Tárogató, 1997 (24. évfolyam, 1-7. szám)

1997-01-01 / 1. szám

TÁROGATÓ HUNGARIAN MONTHLY PERIODICAL Published by: Z. TANNER president of the Hungarian Cultural Society of Greater Vancouver 2nd class mail registration number: 6526 January 1997 issue VANCOUVERI MAGYAR KULTURÁLIS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA 728 Kingsway, Vancouver, BC V5V 301 Tel: 876-4720 és 876-1123, Fax: 876-8540 Hivatalos órák: kedd és csütörtök este 7-10 * * * Megjelenik minden hónap első felében. Felelős kiadó: TANNER ZALE elnök A tagsági díjban a lap ára benne van. Évi előfizetés: Kanadában $40.00 Kanadán kívül $45.00 ♦ * # Beküldött kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a szerző felelős. A szükséges javítás és rövidítés jogát fenntartjuk. * * * A szerkesztő bizottság tagjai: Főszerkesztő: MISKA JÁNOS Társszerkesztő: CSORDÁS JOLÁN Rovatvezetők: Irodalom: PALKÓ ILONA Kultúra: KERTI ÉVA Történelem: KOSSUTH ÉVA Hirdetések: MARIÁN JÓZSEF Sport: TŐGEL GYULA Tördelés: MESZLÉNYI MARGIT KAUFMANN MARIETTA Technikai: ifj. KERTI JÁNOS HORVÁTH LÁSZLÓ NAGY IMRE FARKAS LEVENTE Kiadó bizottság: CZIRJÁK JÁNOS CZIRJÁK MAGDA FÁBIÁN MAGDA PENNER ERICA REMÉNYI EDIT Magyar kultu­ra, európai értékek Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én írta a Himnuszt, s ennek emlékére lett január 22-e a magyar kultúra napja. Ezért talán érthető szerénytelenség, ha a kultúráról egy írónak először az irodalom jut eszébe, holott az irodalom csupán kis szelete a nemzeti kultúra hatalmas organizmusának. A magyar kultúrában azonban az irodalomnak mindig kitün­tetett helye volt. Olykor nemzetfenntartó szerepe. A nagy, dinamikusan terjeszkedő, gyarmatosító nemzetek kultúrájában az irodalom csupán egy a többi művészeti ág közül, a magyar kultúrában valamivel több. De hát ezek közhelyek. Az is, hogy a magyar kultúra immár ezer éve szerves, elválaszthatatlan része az európai (nyugati) kultúrának. Jogrendünk, vallásunk, viselkedéskultúránk, szoká­saink mind-mind az európai kultúrába való beilleszkedésünk első évszázadaiban alakultak ki. A magyar nemzeti kultúra gyökerei éppen úgy a középkor megismerhetetlennek tűnő egyetemességébe ereszkednek, mint a franciáké, az olaszoké, a németeké és más nyugat-európai nemzeteké. A Himnusz megírása óta eltelt több, mint másfél évszázad­ban a nyugati kultúrát sorozatos válságok tépázták, alapjait azonban nem rendítették meg. Sem az ipari forradalmak, sem a totalitarizmusok, sem a világháborúk. Persze, a nyugati sem az egyetlen kultúra a világban. Ahogy a távolságok legyőzésével összezsugorodott a földkerekség, úgy kerültünk mind intenzí­vebb kölcsönhatásba más kultúrákkal, és a különféle kultúrák konfrontálódásában végül a nyugati bizonyult a legerősebbnek. Nem azért, mert magasabb rendű a többinél, hanem azért, mert az alapelvei az egyén szabadságjogainak tiszteletéből fakadnak. A szabadság a nyugati kultúra egyik kulcsfogalma. Legyen szó egyéni, felekezeti, nemzeti, vagy bármilyen egyéb jelzővel felruházott szabadságról. Ezt a szabadságot nem a kollektivizmussal szemben hirdették meg, hanem annak a felismerésnek jegyében, hogy bármilyen közösség csak úgy képes funkcionálni a társadalomban, ha az szabad emberek ön­kéntes társulása. Ennek a kultúrának ma az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatában és az Emberi Jogok Chartájában foglalt alapelvek a pillérei. Az európai (nyugati) kultúra értékeivel összeegyeztethetetlen tehát mindenféle fundamenta­lizmus és intolerancia, bármilyen ideológiákból táplálkozzék is! Szép szavak, mondhatnák a szkeptikusok, és én is tudom, hogy nem ennyire szép a menyasszony. De hát a Földön vagyunk, nem a Paradicsomban. A Himnusz megírása óta Magyarország sokat változott, de a magyar nemzet sorsa nem lett könnyebb. Kultúránk, hagyomá­nyaink, európaiságunk arra int, hogy óvakodjunk a szélsősé­gektől, hogy az egyéni szabadságot és nemzeti függetlenséget, a népi s polgári értékeket, szokásokat ne állítsuk szembe egy­mással, és ne is játsszuk ki egymás ellen. Nem tartozunk a földkerekség népes, hódító vagy gazdag nemzetei közé, de nem is vagyunk egyedül. Akkor veszítenénk el magunkat, ha felelőtlenül eltékozol­­nánk kulturális értékeinket, vagy könnyelműen lemondanánk szellemi igényeinkről. Grendel Lajos

Next