Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 17. KÖTET (1985)
1985 / 1-2. szám - HAJNÓCZI GÁBOR: Nemzeti építészetünk stíluskérdései az Akadémia székházára kiírt pályázat körüli vitában
A művészettörténet tanulmányozása, ásatásai, majd felmérései során szerzett tapasztalatai alapján az a meggyőződése alakult ki, hogy a nemzeti művészet nálunk a középkorban bontakozott ki és lett naggyá. Már a „Párhuzamban" megfigyelhető a gótika iránti rokonszenve, amelyet esztétikai, technikai és földrajzi szempontból egyaránt a legmegfelelőbb stílusnak tartott a magyar építészet számára.11 Hazatérése után legfőbb feladatának tartotta, hogy a szakmai és laikus közvéleményben leküzdje a „német" gótika iránti ellenszenvet, és elfogadtassa az Akadémiának gótikus stílusban való megtervezését. Időközben elkészült az épülethez készített vázlatrajzaival, és október elején bemutatta őket az Akadémia építési bizottságának, amelyben gróf Dessewffy Emil elnök, báró Eötvös József másodelnök és gróf Károlyi György igazgatósági tag foglalt helyet. Előzőleg közösen megállapodtak abban, hogy a reprezentatív szárny egybeépül egy bérházrésszel, ami az épület gazdaságosabb fenntartását célozta volna, valamint egyetértettek az ún. Eszterházy-gyűjteménynek az épületben történő elhelyezésében is. E két vonatkozásban az elkészült vázlatterv meg is felelt a bizottság elképzeléseinek, annál kevésbé annak gótizáló stílusa. A bizottság tagjai más-más történelmi stílus iránt lelkesedtek, de a gótika elutasításában egyetértettek. Dessewffy Sansovino és a kései venetói reneszánsz stílusát kedvelte, Károlyi a párizsi Louvre éptészeti megfogalmazását tartotta a legtöbbre, míg Eötvös, egy történelmi stílus határozott preferálása nélkül a gótikus ízlés és az Akadémia szellemének összeegyeztethetőségét vonta kétségbe. Mint Henszlmann említett visszaemlékezésében rezignáltan írta, „csúcsíves stylű homlokzatvázlatom egyiküket sem elégíté ki".12 Hasonló fogadtatásra talált az Akadémia igazgató tanácsa tagjainál is, akik közül egyedül Deák Ferenc támogatta a henszlmanni vázlat stílusát.13 Ezen az október 10-én tartott igazgatótanácsi ülésen Henszlmann kijelentette, hogy nem fogja alapvető szemléletét megváltoztatni, vagyis nem hajlandó más stílusban megtervezni a palotát. Úgy ítélte, hogy felfogása helyességéről meg fogja tudni győzni akadémikus társait és a közvéleményt egyaránt. A pályázat jellegének kérdésében az építőbizottság a felkéréses, ún. zárt pályázati rendszer mellett döntött, és elvetette a nyílt pályázati módszert. Október 25-én felkérték Heinrich Ferstel bécsi és Ybl Miklós pesti építészt, valamint Henszlmann Imrét pályamű benyújtására. A felkérés előírta a költségvetés és hasonló részmunkák elvégzéséhez gyakorló építészekkel történő társulást. Henszlmann, minthogy nem volt építész, Gerster és Frey pesti építészekkel „szövetkezett". A stílus kérdésében nem volt határozott előírás. Ami ezután következett, az egyre inkább a gótikus megoldást szorgalmazók és ellenzők közötti küzdelem képét mutatta. Henszlmann a vázlattervét ért kritika óta tisztában lehetett azzal, hogy elképzelését csak úgy tudja keresztülvinni, ha a bizottsággal szemben hatékony pozíciókat szerez. A szóban és írásban folyó nyílt érvelés mellett ekkor egy meglehetősen kockázatos lépésre szánta el magát. Megkereste két pályázó kollégáját, és ígéretett vett tőlük arra, hogy terveiket ők is gótikus stílusban 1r Vö. Tímár Árpád: Henszlmann Imre kora építészetéről. Építés-Építészettudomány, V. (1973), 3-4. sz. 547. és alább. 12 Henszlmann, 1862. 13 Eötvös végül is arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel nem saját költségén és nem magának épít, a gótikus verzió ellen nem fog állást foglalni, ha a közönség is azt részesítené előnyben. Uo. 84