Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 11. KÖTET (1979)
1979 / 3-4. szám - PEREHÁZY KÁROLY: Jungfer Gyula és iparművészeti fémárugyára
Jungfer Gyula 1908. november 21-én halt meg hosszabb betegeskedés után 68. életévében. Feleségével és gyermekeivel közös kriptában a Kerepesi temetőben nyugszik.137 (29. kép) Haláláról kiadott nekrológban az Országos Iparegyesület hivatalos közlönye így emlékezik: „A magyar iparosság egyik Nagymestere költözött el az élők sorából. Jungfer Gyula nemcsak mestere volt választott iparának, hanem művésze is. Tudása új források után áhítozott. Nem elégedett meg azzal, hogy a legelső a maga szakmájában széles földön, hogy dicsőséget aratott a műipar legelső tévéin, hogy megverte versenytársait Páris klasszikus földjén. Ő mindig új és új alkotások után vágyódott, hogy életerejét ipara számára mindjobban hasznosítsa, hogy a haladás ne stagnáljon egy pillanatra se, hogy szaktársainak példát adjon az ernyedetlen munkában és a kiapadhatatlan művészetben egyaránt. A műipar géniusza mélyen bevésődött egyéniségébe, melyet egész életen át az ipara iránt való rajongó szeretet töltött be. Ez volt mindene. Ezután következett a családja, azután a közügy és ezek után sok minden más, amiért lelkesedni és dolgozni tudott. Ilyen kivételes egyéniség elvesztése nagy csalás a magyar iparra. . . Úgy temették mint egy kis fejedelmet. Hiszen tényleg a vasművészet egyik fejedelme volt. . ."138 VIII. JUNGFER GYULA IPARMŰVÉSZETI FÉMÁRUGYÁR (1909—1949) Jungfer Gyula halálát követően — 1908. dec. 28-án — fiai: Ferenc, József és Gyula apjuk műlakatos iparának folytatására, ill. az üzem további vitelére közkereseti társaságba léptek. A társulás 1909. január 1-én vette kezdetét, és névben történő megörökítését alapos előkészítő munka előzte meg. A Budapesti Egyesült Lakatos stb. Ipartestület felkérte a Jungfer Gyula céget, Jungfer Gyula ipari múltjára és élettörténetére vonatkozó adatok közlésére. (1727/1931. sz. 1931. dec. 16.-i keltezésű) A cég 1931. dec. 31-én részletes levélben tájékoztatta az Ipartestületet. A Lakatosmesterek Lapja csaknem szó szerint közölte az életútra vonatkozó levélben kapott adatokat, azok forrását nem közölte, csupán utalt, hogy illetékesektől származóak, (Lakatosmesterek Lapja 1932. febr. 10.) majd a lap következő számában már az utcaelnevezési kérelem teljes szövegét tették közzé. A kérelmet feltehetően Jungfer József szorgalmazta, aki ekkor már élénk közéleti tevékenységet folytatott, és az Országos Iparegyesület alelnöke volt. Személyének szerepét támasztja alá az is, hogy a beadványt átnyújtó ipartestületi küldöttséget Tolnay Kornél ny. államtitkár, az Országos Iparegyesület elnöke vezette. A kérelem sorsáról adatokat nem sikerült felszínre hoznunk, így nem tudjuk, hogy a Közmunkák Tanácsa azt miért nem teljesítette. Aligha iparos volta miatt, hiszen korának másik nagy iparosáról, Thék Endréről nem feledkeztek meg, és emlékét utcanévvel is megőrizték. 137 A sírbolton levő feliratok: Jungfer Gyula királyi tanácsos, cs. és k. udv. műlakatos. 1841. jan. 11-1908. nov. 26. Jungfer Gyuláné sz. Niebling Józsa 1848. márc. 4 -1909. júl. 22. Jungfer Ferenc cs. és k. udv. műlakatos 1869. máj. 4 — 1946. dec. 5. Jungfer József kormányfőtanácsos cs. és k. udv. műlakatos; Jungfer Matild Férj. Csákány Józsefné 1872. márc. 7- 1936. jún. 17; Jungfer Gyula Tibor cs. és k. udv. műlakatos 1889. febr. 26-1933. dec. 14. Jungfer Gyuláné szül.Hübner Marietta 1899. máj. 24-1978. ápr. 16. A kriptát díszítő sírkő alsó harmadában az oválisan alakított, barokk volutákkal záródó mezőben barokk vonalvezetésű füzérrel és szalaggal díszített tábla. Ebben kétoldalt fektetett címerpajzs, a másikon középkori zár két keresztbefektetett kulccsal, és a két címerpajzs között üllő kalapáccsal. A bronzöntvény Jungferék műhelyében készült. 138 Magyar Ipar, 1908. nov. 29. 48. sz. p. 1310.