Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1976 (16. évfolyam, 10-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
- 19 lé.évf.10. szám..................HUNGARISTA TÁJÉKOZTATÓ........... 1976.Október 23. lycsosabb embereiből álló küldöttség — akkor a Kongresszus lealázó bírósági tárgyalés keretében fogja attól megfosztani...S Nixon ekkor könnyek között kénytelen volt kapitulálni. Este 8-kor elhagyva a Fehér Héz tej ésdada I aku elnöki Irodáját, fölment kedvenc helyiségébe,a Lincoln—13lésterembe. Üldögélve egy ideig,hivatta Kissingert,aki mér egész nap vért s titkon örült ennek a fordulatnak,mert úgy vélte,Watergate elrontotta külpolitikai strattégiéjét. Hónapok óta aggódott a világhelyzet összeroppanásénak lehetősége miatt. Aztén nem is kedvelte az elnököt,bár annak köszönhette hogy Amerika legmegcsodáttabb embere lett. Magéban a vonzódás legkisebb mértékét sem tudta fölfedezni; egész egyszerűen buta és veszedelmes embernek tartotta. Amidőn az elnökhöz belépett,az maga elé meredve ült és ivott. Le fog mondani, mondta, mert ez lenne mindnyájunknak a legjobb megoldás. Majd külpolitikáról és világtörténelemről kezdtek filozófulni,viszszakenyeredva Nixon lemondására. Nixonnak hirtelen kételyei támadtak: ő lenne az első USA-esnök,aki lemond? — vitatta hangosan magában. — Hogy fog róla vélekedni a történelem? — szemei könnybe lábadtak. Kissinger azzal vigasztalta,hogyha mindennek vége lesz,akkor biztosan,mint békecsinálóra fognak emlékezni. Nixon zokogva folytatta: "Egy ilyen jelentéktelen betörés és milyen következmények!" Kissinger ekkor Nixont pozitív teljesítményeire emlékeztette, de ez erről most mér nem akart hallani. Egyre hisztérikusabb lett s végül térdre esett. Kissinger követte, így térdelt mindkettő a szőnyegen. Az elnök fennhangon segítségért,békéért és szeretetért könyörgött. "Az Isten szerelmére,hogyan tudta egy ilyen jelentéktelenség,mint Watergate,az elnököt szétválasztani a Nemzettől!?" — csóválta fejét reményt vesztve Nixon. Kissinger mér föl akart kelni,de Nixon tovább sirdegélt térdelve. Aztén előrehajolva,öklével csapkodta a szőnyeget s ezt kiáltozta: "Mit tettem én? Mi történt?" — Kissinger ijedten etkarolta és magéhoz ölelte. Megnyugtató bátorítással beszélt a szőnyegen gyermekként üldögélő elnökhöz,aki végül összeszedve magát,ismét helyet foglalt a karosszékben. A vihar elmsttóban volt s Nixon ismét töltött poharába. "Nehéz elhatározásokban mindig ön döntött",mondta neki Kissinger. Latba vetve rábeszélőképességét,arról próbálta meggyőzni Nixont,hogy minden idők legnagyobb békítőjeként fognak róla megemlékezni. Kissinger e pillanatban kész volt mindent mondani, egyet akart csak: ki innen!...Lehajtottak egy további pohárral. . "Talán, folytatta e Kissinger, Nixon a jövőben a Kormány tanácsadójaként, vagy rendkívüli nagykövetként tevékenykedhetnék". Ezzel kifulladt. Nixon soha ennyire nem vette igénybe. Vietnam, Kambodzsa,az URSS,Kína,mind könnyebbnek tűnt most. Térde megcsuklott ruháját izzadtság áztatta. Sietve eltűnt a Fehér Ház alagsorában,ahol másik irodája volt. Ez külügyminisztersége melletti másik megbízatásénak,a nemzetbiztonsági tanács elnöki tanácsadójának járt! Két munkatársa, Lawrence Eagleburger és Brent Scowcroft már órák óta ott várt rá. Ilyen zavarodottan és kimerülten még soha nem látták főnöküket. "Ez volt életem legfájdalmasabb eseménye s még hozzá a kezét is kellett tartogatnom..." — kezdte Kissinger, hogy élményeit közölve, könnyítsen magán. Munkatársai ámulva hallgattak. — "Henry,mondta Eagleburger,némelykor azt hittem,hogy ön nem is ember. De tévedtem, így feldőlve még nem láttam soha!" — Ekkor csengett a telefon. Az elnök volt a hívó." Eagleburger a mellékállomáson hallgatta a beszélgetést. (Ez Kissingernél szokás volt). Az elnök berúgva beszélt: "Henry,kérem,ne mondja el senkinek,hogy sírtam s gyengének mutatkoztam". —Eagleburger ezzel letette a kagylót. Nixonról már régóta rossz véleménye volt Kissingernek. — "Nixon olyan ember,mondta,akit korábban elszenvedett kudarcai uralják s aki ellenfelei hatása alatt cselekszik; akciói legtöbbnyire reakciók". — Nixon megkísérli mindenki becsapását, még azokét is,akik közelállónak hozzá,magát Kissingert is. Neki is sokat elhallgatott. Nixon szereti az elkülönülést :■ titkosódzó,szellemigen zavart... Inv jellemezte már kezdetben