Télfy Iván: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 2. szám, 1868)
ADALÉKOK AZ ATTIKAI TÖRVÉNYKÖNYVHEZ. TÉLFY IVÁN. (Előadatott junius 30. 1868). Múlt évi november 18-án szerencsém volt a Corpus Juris Attici első füzetét bemutatni, s egyszersmind az attikai jogra vonatkozó néhány különvéleményemet előterjeszteni. Most, midőn az egész munka elhagyta már a sajtót, bátorkodom ismét néhány kérdést szőnyegre hozni, melyekben mások véleményétől el kellett térnem. I. Idézési határidő. Az attikai perrendtartás szerint az idézés mindig megelőzte a keresetlevél benyújtását. Aki tehát keresetlevelet akart beadni valaki ellen, kötelessége volt, hogy tanuk jelenlétében maga idézze törvény elé az ellenfelet, s ezen idézésről bizonyítványt adatott magának az idézési tanuktól. A bizonyítványt pedig mellékelnie kellett a keresetlevélhez, különben el sem fogadták a keresetlevelet. (Lásd Corpus Juris Attici. 635 — 639. törv.). Meier és Schumann azt gyanítják (der Attische Process. 579. lap.), hogy ezen idézésnek öt nappal a kereset beadása előtt kellett megtörténnie, mivel a törvény, melyet Demosthenes (Macartat ellen, 1076. lap) idéz, így szól: „az archon viselje gondját az árváknak ... és senkinek se engedje, hogy ezeket bántsa. Ha pedig valaki bántja, öt nappal előbb meg-1*