Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1989-08-01 / 8. szám
Kabdebó Tamás BÚJTATÁS — a Történetek az Apámról sorozatból — egyvered van?” „Volt.” „Használtad?” „Nem. De felírták a számát, amikor vételeztem.” „Tehát kereshetik rajtad." „Kereshetik.” „Hova tetted?” „Egy víztartály mögé, a diákszálló padlásán.” November közepe volt, korán esteledett, leültünk vacsorázni. Nevelőanyám lábadozott, tett-vett a konyhában, kétéves, kisebbik öcsém folyvást anyja megmaradt mellébe csimpaszkodott. A nagyobbik hasogatta a fát, rakta a tűzet, húgom, hivatásának tizenhat éves magaslatán, a tűztől piros arccal sütötte ki a húst. Kicsi volt a falusi ház, vastag falú, tömzsi búbos kemencével a régi konyhában, félig rendbe hozott falain absztrakt freskók. A korábbi árvíz nyomai mutatkoztak meg. Apám akkoriban alkalmi paraszt volt, művelte a pár holdnyi földet, a házhoz tartozó konyhakertet, időnként napszámba járt. Ötven közelében ez már nem gyerekjáték, különösen olyan embernek nem, aki korábban csak sportból űzte a fizikai munkát. „Jóskáéknak tartozom egy napi munkával, elmész helyettem?” Két napot dolgoztam le helyette Jóskáéknál a takarmány betakarításával. Szénát raktam, púpos kukoricás zsákokat hordtam a csűrbe. A faluban egy hétig maradtam. Az utolsó este azt mondja nekem az apám: „Látlak-e még valaha?” „Viszontláttad-e azokat, kiket régebben bújtattál?” „Már régen nem bújtattam senkit.” „Mikor először — mikor utoljára?" „Te mire emlékszel?” Én elkezdtem, ő folytatta, elmondtuk, ami volt, mint egy mesét, ketten, a kisebbek okulására, a valóság egy-egy szeletét. Az első történet a Liszt Ferenc utcában kezdődött, ahol akkor laktunk, a kisváros közepén. A ház új volt még, csupán a második esztendeje éltünk benne, amikor a lengyeleket kizsuppolták otthonukból. Egy este megjelent nálunk egy szálas lengyel katonatiszt civil ruhában. Cvikkere volt,ami beszéd közben lelecsúszott hegyes orráról. Én a karácsonyi játékaimmal játszottam, a felnőttek, tán öten, a kék szobában ültek, hallgatták a rádiót. Kezet adtam a katonának, és megkérdeztem tőle, miért van civilben, ha katonatiszt? A felnőttek egymásra néztek, egyikük, aki lengyelül tudott, lefordította a kérdést. A tiszt nevetett, s kicsivel azután, amikor a rádióban megszólalt a lengyel himnusz, hirtelen zokogni kezdett. Megdöbbentem. A nők gyakran könnyeztek, de akkor láttam felnőtt férfit először sírni. Pár napig maradt nálunk a lengyel, közben nemkívánatos látogató érkezhetett, mert apám betuszkolta a cvikkeres lengyel tisztet a szűk tálalóba, nekem pedig azt mondta: „Egy szót sem arról, senkinek, hogy vendég van minálunk.” Most ugorjunk egy-két évet, és helyettesítsük be azt a jelzőt, hogy lengyel, valami mással. Mindenki tudta, még az apró gyerekek is, hisz hiányukat az óvodában észlelték, az utcán pedig, ha felbukkantak, sárga csillagot viseltek — szóval gettóba zsúfolták a zsidókat. Osztályunkat elvitték A harmincadik című filmet megnézni, melyben egy Dávidcsillagra méltó ki akart babrálni a szegény falusi tanítóval, de a végén rajta csattant az ostor! Hihetetlen volt mégis, hogy a Türr István utca legtöbb lakója valami elképzelhetetlen vétek miatt járjon ugyanígy. Polgár tojásosék felnőtt lánya, Margitka egy nap átszaladt hozzánk a Liszt Ferenc utcába, félig húzva, félig cipelve négyéves kislányát, Klárikát. Margitkára úgy emlékszem a német óvodából, ahol tanított, mint aki maga volt a Főtitkár helyett posztot mozdítottak Az MSZMP új hatalmi felállása érthetően visszhangot váltott ki a ma még hatalmon kívül levő szervezetek körében is — és nem is akármilyet... — erről meggyőződhet az olvasó. Magyar Bálintnak, az SZDSZ ügyvivőjének Für Lajosnak az MDF vezetőségi tagjának Rockenbauer Zoltánnak, a Fidesz egyik választmányi tagjának illetve Baranyai Tibornak az MSZDP új pártelnökének szavaiból. MAGYAR BÁLINT, A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGÉNEK EGYIK ÜGYVIVŐJE: „A MSZMP-n belüli hatalmi harc a konzervatívabb erők és a reformszárny között ezzel az átalakulással újabb szakaszához érkezett. A pártapparátust korábban szinte kizárólag a Grósz Károly nevével fémjelezhető szárny uralta. A kormány korábban megfigyelhető »függetlenedési« törekvései nem igazán a párt és az állam szétválasztása jeleként voltak értékelhetők, hanem sokkal inkább akként, hogy az MSZMP refomiszárnya a kormányban kívánt és tudott intézményes bázist kiépíteni magának. Most, e hídfőállásból próbálja meghódítani a reformszárny a pánapparátust, s e hódítás első eredménye a most lezajlott változás is. Valószínű, hogy az MSZMP-n belüli hatalmi harc végleg csak a kongresszuson dől el. A mostani változás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az MSZMP diktáló pártból tárgyaló pántá váljon." FÜR LAJOS, A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM EGYIK VEZETŐSÉGI TAGJA: „A kvartett összeállítását az MSZMP-n belüli, a reform irányában való jelentős elmozdulásként lehet értékelni. Ez tükrözi azt is, hogy az MSZMP szervezetén belül az országos politikai mozgással azonos irányú mozgás zajlik le. Ez mindenképpen jó, hiszen a dolgok tönénhetnének fordítva is... Nem annyira a belső, hanem sokkal inkább a legfrisebb fejlemények hatására. Személy szerint meglepett, hogy Németh Miklós, a kormány elnöke is beválasztatott, és belépett ebbe a négyesfogatba. Tudniillik: — 38