Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1985 (25. évfolyam, 10. szám)
1985-10-01 / 10. szám
OKTÓBERI ÉNEK IS ŐSZ RINGATJA A KARCSÚ, DARNA FÁKAT, A téli Álom szárnyon közeleg? Megint kísért az októberi ének, Eljött a napos szivünkbe a meleg. VÖRÖS lombokkal koronázott fákon Sok halnivágyó cirádás levél? Kelet felől, a rab Magyarországról Az OKTÓBERI DALT HOZZA A SZÉL. Beszélj, beszélj te drága illatokkal ÖLELKEZŐ SZÉL, SZÓLJ , ÉN HALLGATOM. Te AZT HISZED, HOGY MÉG NEM ÉRTI SENKI? De SOK-SOK ALVÓ ÉBRED A DALON! Nekünk kevés szép emlékünk maradt meg, S AZ EGYIK KINCSÜNK, ÉDES ÉNEKÜNK, KELETRŐL JÖTT SZÉL HOZZÁ TITKOS ÚTON? Szentelt október, énekelj nekünk, Mint kobzos lantján hősi igricének, Mint hárfa húrján vággyá lett zene, Te vagy Hazánknak ébresztő varázsa, VÁGYOTT SZABADSÁG HŐSI ÉNEKEI Lendült a kar — lengett, repült a zászló E s megsimitott millió szivet, ÚGY ÉREZTÜK! feltámad a szabadság S az árpádsávval Isten integet! Dalolj október, mondj el újra mindent? Ha tudjuk is, olyan jó hallani! Könnyebb lesz tőle bujdosó szivünk, S fényesek a hősük halmai! Dalold el százszor a viszálykodónak, A csüggenünek, árvának dalold, Hogy egyek vagyunk abban, ami lesz, S egyek vagyunk abban, ami volt! E dalban ott van szívünk lüktetése, Reményünk, könnyünk, örömünk, szavunk? Minden, miért élni volt érdemes, Minden, mit éjjel újra álmodunk: Nemzet, szabadság, Duna-Tisza tája, Magyar szavunk, anyánk és gyermekünk, Felbukkanó kis város, távol emlék, S A VÁGY, HOGY EGYSZER HAZAMEHETÜNK! Szólj szakadatlan, októberi ének, Lelkünkbe vágjon bűbájos szavad? Mint régi táltos, bűvöld a szivekbe, Hogy egymás ellen kelnünk nem szabad! Mert a kötésünk vértestvérisége?s Magyarország a közös kehely, Egymás szivének szent melegén kívül A NAGYVILÁGON NINCS SZÁMUNKRA HELY... S HOGY ÖSSZEKÖT EGY OKTÓBERI REGGEL, Mit elfeledni sírban sem lehet? Elszánt hadat, előttünk sávos zászlót, Szent esküvésre felemelt kezet? Bűvölj, dalolj te októberi ének, Míg élünk, mondd , és egyre újra mondd, Hogy sorsunk egy és széjjeltéphetetlen, Mert egyek vagyunk abban, ami volt!Süllős Lenke