ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)
12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában
párkány kettesével elhelyezett tíz állókonzolt tartott, amely felett emelkedett a koronázó főpárkánynak a függőlemez és koronázó tagja. Az állókonzolok magasságában végigfutó frízben négy vasráccsal ellátott, fekvő téglalap alakú padlásablak volt elhelyezve, a kettős konzolok között gipszornamens. Kvádercsíkos földszintjének déli szélén, széles szegmentíves kapuja nyílott, az északi részen két szegmentíves ablaka. Az 1911-ben lefolyt átalakítás a kapukeretet széles, szegmentíves ablakká módosította és helyette az ellenkező oldalon nyitott keskeny bejárót. A romantikus vakolatarchitektúrát mindenütt megtartotta, sőt a földszinten még a nyílások ék alakú zárókváderét is romantikus-szecessziós levél-inda díszítéssel borította be. Ezt követően 1933-ban újabb átalakítás történt, amelynek során megszüntették az összes romantikus díszeket és lényegében modern homlokzatot formáltak a régiből. A földszinten új kőkeretezéssel megmaradt a szegmentíves nagyablak, a mellette levő kisebb megszűnt. A bejárati ajtó szintén új kőkeretet kapott, egyben szűkebb is lett és föléje felülvilágító körablak került. A földszinten új, a romantikusnál szélesebb kvádercsíkozás készült, az emeleti falsík teljesen sima maradt. Végül 1952 53-ban a helyreállításkor a bejárati ajtót a régi kapualj helyére, a szegmentíves nagyablak nyílásába visszahelyezték és kapcsolt felülvilágító készült hozzá. A megszüntetett ajtó helyére pedig modern keretezésű ikerablakot helyeztek. Az 1850 körüli átalakítás során az épület pincéjében több török cserépedényt, török és héber feliratú faragott köveket találtak. Az utóbbiakat a falba beépítették. Legutóbbi újjáépítésekor déli tűzfalában negyedköríves fejű konzolt és két kőkeretes, gótikus ablakot találtak a fal bontásakor. Feljegyzés szerint a kapualj dongaboltozata már az 1850 körüli átalakítás során „modern idom"-ításon ment keresztül.101 A Tárnok utca 1. sz., volt Palkovits-ház. 1687-ben 323. sz. (Homlokzathossza 58 pieds, 18,79 m), 1696-ban No. 242. (homlokzata 9 öl 2 1/2 láb, hátul 9 öl, jobb oldala 23 öl, bal oldala 23 öl), 1786 1794 között No. 206., 1870 1873-ban 197. sz. Legutóbb 6522. hrsz. Története: A mai épület helyén a XV. században már okvetlenül állott egy palota, amelynek tulajdonosa Kanizsai László lehetett a XVI. század első negyedében. Egy II. Lajos király előtt 1524. március 14-én kötött kölcsönös örökösödési szerződésből tudjuk, hogy a „Kanizsai-ház"-nak a Dísz tér ezen keleti oldalán kellett állnia. Ennek a háznak épületünkkel való azonosítása természetesen csak logikus feltevés, amely a középkori tulajdonosoknak erre a területre történt kiosztásából következett.102 Buda 1686. évi ostroma után első tulajdonosai Lauttermeister Frigyes és Farkas kereskedők voltak 1688-ban. Közülük Frigyes 1699-től kezdve polgármester lett Budán. Még 1718-ban is ő volt az épület tulajdonosa,103 és 101 Arányi Lajosnak a 922. sz. jegyz.-ben i. m. és Genthon Istvánnak a 82. sz. jegyz.ben i. m. 11. I. 102 Dr. Pataki Vidornak a 13. sz. jegyz.-ben i. m. 248. I. és a 285. 1. IIj. jegyz. 1524. március 1-i okt., valamint a 299. I. után következő 4. kép. 103 Gárdonyi Albertnek a 12. sz. jegyz.-ben i. 1. m. 5 —i. I. és 3. 1. Viszont a ti. lapon levő azon megállapítása, amely szerint az épület helyén a középkorban két ház állott, téves. Abból ered, hogy Gárdonyi nem ismervén az Hagó-térképhez tartozó telekméret-kimutatást, mérethelytelenül hordta fel az 187. évi épület homlokzatok hosszait a jelenlegi állapot térképére. Ezért a 2. sz. „Dísz-téri háztelkek hajdan és ma" c. rajza