Nemzeti Újság, 1987 (4. évfolyam, 1-22. szám)
1987-06-01 / 9. szám
Dr Endrey Antal legszebb könyve: A MAGYAR ARCHIREGNUM A magyar birodalom története a honfoglalástól Budavár elestéig (896-1541) Számos illusztrációval és térképekkel Ára 18 dollár postázva Megrendelhető: Dr. A. Endrey, Eastways Rd., Fish Creek, Vic 3959 15. oldal 1987. június 1. Ló Bernát: Az elkésett “vonatos” Az idő, ma. Három emigráns magyar megérkezik a richmondi Co-operative Magyar Ház Szövetség évi tisztújító közgyűlésére. Mindhárman részvényesek. Az első, vadonatúj hófehér Mercedes kocsival érkezik, a második, alig használt Volkswagennel, a harmadik, vonaton. Életkorban mindhárman túl vannak már a hatvanon. Negyven évvel ezelőtt egyenlő esélyekkel indultak száműzött életük felé. Mindhárman darokszobában laktak és félbevágott konzervdobozokat használtak hamutálnak. Ma, három emigráns társadalmi osztályt képviselnek: a “mercédeszeseket”, a “volkswageneseket” és a “vonatosokat”. Ha egyenként megkérdezzük a három típust: hogy csináltátok? Ezerféleképpen tudnak válaszolni. Az izgalmas történeteik címe lehetne: “A konzervdoboz hamujábtól a Mercedesig, a Volkswagenig, vagy a harmadosztályú vonatig.” Az első csoport nagy többsége bevallja: - Olyan ez, öregem, mint a kommersz kártyajáték. Nem elég tudni, lap is kell hozzá. Vagy éppen fordítva. Nem elég a szerencse, tudni is kell barátom. Névjegykátyájukon a nevük alatt foglalkozásként gyakran ez áll: INVESZTOR. Pénzbefektető. Ha találkoznak, a “vonatos” csak nézi, forgatja az ilyen névjegyet. Rendszerint nem szól semmit, csak magában gondolja: no hát, ez is egy foglalkozás. Hogy ez nekem nem jutott eszembe. Persze szegény “vonatosnak” sok minden nem jutott eszébe az elmúlt negyven év alatt. Csak látja, hogy vannak, kiknek tyúkok tojták a Mercedes kocsit, másnak a parcellák. Lám, milyen egyszerű lett volna, gondolja. Csak egy nagy darab földet kellett volna megvenni harmincöt évvel ezelőtt. Bagóért. Valahol ott, ahol a kutya se élt akkor, ahol senkinek se kellett a föld, ahol “utánna hajigálták” a vevőnek az ingatlant - és ahol ma kertváros virul... Persze a “volkswagenesek” is tudnának mesélni. Bár az ő történetük közel sem ilyen izgalmas és érdekes. De ehhez a kocsihoz is ezerféleként lehetett hozzájutni. Mostanában közülük némelyik haza is kerül, és ilyenkor egy-két hétre valahol Mátészalkán ő is “mercédeszes” lesz, mint a mesebeli alak, akit egy napra királlyá varázsolnak. A harmadik, a “vonatos”, az meg csak bumlizik éveken át. Hétvégeken újrarendezi a bélyegalbumát, lehordja a kutyáját, ha megint lespriccelte a jégszekrény sarkát - és már régesrégen lemondott arról, hogy valamikor is “volkswagenes” legyen. Mert harminc-negyven év után már lecsitultak a kenyérharcok. Mindenki berázódott már a saját helyére. Van kinek még eszébe jut néha-néha a múlt, a konzervdoboz hamutál, de legtöbben már végleg elfelejtették. Igaz, a szerencse is forgandó. Van aki alól egy vigyázatlan, nem várt pillanatban kiszalad a Mercedes, és ilyenkor marad a vonat... Más viszont már erősen kopaszodik, mikor szélesen mosolyog rá FORTUNA istenasszony... Bandi barátom például “vonatos” volt évtizedeken át. Aztán egyszer csak váratlanul eltűnt közülünk. Megtudtam, hogy tengerentúl próbált szerencsét. Évekkel ezelőtt fel is kerestem egyszer. - Mi újság, Bandika? - kérdeztem a találkozás első boldog pillanatában. - Jaj, nagy újságról számolhatok be. Komoly barátnőm van... - Nono! Ez tényleg nagy újság. Aztán milyen? - Klassz... - De mégis... - Hát, igaz hogy félméterrel magasabb, mint én, félmázsával nehezebb is, de FÉLMILLIÓVAL TÖBBJE VAN mint nekem... Lám, van akiből így lesz “mercédeszes”. Ha késve is... Endrey Antal: A Vavrinecz lányokhoz Testvérhúgom öt szép leányához és kis menyéhez, kik hatart már tizenöt unokát szültek pusztuló nemzetünknek Áldott kis anyák hétszer szép csillagok gyermekkoszorúval ékes termőágak tavaszba nyíló ablakok életekben hozzátok a nyarat a feltámadást nemzetem életét