Krónika, 1986 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Haynalné Kesserű Zsuzsánna (Argentina): Az emigrációs sajtóról — Ahogyan egy középnemzedékbeli látja — Nem lehet eleget hangoztatni: a szabadvilági magyarság sokrétű — és jó, hogy ez így van. Hiszen a minket körülvevő világ is sokoldalú, s így ki-ki megtalálhatja a maga “szereposztását", abban dolgozhat a magyarságért és külön-külön körökben mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy saját elképzelése szerint cselekedjék a magyar nemzet érdekeinek javára. A lényeg egyrészt az, hogy nemes cél vezessen bennünket, másrészt pedig, hogy személyi síkon legyünk egymás nézeteivel szemben toleránsok. Ne feszítsük a másikat keresztre azért, mert nem éppen azt az eljárást vagy módszert választotta, mint ami a magunk megítélése szerint az egyedül helyes és követendő út. Itt nem csak a múlt politikai színskálájából származó különbségekre gondolok, hanem azokra a személyekre, akik a jelenben mindinkább kiéleződő, egymással olykor élesen szembekerülő nézeteket vallanak és mint ellenfelek kezelik egymást. Ne beszéljünk rébuszokban: ma a fő probléma a magyarországi kapcsolatok terén adódik, és tombol az ellentét a két tábor közt. Egyrészt vannak olyanok, akik csupán meg akarnak maradni magyarnak, fraternizálnak a magyarországi rezsimmel, megelégszenek az egyirányú kultúr­­cserével,­­ másrészt pedig a velük szembenállók, akik a politikai meg-nem-alkuvást, föltétlen kritikát vallják a helyes magatartásnak. Azonban mind a két tábornak adódhat olyan képviselője, aki az egyetemes magyar érdekek szempontjából pozitív eredményeket könyvelhet el. □ Ne legyen félreértés: nem a maradéktalan egységet, egymás nézeteinek tökéletes asszimilálását kérem. Hanem azt, hogy ki-ki keresse meg a maga vonalát, találja meg az egyéniségének leginkább megfelelő szerepkört és miközben ott működik és kitart elveinél, ismerje el, hogy azoknak is, akik más szerepkörben dolgoznak és más látószögből közelí­tik meg a problémákat, lehetnek útjaik, melyek — esetleg! — a magyar nemzeti érdekek szempont­jából értékesnek bizonyulhatnak. Egymás iránti tiszteletünk akkor lesz szilárd, ha nem ugrálunk az egyik szerepkörből át a másikba (hiszen mind­egyiknek megvannak a világosan meghatározható külön játékszabályai és hát ezek szerint színt kell vallani!), hanem következetesen megmaradunk a nekünk kijáró “beosztásban". Ismétlem: toleranciát kérek személyi síkon és egymás fölfogása iránt, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne legyen saját kiforrott világnézetünk. Ellenkezőleg: ez igen szükséges! Hogyan jutunk el egy megalapozott világnézethez? Leginkább szabadságban, egy pluralista rendszeren belül, ahol hozzáférhetünk minden színezetű információhoz. EH És itt következik az emigrációs sajtó szerepe. Légjogosultságát nem kifejezetten a nap mint nap adódó hírek földolgozásában, hanem inkább gon­dolatok terjesztésében látom. Vegyük a szabadföldi magyar sajtót. Könnyűszerrel észlelhetünk különbségeket például az Itt-ott, Kanadai Magyarság, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Krónika, Nemzetőr, Új Hídfő, Új Látóhatár újságok és folyóiratok között — hogy dél-amerikai Hírlapunkon kívül csak néhány (abc-sorrendbe helyezett)­ példát említsek. Nemcsak az a különbség, hogy hetente vagy havonta vagy még ritkábban megjelenő lapokról van szó. Hanem az, hogy irányvonaluk nem föltétlenül egyeztethető, sőt olykor egyenesen üti egymást egyes kérdésekben. Baj ez? Nem! Inkább az lenne a baj, ha mindegyik ugyanazt fújná. Mindegyiknek megvan a vonala — és ez a lényeg, így van ez rendjén! Mindegyik a saját szerepkörében működik, a megszabott játék­szabályok szerint. Eszerint meg is van mindnek a maga előfizetőtábora, és ha egy olvasónak nem tetszik az irányvonal, odébbállhat, megkeresheti a saját szájaízének jobban megfelelő sajtóterméket. Ez a politikai pluralizmus egyik fő előnye. Pontosan ez az, ami ma Magyarországon nincs. S most közeledünk az egyik feladatkörhöz, amit az emigrációs magyar sajtó hivatott betölteni és amit sok esetben el is lát, mert szabadságban él. Olyan témákat kell szellőztetnie, amiket Magyarországon nem lehet, vagy ha igen, csak földalatt, szamizdat­­módra, korlátozva. Független kritikus pozícióját a magyarországi rendszerrel szemben semmi áron fel 1986. JANUÁR MAGYAR KRÓNIKA TELEVÍZIÓ Az adások időpontja 1986 januárjától a következő: Rogers Cable 10-es csatornán: minden vasárnap délután 1 órakor. Graham Cable 10-es csatornán: minden hónap első és harmadik csütörtökén este 9:30 órakor, s e napokat követő hétfőkön 5:30 órakor. KRÓNIKA 5

Next