ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 5. KÖTET (1961)

5. kötet / 1-2. sz. - KUBINSZKY MIHÁLY: A vasutak építészete Európában

keverednek. A legjelentősebb Székesfehérvár átépítése (1930, Ney Ákos terve), ahol a korszerűsítés eredményeként épül meg a régi facsarnok helyén az alul­járós megközelítésű szigetperonos rendszer. 2. A modern diadala A Werkbund, a Bauhaus, Wright és Corbusier művei végre meg­tették hatásukat, az építésztársadalom átérezte az új építészet lényegét. A har­mincas években, a modern építészet első fázisában a díszítetlen sík falfelületek és a kockaszerű épülettömbök általánosan elterjednek. Németországban, Berlin közelében több kisebb felvételi épület készült e korra jellemző architektúrával. Figyelemreméltó a szász Meissen (1928, Mirus és Kreis terve) markáns épülettömege. A kétemeletes U alakú tömb sar­kába ékelődő óratorony kiegyensúlyozott tömeget biztosít Friedrichshafen (1930 — 32) fejpályudvari épületének. Alaprajza és térkapcsolása a különleges elhelyezés miatt tér el a klasszikus megoldásoktól. Az átjárószerű előcsarnok a móló és a város felől egyaránt megközelíthető. A Stuttgart példájára támasz­kodó nagy német épületek Düsseldorf, Oberhausen és Beuthen. Düsseldorf kétszintes, átmenő forgalmú ún. középállomás (1932 — 34, Kruger és Behnes terve) (34. ábra) egyben alaprajzi fejlődést is jelent. Az előcsarnokból külön szárny nyílik a jegypénztárak részére. A poggyászkezelés az előcsarnoktól el van választva. Érdekes, hogy az étterem és a várótermek egymás felett, a csar­nok szintjéhez képest fél-fél emelettel eltolva foglalnak helyet. Az épületnek igen keskeny terület állt rendelkezésre, miért is hosszan elnyújtott. Ugyancsak kétszintes átmenő pályaudvar Oberhausen (1933), Beuthen (1931, Grossart és társai terve) tornya a pályaudvarra vezető út tengelyében városképileg fontos elem. Amíg az alaprajz a határforgalom sajátosságai által megszabott követel­ményeket elégíti ki, a külső kiképzés nélkülözi az előző példák esetében tapasz­talható finomságokat. E nagy pályaudvarok formai hatása figyelhető meg Merseburg és Zwickau állomásépületein. Angliában a London-környéki vasutak Amos Grove (1932, Ch. Holden terve) (35. ábra) állomása a modern angol építészet egyik kimagasló alkotása. A markáns főpárkánnyal lezárt földszintes tömb fölé a henger alakú csarnok tömege nyúlik. Az üveg- és falfelületek helyes arányaival ez az épület felül­múlja kora legtöbb építészeti művét. Holden másik jeles alkotása a néhány évvel később épített Uxbridge vasbetonszerkezetű vonatfogadócsarnoka, amely alakjával voltaképpen átmenet a régi nagy csarnokok és az újabb perontetők között. Bukarest Gara de Nord átépítése során a klasszikus építészeti elemek és a modern törekvések érdekes összhangja születik meg. A svájci vasutak legnagyobb építkezése a két világháború között a 70 éves Genf Cornavin teljes átépítése (1927 — 33, Flegenheimer és Nager terve). A több ütemben lebonyolított átépítés során az elrendezés többszintű átmenő pályaudvart eredményezett. Legnagyobb érdekessége, hogy az előcsarnoktól lejtő, nem pedig lépcső vezet a szigetperonokat megközelítő alagúthoz. A fő­funkciót azonban a vámkezelés helyiségeit megkerülő utasforgalom hosszú útvonala erősen rontja. A megnövekedett gépjárműforgalomra való tekintettel az épület megközelítéséhez az előtér átépítése is szükségessé vált; ez a követel­mény a későbbiek során általánossá vált. Több konvencionálisabb épület­tely

Next