Tárogató, 1991 (18. évfolyam, 1-8. szám
1991-01-01 / 1. szám
Nem véletlen, így akartuk, fejjel lefelé közölni a szerkesztőségi manó cikket, mert a Tárogató figyelembe veszi azokat is, akiknek más a véleményük. Ez a kisebbség, vagy ellenzék, vagy az ami, rendszerint azt hiszi, hogy minden csak úgy helyes, ahogy ők lakják. Igaz is, minden csak nézőpont kérdése. Szóval a nyájas olvasó képzeld el, hogy ez az egyetlen helyes látószög és az összes többi a hibás. Panasz posta Alulírott én a szerkesztőségi manó nagyon el vagyok keseredve és legszívesebben elcsapnám az egész szerkesztőséget, mert egyre több fáradságomba kerül a hibák elhelyezése. Ez az erkölcsileg eléggé el nem ítélhető javulás már abban is jelentkezik, hogy Tímár Jancsi sem sózza el az ételt és ezzel nem kényszeríti az egyébként is hibbant főszerkesztők, hogy két liter nedűvel mossa ki a szájat. Nem is igazi magyarok ezek a szerkesztők már. Egy manó egy valamire való honfitól elvárná, hogy veszekedjen, megbízhatatlan legyen, csak a szája járjon és a végén ott hagyjon csapot-papot. Ezek meg csak dolgoznak, aztán meg szeretik is egymást egy módjával. Talán a legmérgesebb Lelkes Ilonkára vagyok, mert amit Tamási elfelejt, neki az is eszébe jut. Ő az írógép varázslója, egyedül kiteszi egy pesti szerkesztőség felét, (a jobbik felét). De azért kitolok még vele. Egy manón nem lehet olyan könnyen kifogni. Eddig legalább gyorsan cserélődtek billentyűs koptató partnerei. Olyan volt az a másik írógép mint az átjáróház. A sok jöves-menésben aztán bőven akadt hiba. Dörzsölgethettem kicsi kis szőrös kacsáimat. De mióta itt van az Osztos most már Simon Rozi, mindennek befellegzett. Mérföld hosszú szövegeket tud leírni hiba nélkül , főleg ha olajozva van a gép. Tiszta szívből gyűlölöm. A harmadik fehérnépben sincs több örömöm. Szilágyi Amália is jól olajozott gép. Úgy állnak össze a keze alatt a hasábok/ mint az építőkockák. Csak ha Lelkes Miklósra hallgat/ követ el hibát. Majd közelebb ültetem őket egymáshoz. Sajnos visszajött Keresztes Zoltán teljesen megfiatalodva több vesszővel a kezében , mint egy krampusz. Na de hát teszek én majd arról, hogy oda is kerüljön vessző/ ahova nem kell. Bűne elkövetésében Zoltánnak méltó társa a másik Zoltán, a Simon nevű, aki szintén javul, mert jóval kevesebb cikket ír , mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. De majd rábeszélem. Mit meg nem tesz egy manó, hogy a lap színvonalát rontsa. Lelkes Miklós annyit dolgozik, hogy őbenne van a legtöbb reményem. Több munka, több hiba. Ő felelős az összes többi oldalért. Én csak ezért szavatolok, de még ezért sem. Sajnos Koppány Ferenc is olyan, mint a jó bor, ahogy vénül, úgy javul. Már az ipszilonok szárát is kirajzolja és a hirdetőket se bosszantja azzal, hogy júliusban kivan (nevükben ) boldog újévet. Verset sem ír már mostanában. Ha Tamási is leszokna róla, talán még jó lap is lehetne a Tárogató. És mindennek tetejében itt van még ez a Kereső Árpád, mióta ő ír, meg olvassák is a lapot, még otthon is, de majd nyakat szegem neki is. Egyszer már elspóroltam tőle a nagy kezdőbetűket, de vannak még más trükkjeim is, írástudó embernek nincs itt helye. Viszont meg kell dicsérnem a sportrovat vezetőjét a magyar Mikulás Tógel Gyuszit, mert addig diskurált a kelekótya főszerkesztővel, amíg be tudtam csempészni ezt a cikket. Szóval csúnya év volt ez. Nem veszekedtünk eleget és az egyesület csillaga is felfele száll. Jóldolgozik az igazgatóság, nő, a taglétszám. Mintha már nem is lennénk igazi magyarok. Nincs már egy rendes manónak semmi öröme az életben. Mindenkinek sok hasonló rosszat kiván, Manó.