Tájékozatató Szolgálat, 1979 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1979-04-01 / 1-2. szám

TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLAT 4évf.1.-2.sz. 1979apr.-május KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR Európai Kedves Olvasóim " Nehéz ma igaz utánjárni,­ de lehet!" (TELEKI Pál gróf ) " Rendet kell teremteni Középeurópában !"-cikksorozatunk után ideje, hogy azon ia elgondolkozzunk, hogy mit kell nekünk, szabadvilági magyaroknak ten­­ Bünk . Mivel járulhatunk hozzá mi ehhez a " Rendcsináláshoz" 7 - A nemzetközi helyzet rohanó változása, közös kereszutunk s az új Világ szemeink előtti, lé­­legzetállító sebességű kibontakozása cselekvésre kell, hogy ösztönözzön bennün­ket is. Aki ma is tétlenkedik,az menthetetlenül " lemarad". A rendelkezésre ál­ló idő szü­ksége kétféle természetű " gazdálkodást " követel a szabadvilági ma­gyarság vezetőitől! (a) Térbeli megfontolás és megállapításaink után " prioritás-listát" kell készí­tenünk mindazokról az " idekinti" feladatainkról, amelyeket idejében, sorban meg kell oldanunk. (b) Hogy eme főfeladatainkat mennél gyorsabban elvégezhessük, azokat egymással párhuzamosan dolgozó munka­közösségeknek kell kiutalnunk. Mindkét irányú és természetű ( időt mentő ) szervezési munkánk előfeltétele an­nak a megállapítása, hogy KI, MIT, MIKOR, MIÉRT,HOL és MIVEL végezzen el ? (Né­­met nyelven a “bűvös" 6 "W" : wer, was, wann,warum,wo­und womit ?)­Vegyük sorra ezeket a kulcs­kérdéseket : (l) K I 7 Azt mondják, hogy a szabadvilági magyarságból valami 28 vesz részt kö­zösségi munkákban. Ez ( számszerint)- ha másfél milliónak vesszük a mi "idekinti" létszámunkat,­ kb. 30.000 magyar " aktivistát" jelent. Tihozzátok szólok ma. Nagyon rövid leszek. Sokszor gondolkoztam azon, h­o­l is vannak ezek a derék magyarok,a­­kik minden eddigi külső sorscsapás és belső csalódásaik ellenére is, még mindig hajlandók áldozatos és önzetlen nemzetvédő közfeladatot vállalni és el is végezni. Ahogyan tudják, amint lehetőségeik megengedik és erőikből telik. Nem a földraj­­­zi hollétetekre gondolok itten. A mai modern technika világában alig számít vala­mit a távolság. Az elképzeléseitek, sajátos egyéni terveitek az, ami fontos és megállapítandó, mert ez az ( vélhetőleg), ami eddig elválasztott bennünket.­­ Kérdés: lehetséges-e mégis egymás mellé állnunk s megegyeznünk a további, sür­gős teendőinkben ? Miért ne ? Az igazi, végső célunkban- akik az összmagyarság nemzeti érdekeit nézzük s nem a saját egyéni pecsenyénket kívánjuk a NÉP nevé­­­ben ( de annak a kárára ) sütögetni- biztosan egyet akarunk. T.i. az összmagyar­­ságnak mielőbb lehetővé tenni, hogy végre, újból függetlenül nyilváníthassa az akaratát nemzeti JÖVŐJE felépítését illetően. Értelmes emberek között ennek a "keret- ki- és megegyezésnek" semmi de semmi ( bocsánat: csupán egyetlen ) aka­dálya van, t.i. az, hogy nem ülünk le egymás mellé, hogy végtére is megállapod­junk a nagy CÉLJAINKBAN. Az odavezető utat aztán mindenki lelkiismeretére TÖRTÉNELMI TARSASAG ÁRPÁD Tagozata

Next