Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
TÁROGATÓ ^ HUNGARIAN MONTHLY PERIODICAL Published by: BODO IMRE president of the Hungarian Cultural Society of Greater Vancouver 2nd class mail registration number: 6526 Jan. 1990. issue # # * A VANCOUVERI MAGYAR KULTURÁLIS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA 728 Kingsway, Vancouver, B.C. V5V 301 Tel:876-4720 876-1123 Hivatalos órák: kedden és csütörtökön este 8-10 * * » Megjelenik minden hónap elsőő felében. Felelős kiadó: BODÓ IMRE elnök A tagsági díjban a lap ára benne van. Nem tagoknak az évi díj 25 dollár nyugdíjasoknak 14 dollár A csekket kérjük a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület névre kiállítva "TÁROGATÓ" megjelöléssel a fenti címre küldeni. * * * Beküldött kéziratokat, fényképeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a szerző felelős. * # # Szerkeszti a szerkesztő bizottság F&szerkesztő: TAMÁSI MIKLÓS Szerkesztők: BERECZKY JÓZSEF ÉS PANNI KOPPÁNY FERENC KOVÁCS MÁRTON LELKES MIKLÓS ÉS ILONA NAGY MIHÁLY SIMON ZOLTÁN SZILÁGYI AMÁLIA TÍMÁR JÁNOS Munkatárs: TÓGEL GYULA -----------------------------------------------------------------------------------—_ ______________________________________________________ NEMES GYÖRGY: BOLDOGOK A BÉKESSÉGSZERZŐK A SZENTÍRÁSI BÉKE-FOGALOM nem azonos a történelmi könyvekben szereplővel. Ott vagy időleges békekötést jelent, vagy az egyik fél teljes alávetését. Sok ilyen szerepel a mi történelmünkben is, mind a török, mind az azt követő időkben. A Szentírásban a béke egészen mást jelent: ......ekevassá kovácsolják kardjukat és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést" (Íz 2,4), a kardot nem félre teszik, hogy újra elő lehessen venni, hanem átalakítják, hiszen a béke csak akkor ér valamit, ha végleges. De — és ez nagyon érdekes gondolat —, csak akkor lesz végleges, ha állandóan munkálkodunk rajta. Ha a magyar történelmet tekintjük, akkor kit lehet békességszerző királynak tekinteni? Nyilván Szent Istvánt! Ha a törvényeit, vagy méginkább a fiához írt Intelmeket olvasgatjuk, látjuk személyiségében mennyire egységbe integrálódott a keménység és az alázat, az Istenre hagyatkozás és az alkotóerő. És ezzel megteremtette az országot II. Ulászló, akit kortársai gúnyosan Dobzse Lászlónak neveztek, viszont szétfolyó magatartásával kockára tette az ország létét is. A példa minden másnál erőteljesebben tükrözi, hogy Jézus nem az erőtlenséget teszi kötelességünkké. Aki nem tud rendet tartani a rábízottak között, legyen bármi is a hivatása, az nem a szentírási békesség-fogalmat valósítja meg. Az élet iróniája, amit nap mint nap tapasztalunk, hogy az erőtlen ember azután ott kegyetlen, ahol még nagyobb erőtlenséget talál. De mit jelent konkrétan a mi számunkra a békességszerzés? Mikor leszünk munkásai, építőmesterei a békének? Ha látunk egy csodálatos gótikus katedrálist, vagy akár csak egy szép modern épületet, arra gondolunk, micsoda munka, gondosság, odaadás és művészet kell ahhoz, hogy egy ilyen remekmű létrejöjjön. De a még nagyobb remekműnek , a békének, a kibontakozó szeretetnek az építése nem ugyanezt követeli-e? Ugyanilyen gondosság, szinte művészet, az örömszerzés művészete, — és ez sem megy magától. Ezt is tanulni, gyakorolni kell. Itt is szükség van találékonyságra, tapintatos figyelemre és főként a másban rejlő értékek észrevevésére és értékelésére, öszszetett program — valóban aktív magatartást kíván. Rombolni itt is könnyebb. A rombolásnak is vannak művészei: leleményesség a hangulatrontásban, a fájdalomfokozásban — sokszor egyenesen öncélúan. Nekünk is legalább annyira találékonyaknak kell lennünk, amikor a békén fáradozunk. Ha minden emberi gyöngeségünk ellenére igyekrszünk a jézusi programot megvalósítani, akkor megtapasztalhatjuk: a béke építőjének lenni valóban boldogság. A békességszerzéshez természetesen érettség, keresztény nagykorúság kell. „Krisztus törvényét nem lehet leszállított áron kínálni" (Boda László). AZ EGYETÉRTÉSEN DOLGOZNI, a nehézségekben és azok ellenére egyengetni a szeretet útját — valóban nívós feladat. Nívós és nem könnyű. Érdekes ide kapcsolni egy „külső” véleményt. Mezei András írja egy lelkiismeretmozdító dolgozatában, hogy az indulatra nem szabad indulattal ellenpontozni. És ezt egy olyan eset kapcsán írja, ahol sokaknak meg lehetnek az okaik az indulatra — és mégsem szabad! Nem szabad, pedig ha ösztöneinkre hallgatnánk, így tennénk. De ne az ösztöneinkre hallgassunk, hanem a lelkiismeretünkre. Az indulatra, a gyűlöletre nagyon nehéz éppen az ellenkező módon reagálni, hiszen nap mint nap kísértés ér minket ezen a téren. Nehéz, de megéri! A Hegyi beszédben minden boldogsághoz ígéret is kapcsolódik. A békességszerzők — Isten fiai. Erre pedig mindnyájan meghívást kaptunk.