Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1977 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

/FOLYTATÁS A 6.OLDALON/ .MAGYAR K­I­AD­ÁS­ ­7. évfolyam 1.szám..............................................................................1977.Január 1. Szárosi: "A liberális világkép kialakitása a zsékménykezdélke-­­­dés alapján történt,nem a népek,hanem a kiválasztott erőtszako­­­ sok egyedüli juhesznére. E tényből adódik a szükség,hogy nem­csak a szabadkőműves—p­l­utokrata—zsi­dó-marx­i­sta rendszereket kell­­ végleg felszámol­ni,hanem földgömbünk jelenlegi gyakorlati vi­lágképét is teljesen és egészében át kell a­lakítani...fel kell­­ építeni az in­ kereszmének megfelelő gyakorlati világrendszerét.­­ A nemzetközösség így felfogásunk szerint az emberiség kulté-­­ rés is,civilizatorikus és technika-gazdélkodési fej­lődésének é­­j pl fakockája...M (1 943) ^ JANUAR 6. Minden nemzetnek van hőse,seregével. Teremnek pusztán és bérceken, kicsiny falucskákban és nagy csatatereken. Ősrégen csak figy,mint ma­napság. Névtelenül,vagy úgy,hogy fénylő hír szárnyán emelkednek tör­ténelmi trónra a közéleten át. Áldozatos a hősi lélek és a hősi tett áldozattal jár. Az égbolt csillagai kövezik útját, azon vonul,szinte szüntelen,a Vértanok Se­rege. A legnagyobb Hősök ,szi,nt­e valamennyien el­érik a­­­értanúk sorsát. EZZEL LETT ERKÖLCSI MÉRCÉVÉ A HERO­I­TAS ES MARTI ROMSAG. Az első Hős­­től,az első Vértanától,végig az egész történelmen át az atomkorig,de lényegében biztos,hogy egy morális torpanás után azon is túl,mindvé­gig. Lám: nem korok változó súlya az etikumi Grénitszikla Inkább,s legfeljebb szétmorzsol­te porladékát sodorba erre—arra egyik—másik korszak vihara. A mérleg ki­leng,de az Erkölcs mércéjén ott az Örök Súly, az erőáldozat és életáldozat,benne meg az Eszme fénye,amely a Nap tüzéből árad és sohasem tákolmány. A viszonylagosság világában is vannak abszolút értékek,s éppen ezek a diszes,körönéi ennek a csak öröm és gyász színével tarkított ködös­ szürkeségnek. Szálasi Ferenc,aki a Csillagég alatt 1897 január 6-én Kassán szü­letett , nemcsak magyar Nemzetünknek volt hőse és nemcsak a nemzeti eszme vértanúja. Közönséges-egyszerűen úgy lehet mondani: a szocial­izmus hőse és vértanúja is. Nagyságát ez tetézte óriássá,de a közön­séges szó nem méltó a nevéhez. Születésének napjára nyolcvan év rétegződött már,vértanúságéra közel harmincegy esztendő­. S a világ ma sem tudja elrendezni az e­­gyént it az atomkor­tár­soda­l­mának szőnyegén. Az embert,aki alkotja a társközösséget,nem tudja hermonikusan beleállítani magába a társkö­­zösségbe. Pedig ez minden válságnak a végső oka,s ha robban a válság, a robbanásnak is. A társközösségek és társadalmak tújfejlődtek saját hagyományos medrükön,amelyekben a tájfejlődésig eljutottak. Az anarchikus szét­­áradás megakadályozására olyan gátrendszerrel folyik a kísérlet,a­­melyben minden emberi valóságon látszik ismert utópia és minden hu­manizmust szétzsizó terror találkozik esztelen ellentmondásban. A tár­sadalmi alkotó—ember legnemesebb jellege szintelenedik semleges em­­berré,aki szaktudományával az arbert keresi már azt,ami a talpa elé va­l­ó. Szálas­ Ferencet virágzó életének negyvenkilencedik évében föld alá tették. Ejjel,vaksötétben,je I te I énül — nehogy éj je I,vaksötétben és titokban virággal áldozhassanak emlékének,akik megértették és szedették. És sírjából szeretet—virág nélkül is termés fakadt. Lelkének vi­rágzásán át ömlik a síron túl. Olyan termés,amel­l­ye­l a világ el tud­ná rendezni az egyént az atomkor társadalmának szőnyegén. Cserede gyökerével bele tudná állítani az embert a modern társközösségbe,a­­mit ő maga teremt vérével és szel­lemével,de kiszorult belőle. Szálasit nem sikerült- “szemetn­!

Next