Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1989-08-01 / 8. szám

Kabdebó Tamás BÚJTATÁS — a Történetek az Apámról sorozatból —­ egyvered van?” „Volt.” „Használtad?” „Nem. De felírták a számát, amikor vételeztem.” „Tehát kereshetik rajtad." „Kereshetik.” „Hova tetted?” „Egy víztartály mögé, a diákszálló padlásán.” November közepe volt, korán esteledett, leültünk vacsorázni. Nevelőanyám lábado­zott, tett-vett a konyhában, kétéves, kisebbik öcsém folyvást anyja megmaradt mellébe csimpaszkodott. A nagyobbik hasogatta a fát, rakta a tűzet, húgom, hivatásának tizenhat éves magaslatán, a tűztől piros arccal sütötte ki a húst. Kicsi volt a falusi ház, vastag falú, tömzsi búbos kemencével a régi konyhában, félig rendbe hozott falain absztrakt freskók. A korábbi árvíz nyomai mutatkoztak meg. Apám akkoriban alkalmi paraszt volt, művelte a pár holdnyi földet, a házhoz tartozó konyhakertet, időnként napszámba járt. Ötven közelében ez már nem gyerekjáték, külö­nösen olyan embernek nem, aki korábban csak sportból űzte a fizikai munkát. „Jóskáéknak tartozom egy napi munkával, elmész helyettem?” Két napot dolgoztam le helyette Jóskáéknál a takarmány betakarításával. Szénát rak­tam, púpos kukoricás zsákokat hordtam a csűrbe. A faluban egy hétig maradtam. Az utolsó este azt mondja nekem az apám: „Látlak-e még valaha?” „Viszontláttad-e azokat, kiket régebben bújtattál?” „Már régen nem bújtattam senkit.” „Mikor először — mikor utoljára?" „Te mire emlékszel?” Én elkezdtem, ő folytatta, elmondtuk, ami volt, mint egy mesét, ketten, a kisebbek okulására, a valóság egy-egy szeletét. Az első történet a Liszt Ferenc utcában kezdődött, ahol akkor laktunk, a kisváros közepén. A ház új volt még, csupán a második esztendeje éltünk benne, amikor a lengyeleket kizsuppolták otthonukból. Egy este megjelent nálunk egy szálas lengyel katonatiszt civil ruhában. Cvikkere volt,­­ami beszéd közben le­­lecsúszott hegyes orráról. Én a karácsonyi játékaimmal játszottam, a felnőttek, tán öten, a kék szobában ültek, hallgatták a rádiót. Kezet adtam a katonának, és megkérdeztem tőle, miért van civilben, ha katonatiszt? A felnőttek egymásra néztek, egyikük, aki len­gyelül tudott, lefordította a kérdést. A tiszt nevetett, s kicsivel azután, amikor a rádióban megszólalt a lengyel himnusz, hirtelen zokogni kezdett. Megdöbbentem. A nők gyakran könnyeztek, de akkor láttam felnőtt férfit először sírni. Pár napig maradt nálunk a len­gyel, közben nemkívánatos látogató érkezhetett, mert apám betuszkolta a cvikkeres len­gyel tisztet a szűk tálalóba, nekem pedig azt mondta: „Egy szót sem arról, senkinek, hogy vendég van minálunk.” Most ugorjunk egy-két évet, és helyettesítsük be azt a jelzőt, hogy lengyel, valami más­sal. Mindenki tudta, még az apró gyerekek is, hisz hiányukat az óvodában észlelték, az utcán pedig, ha felbukkantak, sárga csillagot viseltek — szóval gettóba zsúfolták a zsidó­kat. Osztályunkat elvitték A harmincadik című filmet megnézni, melyben egy Dávid­­csillagra méltó ki akart babrálni a szegény falusi tanítóval, de­­ a végén rajta csattant az ostor! Hihetetlen volt mégis, hogy a Türr István utca legtöbb lakója valami elképzelhe­tetlen vétek miatt járjon ugyanígy. Polgár tojásosék felnőtt lánya, Margitka egy nap átsza­ladt hozzánk a Liszt Ferenc utcába, félig húzva, félig cipelve négyéves kislányát, Klári­kát. Margitkára úgy emlékszem a német óvodából, ahol tanított, mint aki maga volt a Főtitkár helyett posztot mozdítottak Az MSZMP új hatalmi felállása érthetően visszhangot váltott ki a ma még hatalmon kí­vül levő szervezetek körében is — és nem is akármilyet... — erről meggyőződhet az olva­só. Magyar Bálintnak, az SZDSZ ügyvivőjé­nek Für Lajosnak az MDF vezetőségi tag­jának Rockenbauer Zoltánnak, a Fidesz egyik választmányi tagjának illetve Bara­nyai Tibornak az MSZDP új pártelnökének szavaiból. MAGYAR BÁLINT, A SZABAD DEMOK­RATÁK SZÖVETSÉGÉNEK EGYIK ÜGY­VIVŐJE: „A MSZMP-n belüli hatalmi harc a kon­zervatívabb erők és a reformszárny között ez­zel az átalakulással újabb szakaszához érke­zett. A pártapparátust korábban szinte kizá­­rólag a Grósz Károly nevével fémjelezhető szárny uralta. A kormány korábban megfigyelhető »füg­getlenedési« törekvései nem igazán a párt és az állam szétválasztása jeleként voltak érté­kelhetők, hanem sokkal inkább akként, hogy az MSZMP refomiszárnya a kormányban kí­vánt és tudott intézményes bázist kiépíteni ma­gának. Most, e hídfőállásból próbálja meghó­dítani a reformszárny a pánapparátust, s e hó­dítás első eredménye a most lezajlott változás is. Valószínű, hogy az MSZMP-n belüli hatal­mi harc végleg csak a kongresszuson dől el. A mostani változás nagyban hozzájárulhat ah­hoz, hogy az MSZMP diktáló pártból tárgyaló pántá váljon." FÜR LAJOS, A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM EGYIK VEZETŐSÉGI TAGJA: „A kvartett összeállítását az MSZMP-n be­lüli, a reform irányában való jelentős elmoz­dulásként lehet értékelni. Ez tükrözi azt is, hogy az MSZMP szervezetén belül az orszá­gos politikai mozgással azonos irányú mozgás zajlik le. Ez mindenképpen jó, hiszen a dol­gok tönénhetnének fordítva is... Nem annyira a belső, hanem sokkal inkább a legfrisebb fej­lemények hatására. Személy szerint meglepett, hogy Németh Miklós, a kormány elnöke is beválasztatott, és belépett ebbe a négyesfogatba. Tudniillik: — 38

Next