Krónika, 1987 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Gaál Gyula: Egy szép és bátor magyar asszony A Krónika 1986. évi júliusi számában közöltük Gaál Gyula „A világ ösvényein” című írását. Ennek első szakaszában említi azt a jelenetet, amikor 1858 decemberében Samuel White Baker, a későbbi években világhírt szerzett Afrika-utazó, a bulgáriai kikötővárosban, Vidinben, találkozott Sass Flórával, egy 17 éves magyar leánnyal. Akkoriban még e város a török fennhatóság alá tartozott. A Baker-család történetét ismertető emlékiratok szerint Flóra a magyar szabadságharc leverése után érkezett nevelőnőjével és több más magyar menekülttel a dunai kikötővárosba. Gyermekkorának mostoha sorsa az említett találkozással olyan új irányt vett, amely őt is az európai hírű asszonyok sorába emelte.) Az Albert-tó felfedezése A XIX. század volt az afrikai felfedezések és gyarmatosítások hőskora. Több kiváló angol vett részt a fekete világrész belsejének feltárásában. Ezek közé tartozott Samuel White Baker (1821-93), akit a felfedezések története „Baker of the Nile” néven említ. Gazdag családba született, kitűnő nevelést kapott, nyelvek iránti adottsággal és átlagon felüli írói készséggel rendelkezett. A szakállas, középtermetű, magabiztos, mérhetetlen energiával megáldott, szívós természetű Baker már 37 éves, négy esztendeje özvegy, négy gyermek apja és Dulip Szing maharadzsa társaságában éppen egy balkáni vadászatra készült, amikor a török birodalomhoz tartozó, bulgáriai Vidinben sérült utazóbárkájának a rendbehozatalára várakozott, 1858 decemberében. Pesten bérelte és alakíttatta át a 20 méter hosszú bárkát, de most a dunai jégtáblák megrongálták, s ez alkalmat adott a Sorsnak, hogy egy véletlen találkozással teljesen megváltoztassa két ember életét. Hls találkozás másik részesének az életéről egyelőre nem sokat tudunk. Sass Flórát (1841- 1916) a Baker-család okmányai angolosan Florence Barbara Mary Finnian von Sassnak nevezik. Ebben az időben magyarok is éltek a szűk utcájú, vályogházas Vidinben, akik a szabadságharc bukása után hagyták el hazájukat. Úgy hírlett, hogy Flóra szüleinek földbirtokai voltak Magyarországon, apját és bátyjait a fellázadt román parasztok ölték meg az akkor hat éves kislány szeme láttára, őt azonban nevelőnőjének sikerült átszöktetni a határon és azóta a menekültek között éltek. A nevelőnő később elmondta, hogy Flóra apja a nemes Sas vagy Sass család sarja volt, az akkori nyomozás szerint az 1701-ben I. Lipót által nemességre emelt Sas András és Pál leszármazottja. A fiatal Flóra beszélt magyarul és németül, később megtanult arabul, majd angolul, de magyar akcentusát az élete végéig megtartotta. Vallása szerint katolikus volt, de a házassága után protestáns lett. Mintegy tíz év után (tehát 1858 körül), a nevelőnője férjhez ment s a 17 esztendős leány egyedül maradt. Életkörülményei ekkor hamarosan megváltoztak. Feltehetően a szállásadója, vagy az őt befogadó család, bizonyára anyagi okokból szeretett volna túladni rajta, s úgy látszik, ennek legegyszerűbb módját egy jómódú törökhöz való férjhezadásban látták. Az akkori tanúk Flórát kimondottan szépnek — tehát nem csupán csinosnak — írják le, amit a később készült fényképei is bizonyítanak. A karcsú, szőke hajú, sötét szemű, magáramaradt, megrettent lány szívbemarkoló látvány lehetett, amikor az utcán, a járókelők előtt alkudoztak rá a törökkel. A hangos jelenetre a sétálgató Samuel Baker és a maharadzsa kíváncsian megálltak. Baker csupán egy Lady Baker — Sass Flóra 12 KRÓNIKA