Tárogató, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
SZÉP VERSEK Hervay Gizella TÖRVÉNYTELENÜL három határom hűségem hazám halálátléptem minden szakadékod többes számban törvénytelenül szerelmes lettem s halálraítélt megszalathatatlan morzéjelek reménytelen továbbítója verseim disszidáljatok én itt maradok honfoglaló hűségnek hitnek lármajának Kiss Dénes HOL KÉSIK? Hol késik uralkodásom holtapán süllyedt házon kihűlt tűzhelyen elszállt füstön aszott hazán vágott gyümölcsön tűnt nyarak villámán jégverésén kiürült kézfogás tenyérkérgén? Bardosi Nemeth János METSZETEK A falakon megannyi metszet Vörösmarty nagy dalba kezdett. S az a muri is, minek vadkan vetett véget az alkonyatban. Segesváron a kép alig más, üstököst rejt a kukoricás. Nagy láng lobbant a piros nyárban, a történelem sír nyomában. Ludas Matyi huszonöt botja Dózsa panaszait zokogja. Jaj, ne ezt a bút, bitót, botot, ahol a nép csak görnyed, zokog. Mást is mutass, vidámat, szebbet, te történelmi aranymetszet. Tokaj hegyén a telt pohárral szárnyaljon ének és madárdal. Illyés Gyula HOL LESZNEK... Hol lesznek legyalázóink? Merülnek, törlődnek. Holtan álarc módra von mind magára szahara-földet. Hol lesznek földicsérőink? Szavunk sokszorozzák. Sarjadó vetés fölött ring/ repül előre örök ország. Tóth Bálint NINCS. DÍSZMENET Csapat nélkül, magamban menetelek főutcahosszat. Bagolyszemű zászló kezemben, a két lyukat még a piski hídon, ... amikor Bem apóval ... A fejemben másfél méteres csákó, piros-fehér-zöld kis háromszögekkel, még az is rajt áll, hogy Pro libertate... De a röhögéstől valahogy mindenkinek elmegy a kedve,bár nem tiszteleg az Ipartestület, az öreg iskola sem vesz észre, ahogy odaérek, lehajlik s homlokon csókol a vén templomtorony. Ratkó József INGED IS HÓBÓL Vakogok, jön ide a tél, eltörli a zöldet, a földet, fűről a szerelem nyomát, pillantásomra hó hull. Fényecske, inged is hóból. Magamat adom rád, ne fázz. Új betlehemet képzelek, énekeimmel bélelt jászolt. S jön, ím, a Zúzmarátos csillag, ragyog, de ridogál is. S jövök már, magam is király, megőszült koronám ragyog. Otthon, Magyarországon minden év nyarán megjelenik a Szép Versek gyűjteménye, az előző évi hazai koltai termés színe-java. Olvassuk ezeket a verseket nem egyszer, de sokszor. Minden soruk üzenet és útbaigazítás. Simonyi Imre VALLOMÁS AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Én már csak a zsoltárokat: - „Te benned bíztunk...” És már csak a hazát: - „Kárpátoktól le az Al-Dunáig...” Már csak a szenteket: Krúdy Bartók Márai Németh László És már csak Tégedet: - „Új inget gondolok reád...” Igen én bizony már csupán az imádkozásra érdemes dallamokat dúdolgatom Nagy Gáspár KEZDETEK ÓTA Az éj fényitatósán csillagok fehérje hull át s lesz minden vakka hajnali horizonton - mert küldi valaki - hegyek mögül keze fölmutatja a napostyát éledjenek a halálba bugyoláltak: feledett népek kihűlt dolgok kőbemártott páfrányerek csigaházkarikák és te járj velük sugárruhában perzselő szeretetben - de élednek azonmód a csillagok szemeit bekötők akik a világosság nevében újra és újra sortűzet vezényelnek az ártatlan fényűekre már kezdetek óta a harmattaltelt üres bakancsokra meredek hogy a visszatartott sírást hallom-e átfestett hajnalok kivégző falainál Simonyi Imre HAZAFELE Most már indulhatnánk hazafele ez éjszakán - ne induljunk haza? Indulhatnánk? De hát merrefele is induljunk hogy eljussunk haza? S mi az hogy „jussunk”? Merre az a juss mit el nem herdáltunk? „Haza-fele?” S haza-e még a maradék fele? S mely úton járt hogy mégis hazajuss? 1980