Pozder Károly dr: Uj perzsa nyelvjárások. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VIII. kötet 9. szám, 1880)
Ujperzsa nyelvjárások. (Olvastatott a m. t. Akadémia 1878. február 4-én tartott ülésében.) E dolgozatom tárgyát képezik az iráni nyelvek legszebbikének, a perzsának nyelvjárásai, melyek az élő nyelv fejlődése menetében váltak ki. Az iráni nyelvtudomány mai fejlettségénél nem fölösleges elnevezés az ujperzsa; a nyelvbúvárlat ugyanis azon az időszakon belül, melyben vizsgálhatja a perzsa nyelv fejlődését, három fő alakot különböztet meg: az ó-, közép- és ujperzsa nyelvet. Az óperzsa nyelv tüneményeit körülbelül Cyrusig (558—529. Kr. e.) követhetni; már ez is két dialektusra oszlik, keletire, azaz óbaktriaira, melyben Zoroaster irta szent könyveit, és nyugatira, azaz óperzsára, a mint azt az Achaemenidák idejéből való ékiratokból ismerhetjük meg. Ezek az ékiratok, vagy a mint az angolok s francziák régebben nevezték: nyilhegyü vagy szegalaku iratok (arrow-headed or nail-headed character, Ouseley, Travels in various countries of the East, more particularly Persia, (London 1819—23.) I. köt. 213., 419.1., II. köt. 110.1. Caractères cunéiformes ou clou, Nouveau journal asiatique, tome 14. (1834.) 133. 1. Maspero, Histoire ancienne des peuples de l'Orient, (2. éd. Paris, 1876.) 573. 1. A mostani perzsák nagy multjuk e néma tanúit hatt-i kftsi vagy hatt-i ferengi-nek hivják) az úgynevezett első osztálynak. Az óbaktriai elnevezése a hasonnevű tartománytól ered. Bactria (Herodot III. 92, IV. 204.,VII. 64. 86.) az óbkt. Bákhdhi, op. Bákhtris, usp. Belch, a tulajdonképeni Pária-tól (a görögöknél Ifcoa/'g, Spiegel, Die altpersischen Keilinschriften 208. 1.) éjszakkeletre van, a Kaspi tenger és a Paropanisos hegysége közt (v. ö. Maspero, Hist. 456. és 544. M. TUD. AKAD. ÉRTEK. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL. 1*