Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

TÁROGATÓ ^ HUNGARIAN MONTHLY PERIODICAL Published by: BODO IMRE president of the Hungarian Cultural Society of Greater Vancouver 2nd class mail registration number: 6526 Jan. 1990. issue # # * A VANCOUVERI MAGYAR KULTURÁLIS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA 728 Kingsway, Vancouver, B.C. V5V 301 Tel:876-4720 876-1123 Hivatalos órák: kedden és csütörtökön este 8-10 * * » Megjelenik minden hónap elsőő felében. Felelős kiadó: BODÓ IMRE elnök A tagsági díjban a lap ára benne van. Nem tagoknak az évi díj 25 dollár nyugdíjasoknak 14 dollár A csekket kérjük a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület névre kiállítva "TÁROGATÓ" megjelöléssel a fenti címre küldeni. * * * Beküldött kéziratokat, fényképeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a szerző felelős. * # # Szerkeszti a szerkesztő bizottság F&szerkesztő: TAM­ÁSI MIKLÓS Szerkesztők: BERECZKY JÓZSEF ÉS PANNI KOPPÁNY FERENC KOVÁCS MÁRTON LELKES MIKLÓS ÉS ILONA NAGY MIHÁLY SIMON ZOLTÁN SZILÁGYI AMÁLIA TÍMÁR JÁNOS Munkatárs: TÓGEL GYULA -----------------------------------------------------------------------------------—_ ______________________________________________________ NEMES GYÖRGY: BOLDOGOK A BÉKESSÉGSZERZŐK A SZENTÍRÁSI BÉKE-FOGALOM nem azonos a történelmi könyvekben szereplővel. Ott vagy időle­ges békekötést jelent, vagy az egyik fél teljes alá­vetését. Sok ilyen szerepel a mi történelmünkben is, mind a török, mind az azt követő időkben. A Szent­írásban a béke egészen mást jelent: ......ekevassá ko­vácsolják kardjukat és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést" (Íz 2,4), a kardot nem félre teszik, hogy újra elő lehessen venni, hanem átalakítják, hiszen a béke csak akkor ér valamit, ha végleges. De — és ez nagyon érdekes gondolat —, csak akkor lesz végleges, ha állandóan munkálko­dunk rajta.­­ Ha a magyar történelmet tekintjük, akkor kit­ le­het békességszerző királynak tekinteni? Nyilván Szent Istvánt! Ha a törvényeit, vagy méginkább­ a fiához írt Intelmeket olvasgatjuk, látjuk személyisé­gében mennyire egységbe integrálódott a kemény­ség és az alázat, az Istenre hagyatkozás és az alko­tóerő. És ezzel megteremtette az országot­ II. Ulászló, akit kortársai gúnyosan Dobzse Lászlónak neveztek, viszont szétfolyó magatartásával kockára tette az ország létét is. A példa minden másnál erő­teljesebben tükrözi, hogy Jézus nem az erőtlenséget teszi kötelességünkké. Aki nem tud rendet tartani a rábízottak között, legyen bármi is a hivatása, az nem a szentírási békesség-fogalmat valósítja meg. Az élet iróniája, amit nap­ mint nap tapasztalunk, hogy az erőtlen ember azután ott kegyetlen, ahol még nagyobb erőtlenséget talál. De mit jelent konkrétan a mi számunkra a bé­kességszerzés? Mikor leszünk munkásai, építőmeste­rei a békének? Ha látunk egy csodálatos gótikus ka­­tedrálist, vagy akár csak egy szép modern épületet, arra gondolunk, micsoda munka, gondosság, odaadás és művészet kell ahhoz, hogy egy ilyen remekmű létrejöjjön. De a még nagyobb remekműnek , a békének, a kibontakozó szeretetnek az építése nem ugyanezt követeli-e? Ugyanilyen gondosság, szinte művészet, az öröm­szerzés művészete, — és ez sem megy magától. Ezt is tanulni, gyakorolni kell. Itt is szükség van talá­lékonyságra, tapintatos figyelemre és főként a más­ban rejlő értékek észrevevésére és értékelésére, ösz­­szetett program — valóban aktív magatartást kíván. Rombolni itt is könnyebb. A rombolásnak is van­nak művészei: leleményesség a hangulatrontásban, a fájdalomfokozásban — sokszor egyenesen öncélúan. Nekünk is legalább annyira találékonyaknak kell lennünk, amikor a békén fáradozunk. Ha minden emberi gyöngeségünk ellenére igyek­r­szünk a jézusi programot megvalósítani, akkor meg­tapasztalhatjuk: a béke építőjének lenni valóban bol­dogság. A békességszerzéshez természetesen érettség, keresztény nagykorúság kell. „Krisztus törvényét nem lehet leszállított áron kínálni" (Boda László). AZ EGYETÉRTÉSEN DOLGOZNI, a nehézségek­ben és azok ellenére egyengetni a szeretet útját — valóban nívós feladat. Nívós és nem könnyű. Érde­kes ide kapcsolni egy „külső” véleményt. Mezei And­rás írja egy lelkiismeretmozdító dolgozatában, hogy az indulatra nem szabad indulattal ellenpontozni. És ezt egy olyan eset kapcsán írja, ahol sokaknak meg lehetnek az okaik az indulatra — és mégsem szabad! Nem szabad, pedig ha ösztöneinkre hallgat­nánk, így tennénk. De ne az ösztöneinkre hallgas­sunk, hanem a lelkiismeretünkre. Az indulatra, a gyűlöletre nagyon nehéz éppen az ellenkező módon reagálni, hiszen nap mint nap kísértés ér minket ezen a téren. Nehéz­­, de megéri! A Hegyi beszédben minden boldogsághoz ígéret is kapcsolódik. A békességszerzők — Isten fiai. Erre pedig mindnyájan meghívást kaptunk.

Next