Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1979 (19. évfolyam, 9-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
MAGYAR KIADÁS 19.évfolyam 9.szám 1979.Szeptember 1. ill . Szálas!. "Az értelmiségi a nemzetvezetö,ennek minden felelős-^ségével. A hungarista értelmiség vezérszava: becsület,tudás, % n példaadás. Becsületes szív,tudós koponya,ez önfeláldozásig % menő példaadás a munkás és harcos életben: ez kell jellemezzel ji a nacionalista és szocialista világnézet kohótüzében kialakut K ló Aj vezetőrétegünket. Az előítéletek minden selakjét és a ji gátlásét le kell vetnünk magunkról. Meg kell szabadulnunk 7V, ji legkevesebb harminc évszázad politikai, terjedelmi és gazdaságjogi tévtanaitól is. Be kell állítanunk azt az igazságot,azt a % % valóságot,azt a szabadságot,ahogyan azt a népek évezredekente értelmezik,de eddig élni nem tudtak,mert olyan hallatlan ni visszaélés történt minden népek hitével,hűségével,áldozat— m % készségévé I, nem utolsó sorban,hanem elsősorban jóhiszeműségé—7^ jj. vel és türelméve I, ame Iy hosszáért és jóvátételért az egekben “jj. kiállt..." (Értelmiségi Nagytenecs,1942 december 27.) ^ Útkereső Értelmiség A hazai sajtóról és a sajtóban tapasztalható bizonyos jelenségekről írta: Stirling György Aczél György,a magyarországi kommunista csúcsvezetés legszűkebb körének egyik elpusztíthatatlan alakja (akit a nyugati sajtó gyakran illet "kultúrcél" néven,a hazai kulturális élet felett gyakorolt korlátlan hatalma miatt) egészoldalas cikket írt a MAGYAR NEMZET május elsejét köszöntő, vörös cimbetűs számában "Az értelmiség étje a szocializmus étje" címmel. Ezzel a cikkel azt próbálja bizonygatni , hogy a mai magyar értelmiség gondolkodásában és céljaiban teljesen azonosult a rendszerrel. Azaz a kommunista útán halad. Vajon igaz-e ez?... Belelapozva az utolsó hetek, hónapok hazai sajtójába, nem kerülheti el figyelmünket,hogy mennyire megszaporodtak újabban a népgazdaság problémáival foglalkozó különböző cikkek,tanulmányok. Hiszen ilyenfajta írásokban ezelőtt sem szűkölködtek a magyarországi lapok — ha politikáról nincs mit,illetve nem lehet írni, valamivel az oldalakat csak meg kell tölteni... — de az idei tavasz feltünésen sok olyan cikket érlelt szerte az országban,amelyek a gazdasági ágazatok (ipar,mezőgazdaság,kereskedelem) gondjait tárgyalják és a hibák kijavításának módját,lehetőségeit keresik. Minek a jele ez? Elsősorban annak,hogy megsokasodtak a gondok, ezerszer szembeszökőbbek a hibák. Hogy még mindig — talán fokozottabban,mint valaha — érvényes a mér szarkasztikus szállóigévé vált termelési értekezlető szól am: "Vannak még hibák elvtársak!" De van ennek egy hasonlóan szellemes (!) ikertestvére is,ami így szól: "A hibák arra valók,hogy kijavítsuk őket!" Lehetséges-e,hogy ezt a Rákosi-iékkből visszamaradt párttitkári fogalmazási!) mondatot ezúttal komolyan gondolják egyesek és valóban megpróbálnak javítani ezeka hibákon,amelyek a három évtizedes kommunista gazdálkodás nyomán keletkeztek. Talán ez a másik oka annak,hogy megsokasodtak a haza sajtóban az elemző,jobb és bizonyos értelemben véve új utakat kereső írások. Mi lehet ennek az oka? Nyilvánvalóan az,hogy az elmúlt évtizedekben felnőtt egy teljesen új gazdasági vezetőréteg,amely annak ellenére,hogy marxista közgazdasági tételeken nevelkedett és Moszkvában kapott továbbképzést (vagy talán éppen ezért!...) egyre világosabban kezdi látni a hibákat és azokat a károkat,amelyeket az u.n. "szocializmus" okozott az országnak. Ezeknek az új értelmiségieknek a gondolkodásában — noha látszatra kénytelenek a Párthoz igazodni — nagyítóval sem lehet felfedezni a marxizmust. Bár minden hasonlat sántít,törekvéseikben talán a harmincas évek reformnemzedékére emlékeztetnek,amely nemzedék képviselői — más feltételek közt és merőben más politikai helyzetben — ugyancsak új utakat