, szinte felszabadultan hívja feleségét a „találka” színhelyére. — Egészen kiváló jellemábrázolásoknak voltunk a tanúi. 1985. JÚLIUS - AUGUSZTUS A hölgyek egymást múlták felül. Demján Mária elegáns megjelenése és a randevúkban való, ügyesen megjátszott jártassága zavarba hozza a férfit. A nagyvonalú nő sajnálkozva, de megértően hagyja magára a póruljárt „csábítót”. Az alakítás kiváló, elegáns, s méltán aratott nagy sikert. A sikertelen kis bárénekes hölgyikét alakító Győry Klotild már a kissé rutinosabb „csábítóval" találkozik, de a leány frivolsága elriasztja hősünket, s itt is „füstbe száll” a nagy kaland. — Győry Klotild kacérságával, kiváló zsargon-beszédjével hűen érzékeltette a jellemet, melyet a szerző elképzelt. Nagyon tehetséges, mulatságos, magával ragadó alakítás volt. A közönség hálásan értékelte. A harmadik felvonásban emelkedik csúcspontjára az előadás. Itt hősünk, felesége legjobb barátnőjét bírja rá a titkos légyottra. Szécsi Kató alakítja az asszonyt, aki szintén változatosságot keres, de éppen úgy nem tud csalni, mint ahogy valójában a kalandot kereső férfi sem. Szécsi és Kertész játéka itt minden pillanatban a maximálisát nyújtja. — Akarnám is, nem is, szeretném, de nem lehet, kacérság és félelem, csaló azért is és bátortalanság... Amit ez a két művész itt nüanszokban, mimikában és párbeszédek remek formálásában produkált, azt méltán nevezhetjük a színjátszás magasiskolájának. Már huszonhét éve — a hálás nézők nevében azzal szoktuk befejezni színházi beszámolóink sorait: köszönjük az estét Kertész Sándornak és társulatának. Ez már elcsépelt. Inkább várjuk és elvárjuk a következő évadot. De azért mégiscsak köszönjük. Dr. Takách Balázs KRÓNIKA 25